Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Tóth Júlia Éva versei

Ahogy elnyúlva hasra feküdtem a végén, / úgy dobogott a matracra a mellkasom / melletted, hogy ritmusra reszketni / kezdtek az ágykeretre rögzített / lámpafűzér / kis papírgömb burái. / Azt hitted menekülni próbál egy beszabadult poloska, / pedig csak bennem alakult át épp a barátság / alvó imágóból lepidopterré.

 

Tóth Júlia Éva 1988-ban született Debrecenben. Művészeti menedzser, szöveggyáros, énekes, kitalátor. Számos kulturális és art projekt ötletgazdája, megalkotója. Tagja a Fiatal Írók Szövetségének, jelenleg első kötetén és könnyűzenei szóló projektjén dolgozik. 

 

 

Szinesztézia

 

A nagyház mellett éjszakánként

mindig kibomlott a fura csutoravirág.

Pont mikor leparkoltam a forró

puha aszfaltra, akkor pattantak ki a tölcsérei.

Elidőztem nem szálltam ki

egyből, végighallgattam a dalt,

ami szólt. Te is így teszel.

Nem hagyunk félbe zenét.

Ma csendben parkoltam, nem szólt semmi,

mert a nagyház emeleti ablakából már

messzire hallatszott, ahogy énekelsz.

Festetted a lányszobát.

Fülledt meleg éjszaka volt, a csutorák

most a hamis hangodra bomlottak.

Nem siettem fel, pedig nagyon akartam.

Elszívtam háromszállal, kikönyökölve

hallgattam a hangos slágert,

az éneked: Well you said that we would still be friends

But I'll admit that I was glad it was over..

Maradtam volna végleg így,

de látni akartam

a lányszobába kevertetett zöldet.

Felmentem. A parkolásomra te küldtél

SMS-t. Az éjjel virágzó bokor alatti automata

körzetszíne lila, zónaszáma: 00135

Now you're just somebody that I used to know.

 

 

 

Zörej                         

 

Ahogy elnyúlva hasra feküdtem a végén,

úgy dobogott a matracra a mellkasom

melletted, hogy ritmusra reszketni

kezdtek az ágykeretre rögzített lámpafűzér

kis papírgömb burái.

Azt hitted menekülni próbál egy

beszabadult poloska,

pedig csak bennem alakult át épp a barátság

alvó imágóból lepidopterré.