Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Németh Gábor Dávid versei

Fotó: Szulovszky Mária

Átkeretezés

Hová tevé boldogtalan fiait?
Vörösmarty Mihály: Előszó

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán.
Ránézek az algás lépcsőről, összerándulunk,
és nincs közünk egymáshoz. Szárnyak kopognak
a maradásra alkalmatlan kikötő oldalán.
Születés helyett tél van és csend.
Ezért késnek nálunk az anyák, mert
szállnak el az angyalok a családtól. A korán
érkezettek. Bár felsírnak, csak egy órát
élnek. Összerándulok minden koppanásra,
és csak az ablakon keresztül merek az égre
nézni. De hiába, az égben semmi sincsen,
ami fiamhoz hasonlítana. Újabban őket keresem
minden parton. A visszatérő vájatokat
bámulom az iszapban, az esztétikáját keresem
mindennek, mintha ez segítene a távolságtartásban.
Elfárad a part az ismétlődésben. Nyomaiban
próbálok nyelvet találni, de nem fordíthatom le
halálukat arra, ahogy megtörnek a hullámok
a tengerirózsák, hínárok és kagylók közt.

 

Alakjamúlt

Amikor a nagypapámtól örökölt borotvapenge-csomag
egyik darabjával végigvágtam a kezemet az ütőér mellett,
mintha egy folyó öntött volna ki az alkaromból. Azóta
esténként benyomom a dugót a lefolyóba, megvárom,
amíg a mosdó megtelik vízzel, belerakom a fejemet,
és nézem a zománcot fulladásig. Fehér szirmú
vadvirágként ölel a csap. Ahogy kiemelem fejemet a vízből,
véletlenszerű mintában hullanak a cseppek. Addig
bámulom őket, amíg jelenteni kezd valamit a formájuk. Közben
arra gondolok, mikor dédszüleim 1918-ban átszöktek
a határon, talán a Szamoson át jöttek, hogy legyen valamilyen
kapcsolatom velük. Sodrásuk feltöltött egy várost.
Állítólag romániai svábok voltak, akaratuk ellenére is
sokkal több nyelvet beszéltek, mint amennyit én
valaha is fogok, mégsem tudnák elmondani,
nem azért küzdöttek, hogy a torkom köré tekerjem
a folyókat. Pedig a vízben gyorsan terjed a hang,
talán gyorsabban, mint ahogy visszahátrálok a télbe,
és a fagyban végleg rögzülnek a távolságok.

 

Németh Gábor Dávid, Budapest, 1994, költő, szerkesztő. Megjelent verseskötetei: Banán és kutya, FISZ, 2017; Lebegő arborétum, Prae Kiadó, 2022. Színházi munkái: Fatima (bemutató: Kolozsvári Magyar Opera, 2021); Emma (A MÜPA 2020-as zeneműpályázatának díjazottja); Az elveszett Hold (bemutató: Zene Háza, 2026).

Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: a szerző archívuma

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...

Vajna Ádám versei

Bolond vagy te Gergely, gyere inkább segíts, / Kihúzni a kútból három veder vizet, / Három veder vizet kell vigyek uramnak, / Benzines kompresszort lehűteni kell az. // Segítek én neked, te szép Németh Eszter, / Ha szép ajakaddal csókot nyomsz a számra, / Te szép Németh Eszter, ne fordulj el tűlem, / Ha elfordulsz tűlem, bizony kútba ugrok.

 

 

Vajna Ádám 1994-ben született Budapesten. Jelenleg a fővárosban és Balatonkeresztúron él, az ELTE skandinavisztika mesterszakos hallgatója. Leginkább verset ír és norvégból fordít. Versei jelentek meg többek között a Hévízben, a litera.hu-n, a Kalligramban, a Helikonban és a Tiszatájban. A Fiatal Írók Szövetsége és a József Attila Kör tagja.

 

A Hesbonbeli halastók cégstruktúrája 

 

És lesz, hogy jordán lányokat csábítgatunk,

És szemük a Hesbonbeli halastókhoz lesz hasonlatos,

És lesz, hogy a jordán lányok belénk szeretnek,

És lesz, hogy el kell hagynunk őket.

 

És lesz, hogy a Hesbonbeli halastókat

Lecsapolják, mert túl költséges a fenntartásuk,

És lesz, hogy mi végezzük a végrehajtást,

És lesz, hogy a számokat nem találjuk rendben.

 

És lesz, hogy az előrehaladás érdekében

Összehasonlítjuk a kimutatásokat,

És lesz, hogy felelősségünk teljes tudatában

Megállapítjuk, hogy a hatályos jogszabályok

Értelmében valami nincs rendben.

 

És lesz, hogy felsőbb körökből

Leszólnak akkor, hogy: ugye,

És lesz, hogy mi azt mondjuk: hát,

Lesz ilyen is, sajnos, hát ez van.

 

És lesz, hogy a Hesbonbeli halastók

Cégstruktúrája úgyse lett volna fenntartható,

És lesz, hogy akkor délután hazavezetünk,

És feltárcsázunk egy jordán lányt.

 

 

Szerelmes asszonyom, haljon meg az urad…

 

Szerelmes asszonyom, haljon meg az urad,

Haljon meg az urad, ezt kívánom neked,

Te szép Németh Eszter, ezt kívánom neked,

Ha nem ezt kívánnám, hát ne legyek férfi.

 

Bolond vagy te Gergely, hamisakat mondasz,

Hisz uram tenéked mintha apád volna,

S ha nem apád volna, hát legalább bátyád,

Bolond vagy te Gergely, ilyet hogy gondolhatsz.

 

Hát, hogy ne gondoljak, te szép Németh Eszter,

Mikor a két szemed úgy mosolyog énrám,

Ahogyan kisgyermek mosolyog a Napra,

Te szép Németh Eszter, hát hogy ne gondoljak.

 

Bolond vagy te Gergely, gyere inkább segíts,

Kihúzni a kútból három veder vizet,

Három veder vizet kell vigyek uramnak,

Benzines kompresszort lehűteni kell az.

 

Segítek én neked, te szép Németh Eszter,

Ha szép ajakaddal csókot nyomsz a számra,

Te szép Németh Eszter, ne fordulj el tűlem,

Ha elfordulsz tűlem, bizony kútba ugrok.

 

Bolond vagy te Gergely, miket beszélsz megint,

Gyere inkább fogd a vödröket és hozzad,

Várja már az uram, hogy már visszaérjek,

Ha nem érek vissza, mérges lesz rám megint.

 

Te szép Németh Eszter, ha az urad, ha az,

Hát akkor csak szólj, és, és akkor én bizony,

Te szép Németh Eszter, figyelj te most énrám,

Én éretted bármit, akár azt is, csak szólj.

 

Bolond vagy te Gergely, elindulok én most,

Hát akkor a vizet egyedül elviszem,

Pedig hogyha jönnél, uram megfizetne,

Kormánycsapágyakat szerel, segíthetnél.

 

Te szép Németh Eszter, haljon meg az urad,

Haljon meg az urad, ezt kívánom neked,

Te szép Németh Eszter, ezt kívánom neked,

Ha nem ezt kívánnám, hát ne legyek férfi.