Miből élünk?

Részletek

Egy vajdasági lapszemle küszöbén

Folyóiratbeli publikációkból biztosan nem – csaphatnám le az önmagamnak adott magas labdát, és várhatnám a rosszalló pillantásokat, amiért ilyen negatív a felütés. Lám, meg is tettem, pedig nem erre vonatkozott a kérdés. Hanem arra, miből élhet majd meg ez a havi, kéthavi periodicitásra törekvő, vajdasági magyar lapszemle. Előrebocsátom, hogy szabadon fogom értelmezni a felkérést, amely kulturális periodikákat, portálokat, folyóiratokat említ. És nem is feltétlenül jó kedvemből.

Szóval igen, rossz irányból indítottam, mert nem a publikáló, hanem a befogadó pozíciójából tekintünk a nevezett témára. A megélhetésre pedig nem az anyagiak (esetleges) hiánya miatt asszociáltam, hanem mert belegondoltam: ha pontosan minden hónap elsejével kellene elszámolnom a vajdmagyar irodalmi terméssel, ha nem is lennék nagy bajban, kicsit azért fődögélhetne a fejem. Nem panasz, nem is kritika, hanem szimpla ténymegállapítás, hogy a rendszeresség gyakran sántikál, különösen a hagyományos értelemben vett folyóiratok esetében, de aki egy kicsit is rálát ezek jelenlegi helyzetére, nem feltétlenül csodálkozik most nagyot. Bár ez a kérdés sem lesz itt központi téma – hiszen bennünket inkább maga a tartalom érdekel –, nem lehet nem észrevenni a szállítás és ellátás anomáliáit. Meg persze magyarázom is a bizonyítványom, mert nem azért fogom most, március elején a Híd tavaly decemberi vagy a Létünk 2018/4-es számát felemlegetni, mert elfelejtettem lapozni a naptáramban, hanem mert még nem lett újabb. És a többi nyomtatott periodika sem árasztott el bennünket friss, ropogós, 2019-es tartalommal. Megint azt kell mondanom, hogy nem véres és támadó kritika ez most itt, mert végső soron örömes, ha majd pótlólag befutnak a számok, megkapjuk olvasóként, ami jár nekünk. Mert bizonyos esetében sajnos erre már nem nagyon mutatkozik esély, például a Sikoly esetben – itt a szemléző és szemlélődő hozzáállást legyűrte az újságírói reflex – érdeklődésemre azt mondták, hogy már most két éves a megjelenésstop, és továbbra sincs lehetőség újabb szám kiadására.

Maradjunk tehát annál, ami van, és remélhetőleg, lesz is. Az év végén volt egy komolyabb printmenet, és mivel némileg végigzongorázós ez a mostani szemle, engedtessék meg, hogy idáig visszatekintsünk sebtében. A már említett Híd lírátlanra kerekítette a 2018-as év utolsó számát, van azonban benne dráma (Kormányos Ákos) és próza több variációban, novellák és regényrészlet, levélinterjú (Orcsik és Krusovszky), három tanulmány, szorosabb vagy lazább kötődés az irodalom és a háború témához, és Bada Dada. A 2018/12-es számban ugyanis Bada Tibor munkáit közlik mintegy vizuális tartalomként, és Triceps rövidke esszét jegyez a tavaly tizenkét éve elhunyt underground művészről, és ez abba a kíváncsiságébresztő kijelentésbe fut ki, hogy előkerült az eddig ismeretlen kéziratokat tartalmazó Forum-notesz. Várakozó állásba helyezkedtünk! A legújabb Létünk pedig kétblokkos, de egészében talán leginkább néprajzos hangoltságúnak mondható. Aki még nem hallott A Csajkás című titeli lapról, azt most ezzel fogadja a szám, és még más sajtós kötődések (mese-vitaelemzés és cikkbibliográfia), vásárok, tisztálkodási meg lakodalmas szokások, háborús sebesülések stb.

Nyomdaillatú még a szintén tudományos Hungarológiai Közlemények tavalyi (két) utolsó száma is. Az újvidéki Magyar Tanszék folyóiratának 2018/4-es száma szerteágazó, de természetesen az intézmény területéhez kötődő, értelmezés Csáthtól Csehyig, rátekintés a fordításra különböző szerzőknél és szemszögekből. És a Tanszéktől megkaptuk a Tanulmányok két számát is, szintén a közelmúltban, az utóbbiban az irodalmi szövegek elemzése mellett fogalmazástanítás, neveléstudomány, sajtótörténet és kognitív nyelvészet, záróakkordként pedig könyvismertető. A négy számot ígérő, fiatal, és jórészt inkább fiatalokat megszólító Philos pedig összevonta a tavalyi utolsó két számot, az arculat a duplaszámban is hangsúlyos, Vass Szabolcs munkája; egy próza, egy vers, csomó tanulmány, két interjú, egy vallomás.

A zEtna webmagazin már idei: február derekán frissült, Játszó terek cím alatt fut a 2019/1-es „szám”, benne egy terjedelmesebb Jódal Kálmántól, Hernyák Zsókától egy, Wilhelm Józseftől két kevésbé terjedelmes próza, líra Bartha Györgytől, Szalai Andortól és L. Móger Tímeától, plusz egy interjú Virág Zoltánnal by Balázs Attila.

Mielőtt végleg az unalomba fulladna, ezt a felsorolást oda akartam kifuttatni, hogy bizony, az év végi termés most ott terpeszkedik az asztalunkon, kanapénkon, olvasófotelünk mellett, böngészőnk soha be nem csukott fülében, de be kell osztani, mert ha átrágtunk magunkat rajta, mértékkel jön az utánpótlás. Szóval visszatérve az eredeti kérdéshez: a Magyar Szó Kilátója és Üveggolyója napilapmellékletként, az Újvidéki Rádió Szempontja és Libegője hangzó tartalomként, a Családi Kör irodalmi oldalai hetilaprovatként (a Hét Napban nem igazán látunk ilyen törekvést, de hátha), a Symposion pedig időnként felvillanó pluszként lehet a betevőnk, kezünkbe akadhat az Aracs meg a Bácsország is. És most mintha egy irodalmi gyógyszerreklámban lennénk, kötelezően elmondom, hogy a felsorolás nem törekszik teljességre, ennek elérése érdekében keresse fel az ideális (sajnos nem létező) lapárusát, online gyűjtőállomását, vagy forduljon bizalommal ehhez a rovathoz. A törekvés az, hogy a jövőben áttekintsem és megszemlézzem mindezt és a bármit, ami ezen kívül és belül csurran-csöppen. Igyekszem, pinky swear.