Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Lövétei Lázár László versei

Három hétre megyek haza s akkor is mit hallok / Te Manci – mondja anyósom az asszonynak – / Ha ez a Zoli ennyit iszik itthon / Mennyit ihat odakünn / Más már a harmadik színes tévét küldi / Biztos van valakije / Azért jön haza ilyen ritkán / Lehet hogy arra költi a pénzt / Pont matattam a cirkulapadnál / De tisztán hallottam mindent / Csoda-e ha fölment bennem a pumpa / Gyorsan be a konyhába / Letoltam a gatyámat / Fordítsa ide azt a mocskos pofáját / – Mondom anyósomnak – / Látja-e / Még megvan a faszom / S egészen a Mancié

 

(Szabó Tünde felvételei)

 

Lövétei Lázár László 1972-ben született Lövétén. József Attila-díjas költő, műfordító, mintegy 20 éven keresztül a csíkszeredai Székelyföld című folyóirat szerkesztője, 2010 és 2019 között főszerkesztője. Többek között Mircea Cărtărescu és Filio Florian műveit ültette át magyar nyelvre. Legutóbbi kötete Miféle harag címmel látott napvilágot 2019-ben.

 

Talált vignetta

 

                    A galambász feketenunkásnak,

                    András Szabolcsnak

 

„Elsőrangú bucskázó fajgalambjai voltak

Néha kiment az udvarra

Karosszékbe ült és felrepítette a galambokat

Körös-körül pedig a fedeleken puskás embereket állított fel az az ölyvek ellen

Nagy ezüsttálat tettek a gróf lábához vízzel tele

Abban a vízben is a galambjait nézte.”

                    (Turgenyev: Az egytelkes Ovszjannyikov)

 

 

 

Zotyó

 

– Tanulmányfej a Feketemunkából –

 

                    „Kenyér-anyót veri az alkohol”

                    (József Attila)

 

„Finom ember vagyok

De ha cirkuszolnak

Nekem is elszáll az agyam

Például a múltkor is

Három hétre megyek haza s akkor is mit hallok

»Te Manci – mondja anyósom az asszonynak –

Ha ez a Zoli ennyit iszik itthon

Mennyit ihat odakünn

Más már a harmadik színes tévét küldi

Biztos van valakije

Azért jön haza ilyen ritkán

Lehet hogy arra költi a pénzt«

Pont matattam a cirkulapadnál

De tisztán hallottam mindent

Csoda-e ha fölment bennem a pumpa

Gyorsan be a konyhába

Letoltam a gatyámat

»Fordítsa ide azt a mocskos pofáját

– Mondom anyósomnak –

Látja-e

Még megvan a faszom

S egészen a Mancié«

Volt is óbégatás

Adtam nekik

Finom ember vagyok

Csak ne cirkuszoljanak

Ha iszok akkor iszok

Senki se halt még éhen

Ezután se fog

Van még egy nap

Belehúzok

Kérek kölcsön a főnöktől is valamennyit

Szívesen ad

Mert tudja hogy finom ember vagyok

S előbb-utóbb visszajövök úgyis.”