Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...
Költészet

Németh Gábor Dávid versei

Fotó: Szulovszky Mária

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán.

Bővebben ...
Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: a szerző archívuma

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...

Rochelle Potkar verse

A szeretők, akiket hátrahagyott, nem változtak. Azok voltak, akik. Ugyanolyanok. // Mondhatni egyediek voltak, de most már szívük is összetört és megteltek gyűlölettel – a fiú iránt, aki otthagyta őket, néha épp szenvedélyes szeretkezés közben. // Gőzük sem volt, milyen ennyi életet leélni egy ilyen életben.

 

(Barna Miklós felvétele)

 

Rochelle Potkar 1979-ben született, indiai költő, író, színész, Mumbai-ban él. Számos nemzetközi rezidenciaprogramon vett részt. Eddig három önálló könyve jelent meg.

 

 

Átváltozás

 

A fiú először kígyó volt és beleszeretett egy nőstény kígyóba. Majd levedlette bőrét, vedlés után teknős lett, találkozott egy másik nőstény teknőssel és abba is beleszeretett. Évekkel később, miután ledobta páncélját, négylábú állattá változott, bundáján fekete foltok rügyeztek és belezúgott egy párducba. Így járta a dzsungeleket, a szavannákat, a sivatagokat, az egeket, át óceánokon, levegőn, a földeken és alattuk, mindig változott, megismert és beleszeretett újabb és újabb női fajokba.

 

A szeretők, akiket hátrahagyott, nem változtak. Azok voltak, akik. Ugyanolyanok.

 

Mondhatni egyediek voltak, de most már szívük is összetört és megteltek gyűlölettel – a fiú iránt, aki otthagyta őket, néha épp szenvedélyes szeretkezés közben.

 

Gőzük sem volt, milyen ennyi életet leélni egy ilyen életben, mint amilyen az övé.

 

Nem tartani pihenőt újjászületések közt szúnyogtól emberig.

 

Néha az evolúció és a fejlődés annyira gyors, az áldások és az átkok összeolvadnak, Eggyé.

 

André Ferenc fordítása