Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Katie Kitamura (f. Dragon-Túry Melinda): Próbajáték

Fotó: Clayton Cubbit

Változatlanul mosolygott, már az elején felfigyeltem természetes vonzerejére, jó kisugárzására. De most láttam, hogy túl szabadon bánik vele. Nem úgy tűnt, mintha tisztában volna személyisége intenzitásával vagy azzal, hogy a világot, amelyben mozog, emberek lakják. Különösen ebben az értelemben volt még nagyon fiatal.

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Szonda Szabolcs): Tökéletlen megoldások

Fotó: a szerző archívuma

Értsd jól, nem akarlak felbosszantani, de csupán te és a lányod nem nevezhetitek családnak magatokat!

Bővebben ...
Próza

Voloncs Attila: A bűvölők (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Valahogy köze van ennek ahhoz, hogy sohasem tudott olyan vérmesen forradalmár lenni, mint a barátai, régi ismerősök közt mindig visszafogottan jelezte a különvéleményét, mintha baloldaliságával nem akarta volna bántani azokat, akik igazán hisznek valamilyen rendes ostobaságban, vagy meg tudnak részegülni a nemzet szótól és a dicső múlt felemlegetésétől.

Bővebben ...
Költészet

Sebestyén Ádám versei

Fotó: Sebestyén Anna

Kikötőink, / a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak

Bővebben ...
Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...

Sonnet Mondal verse

André Ferenc fordításában
Egy test égett a máglyán a tenger mellett. / Egy kutya nézett engem és nyüszített. // A tűz hangjai és a hullámok nevetése közt / a tenger, mintha pletykált volna az egekkel / és az lángoló test úgy nézett ki, mint egy begyúlt szivar – / amit tajtékzó, részeg vizek mellett szívnak. // Csecsemőszellemnek éreztem magam, aki nézi saját születését.

 

Sonnet Mondal angolul író indiai költő, az Enchanting Verses Literary Review folyóirat főszerkesztője. Ezidáig kilenc kötete jelent meg, verseit több nyelvre lefordították.  

 

 

Egy égő testtel szemben

 

Egy test égett a máglyán a tenger mellett.

Egy kutya nézett engem és nyüszített.

 

A tűz hangjai és a hullámok nevetése közt

a tenger, mintha pletykált volna az egekkel

és a lángoló test úgy nézett ki, mint egy begyúlt szivar –

amit tajtékzó, részeg vizek mellett szívnak.

           

Csecsemőszellemnek éreztem magam, aki nézi saját születését.

 

A kísértő test, ami magába zárta a szellemet,

elhagyta a világot, amely szeret feledni.

 

Jelentéktelennek tűnt a légzés mint a kutya vonyítása,

és az élet nem volt többé kétség.

 

Felettünk morajló fellegek mint emlékek

figyelmeztették az átváltozó lelket a jelenlétére.

 

Vibráló nátrium fények próbálták

megvilágítani a szeretet és az elhagyás súlyát.

 

Minden amit mondtak és tettek

mint hiábavaló hazugságok lebegtek a fáradhatatlan hullámok felett.

 

Úgy éreztem valaki más vagyok

és amíg küzdöttem hogy azzá a valaki mássá váljak,

elvesztettem magam mint egy halvány pontot a végtelenben.

 

André Ferenc fordítása