Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Cormac McCarthy (f. Morcsányi Júlia): Isten gyermeke

Fotó: Beowulf Sheehan

Késő délután egy foltos huzatú vékony kis matrac kelt át a bozótoson a faház felé. Lester Ballard fején és vállán nyugodott akinek a szárcsagyökérre meg a szederbokrokra szórt átkait nem hallotta fül.

Bővebben ...
Próza

Murányi Zita: Gyárlátogatás (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Bendegúz kedvére dagonyázott a kvarchomokpiramisokban, szétkaparta, belevizelt, majd újra felépítette roskatag falait, mintha végtelen játéka sosem érhetne véget.

Bővebben ...
Műfordítás

Paul Murray (f. Bartók Imre): A méhcsípés

Fotó: Chris Maddaloni

Maga a főnök felesége tudom nem kellene elárulnom De száz százalékig komoly A neve… Oda van tetoválva… A seggemre

Bővebben ...
Műfordítás

Han Kang (f. Kiss Marcell): A fehér könyv

Fotó: Park Jaehong

Ha a szívemhez dörzsölném ezeket a szavakat, csak úgy ömlenének belőle a mondatok, mint valami szomorú, furcsa vagy éppen sohasem hallott hang, amikor a vonó vashúrt ér. Megengedhetem magamnak, hogy fehér gézfátyol mögé bújva rejtőzzek a mondatok között?

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya versei

Fotó: a szerző archívumából

Nem szabad elfelejtened: / csak átutazóban vagy. 

Bővebben ...
Szépirodalom

Szabados Attila versei

Úgy kezdődött, hogy írni akartam

Bővebben ...
Műfordítás

Katie Kitamura (f. Dragon-Túry Melinda): Próbajáték

Fotó: Clayton Cubbit

Változatlanul mosolygott, már az elején felfigyeltem természetes vonzerejére, jó kisugárzására. De most láttam, hogy túl szabadon bánik vele. Nem úgy tűnt, mintha tisztában volna személyisége intenzitásával vagy azzal, hogy a világot, amelyben mozog, emberek lakják. Különösen ebben az értelemben volt még nagyon fiatal.

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Szonda Szabolcs): Tökéletlen megoldások

Fotó: a szerző archívuma

Értsd jól, nem akarlak felbosszantani, de csupán te és a lányod nem nevezhetitek családnak magatokat!

Bővebben ...
Próza

Voloncs Attila: A bűvölők (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Valahogy köze van ennek ahhoz, hogy sohasem tudott olyan vérmesen forradalmár lenni, mint a barátai, régi ismerősök közt mindig visszafogottan jelezte a különvéleményét, mintha baloldaliságával nem akarta volna bántani azokat, akik igazán hisznek valamilyen rendes ostobaságban, vagy meg tudnak részegülni a nemzet szótól és a dicső múlt felemlegetésétől.

Bővebben ...
Költészet

Sebestyén Ádám versei

Fotó: Sebestyén Anna

Kikötőink, / a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak

Bővebben ...

Ayhan Gökhan meséi

Még ilyen is volt egyszer, két rózsaszín banán. Egyszer minden volt, sárga metrószerelvények égen lógása, lihegő padlovak zebracsíkozása, minden volt egyszer, mondom, minden volt egyszer, még egyszer nem mondom el. (...) egyszer volt minden, egyszer minden volt, mondom, két rózsaszín banán, egyszer volt hol, hol nem.

 

Ayhan Gökhan 1986-ban született, jelenleg Zuglóban él. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar szakán végzett. Házas és katolikus. Ír verset, cikkeket és mesét. Szellemi segédmunkás. Kedvenc szerzője Heltai Jenő, kedvenc könyve Camustól A pestis. Feleségével, Izsó Zitával közösen szerkesztett blogja: http://ayhanizso.blogspot.hu/

 

 

Lufikutya

 

Izsó Zitának

 

De nem tudom, hogy elmeséljem-e, hogy lógott a fán leeresztett lufikutya.

 

Hát, leeresztett lufikutya lógott,

 

és lógott,

 

és leeresztett lufikutya lógása a fán.

 

Lufiszeme összement, hangot nem adott, csak sírt, ázott leeresztett lufikutya, ázott fán

 

leeresztett lufikutya lógása.

 

Váratlan fordulat következett: a mese váratlanul jóra fordult.

 

– Eressz le innen!

 

Mondta leeresztett lufikutya a fán, leeresztett lufikutya lógása a fán jóravaló tündérnek. Van belőlük három. Egyik néma teljesen, másik félvak, harmadik, félvilágra süket tündér teljesítette a kérést. Rosszravaló világ, eldobom, gondolta három tündér jója.

 

Harmadik tündér leeresztett mindent. A bogarakat. A fákat. Szomorúságot. Szorongást. Emberiséget. Felhők zacskója a földön, emberiség rosszasága nem látszik a jótól. A jót felfújta tündér, harmadik.

 

Így Jó.

 

Jó így is.

 

Mondta fán már nem lógó leeresztett lufikutya, leeresztett lufikutya nem-lógása fán.

 

Légy jó, mese! Mondta tündér, harmadik.

 

Légy jó, mondta leeresztett lufikutyának.

 

Jó.

 

Mese jóval.

 

 

Két rózsaszín banán

 

Még ilyen is volt egyszer, két rózsaszín banán. Egyszer minden volt, sárga metrószerelvények égen lógása, lihegő padlovak zebracsíkozása, minden volt egyszer, mondom, minden volt egyszer, még egyszer nem mondom el.

 

Az egyik selypített, a másik alacsonyra nőt, két rózsaszín banán. Az egyik nem írt helyesen, a másik egyszer álmodott két szaxofonnal, akik sültbanánt ettek ketchupos muffinnal, viszont  egyszer az egyik szaxofon elrontotta a gyomrát, a másik szaxofon hívta volna az orvost, ha az  orvos nem rontja el a gyomrát egy rózsaszín banánnal, itt egyszer csak felébredt a másik   rózsaszín banán, (nem mondom kétszer) a másik rózsaszín banán ébredt fel csak egyszer úgy, mint aki  két szaxofonnal álmodott előtte, akik sült banánt ettek ketchupos muffinnal és közülük az egyik gyomorrontást kapott, mire a másik hívta volna az orvost, ha az orvos nem kapott volna gyomorrontást egy... egyszer... egy… ilyen is volt, két  rózsaszín banán. Volt minden egyszer, sárga metrószerelvények égen lógása, lihegő padlovak zebracsíkozása, egyszer volt minden, egyszer minden volt, mondom, két rózsaszín banán, egyszer volt hol, hol nem.