Purosz Leonidasz verse

Részletek

Purosz Leonidasz 1996-ban született Szegeden. Szentes és Budapest után jelenleg Marosvásárhelyen tanul. Első, A városnak meg kell épülnie című kötete 2016-ban jelent meg a FISZ gondozásában. Új könyve hamarosan a Magvető Kiadónál lát napvilágot.

Drága Kishúgom és Anya,

mellettetek állok.

Higgyétek el, nekem is fájt látni,

hogy viselkedett a szülinapján apa.

Az ajándék jógabérletet félredobva

felsóhajtott: ne már. Bassza meg,

tényleg erre kell költeni a pénzt?

És ez tényleg megalázó,

nem a szokásos hiszti.

Most lehet nevetni, de én

érzékeny és empatikus vagyok.

Utálom, ha ölelgettek, igen,

ez valamiért sajnos így maradt.

De bárki mást meg tudok ölelni,

tudom azt mondani: ne haragudj,

azt is: sírj nyugodtan, nincs

semmi baj. Sírni is tudok.

És mondták már azt lányok,

hogy mellettem voltak először: nők.

Nem úgy, ahogy felénk értik,

hanem, hogy magabiztosak

és szabadok, szabadok, szabadok.

Pedig még szerelmesek sem voltunk.

Jó volna megmutatni nektek, milyen

vagyok kettesben egy lánnyal.

Különben az is probléma, hogy

egy jógabérlet tényleg baromi drága.

Illetve komolyan: jógázni apát?

És az is probléma, hogy a családunkban

mindig a férfiak az okosabbak,

ami aggaszt, mert ráerősít

idejétmúlt sztereotípiákra.

Ezért egy kicsit haragszom is rátok.

Ahol én élek, nem ilyenek a nők.

Magabiztosak, vagy azzá tehetők.

És a feminizmus sem csak az, hogy

szabadon költhetik a pénzt.

De hát úgy beszélek, mintha

be lennétek ide zárva.

Félreértés ne essék:

nagyon finomakat főztök.

Ti már nem fogtok megváltozni,

drága Kishúgom és Anya.

Én sem fogom szeretni az öleléseteket.

De ígérem, a házasságom más lesz:

nem válok olyanná, mint apa,

és ha a lányomtól jógabérletet kapok,

megölelem, még ha jógázni

végül nem is megyek el.