Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Takács-Csomai Zsófia: Extraszisztolé

Fotó: a szerző archívuma

Próbálom felidézni a hetekkel ezelőtti önfeledtséget, de olyan távolinak érzem, mintha sosem lett volna. Arcomat megtörölve a tükörbe nézek. Jóideje mindent más szemmel látok, beleértve magamat is.

Bővebben ...
Költészet

Filotás Karina: Ez a város

Fotó: Besenyei Lili

szél cibálja plakátbőrét, / bordái között lüktet a Duna

Bővebben ...
Próza

Meggyes Viola: Unakit

Fotó: a szerző archívuma

Kereszt autója furcsa volt. Egy régi BMW, amiben nem működött a sebességmérő, az volt a csoda, hogy egyáltalán elindult. Attól tartottam, ha felnyitom a motorháztetőt, a motor helyett egy seprűt találok benne.

Bővebben ...
Költészet

Hegedüs Anna versei

Fotó: Tóth Anna

borkán leszek a sufniban / levesznek évente egyszer

Bővebben ...
Költészet

Martzy Réka: lányok

Fotó: Szűcs Anna Emília

darazsakra lépünk néha, / hogy sírhassunk, mert így láttuk

Bővebben ...
Próza

György Alida: Pű, pű, pű

Fotó: a szerző archívuma

Még a tavalyelőtti esés után figyeltem fel rá, hogy mindenki sokkal kedvesebb, ha bottal járok, úgyhogy már inkább le sem teszem. Ha meglátok valakit az utcán, rögtön görbítem a hátam. Olyankor megállnak, érdeklődnek a hogylétem felől. Én meg mondom nekik, hogy egyedül vagyok, nincs segítségem, derekam, hátam, lábam, kezem fáj, de lényeg, hogy egészség legyen.

Bővebben ...
+SZIF

Szita György visszatér: Török Lajos interjúja Győri Péterrel

A 96. Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány kiadásában Szita György nyolc kötetből álló bűnügyiregény-sorozatának első három darabja. A szerző neve a mai magyar krimiolvasók számára aligha ismerős. Azok viszont, akiknek a Kádár korszak népszerű irodalma valaha a látóterükbe került, talán emlékeznek arra, hogy Szitának az 1980-as évek végén két bűnügyi regénye is megjelent.

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Bánki Benjámin: izommemória

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kupihár Rebeka: ünnepnapok

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Korsós Gergő: Medúzanézegetés

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Lukács Flóra: El a tengerhez

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...

Gerőcs Péter prózája

Az írás a Fiatal Írók Szövetsége Krúdy-impró projektjének részeként készült.
Az történt ugyanis, hogy a veje elszökött a lányától, és összeállt egy szegedi nőcskével, méghozzá a mágnás mozgóképszínház-tulajdonos Sükösd Álmos lányával. Aba Sámuel, akinek Kálmán uram szerint csak a véletlen folytán egyezik a neve egy régi magyar királyéval, olyan alávaló bitang, hogy előbb újdonsült apósjelöltjének, Sükösd Álmosnak a bizalmába férkőzött, majd részvényes is lett Álmos úr egyik mozijában.

 

Gerőcs Péter 1985-ben született Budapesten. Békés Pál-díjas író, esszéista. Legutóbbi könyve Árvaképek címmel látott napvilágot 2018-ban a Kalligram Kiadó gondozásában.

 

 

Szekszárd felett az ég

 

Höhringer-Obádovics Kálmán egy reggel a suszterájában ébredt. Nem értette, hogy került oda. Erős meggyőződése volt, hogy előző nap az ágyában találta az álom, ahogy rendesen szokta. Ezen kívül, ahogy értelme lassan körbepislogott a félhomályban, egyre több szokatlan részletre figyelt fel.

 

Bekecse sűrű füstszagot eregetett magából, sőt, miután végigsimított a száján, nem találta a helyén a bajszát. Pedig az mindig is ott díszelgett. No, ez már bizony nem tréfadolog! Belenézett a tenyerébe: a tenyere, az alkarja csupa korom. Rosszat sejdített.

 

Felállt, hogy kiszaladjon az utcára, de rögtön vissza is huppant a székbe, és egy erős görcs úgy megcsavarta a tüdejét, hogy hangos krákogásba, harákolásba kezdett. Köpött is jó nagyokat.

 

Lassan, erősen figyelmezve a mozdulatok sorára, fölemelkedett a suszterszékből, és kidülöngélt a kis ház kapuján.

 

Szekszárd egén szürke pernyét fútt a szél. Kálmán uram megvakarta kopaszra pörkölődött fejét. Valami rémlett neki, de csak úgy, mintha sűrű fekete füstkötegeken át látná a tegnap történéseit, és amit a füst kötegei értelmének némileg látni engedtek, az… „hogy a bitang úristenit!” – ordította el magát Kálmán uram, és elindult a községháza felé, ahová előző nap a mozgóképszínházat rendezték be.

 

Az történt ugyanis, hogy a veje elszökött a lányától, és összeállt egy szegedi nőcskével, méghozzá a mágnás mozgóképszínház-tulajdonos Sükösd Álmos lányával. Aba Sámuel, akinek Kálmán uram szerint csak a véletlen folytán egyezik a neve egy régi magyar királyéval, olyan alávaló bitang, hogy előbb újdonsült apósjelöltjének, Sükösd Álmosnak a bizalmába férkőzött, majd részvényes is lett Álmos úr egyik mozijában, aztán újabb mozgóképszínházat nyitott, végül pedig tönkre tette a becsületben megőszült férfit.

 

De mindez még semmi!

 

Nemcsak Álmos tekintetes urat tette tönkre, sőt, talán adósává is, de a lányát is teherbe ejtette, majd faképnél hagyta. Hogy honnan tudja mindezt Kálmán uram? Aba Sámuel épp a minap magyarázta el neki a részleteket, és azt is, hogy soha nem szeretett ő mást, csak Kálmán uram egy szem lányát, az Icukát, sietett is haza Szegedről, nagy vagyonnal batyujában, hogy a Hőhringer-Obádovicsékhoz méltó életet tudjon biztosítani végre a lányának. A meglepetés pedig, amivel Szekszárd városának magas rangú tekintélye bizalmát óhajtotta visszaszerezni, az ünnepélyes vetítés volt. Mozit akart ugyanis nyitni a bitang az ő városukban is!

 

Kálmán uram végre emlékezett. Csakugyan! Előző este gyűlt össze a községházán a város színe-java, csakhogy a mozit, a vetítés alatt valaki felgyújtotta, a kapukat pedig elreteszelte.

 

Kálmán uram értelmében megkondult egy vészharang: „Szekszárd lakói meghóttak?”

Csakugyan, az utcák teljesen néptelenek voltak. Még Sanda Ábel húsboltja sem nyitott ki ezen a napon.

 

A törzse kissé előredőlt, kacsázó lábai egyre szaporábban vitték a községháza felé, ami bizony, látta meg Kálmán uram, úgy leégett, mint a csillagszóró.

 

Kálmán uram lecövekelt a kapu előtt. Lenézett előbb az egyik, aztán a másik lábára. „Lóduljatok, bitangok!”, de azok a lábak nem lódultak. Még csak az kéne, hogy Kálmán uram lánya, az unokái, vagy titkos szeretője, netán a lelkész elszenesedett porhüvelyét találja meg odabent. Nem, azt már nem!

 

Megfordult, és amennyire tudott, visszasietett a háza felé. Pontosan tudta, mit kell tennie. Előállítja a kocsit, a lovat, és megkeresi a szegedi gyújtogatót, ezt az álmos kis tömeggyilkost. Ezt a népirtót, ezt a… Kálmán uram már robogott is Szeged felé, minthogy gondolatai csak nagyon lassan haladtak előre.

 

Pár óra múlva csakugyan átgurult Szeged határán, és ahogy tehette, ráordított valakire, hogy mondaná meg neki, hol rejtőzik az az utolsó… vagyis hogy merre találja Álmos urat.

 

A Sükösd Álmost? Kérdezett vissza a megszólított.

 

„Azt, azt.”

 

Kálmán uramat útba igazították, amit csak riasztó megjelenésének köszönhetett. Ha bajsza már nem is, a szeme csak most szórt igazán parazsat.

 

Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy Szeged becsületes polgára, miután a korom képű, ordibálva hadaró ámokfutó megállította, elsietett a csendőrségre, és bejelentést tett.

 

Kálmán uram megállt Sükösd Álmos háza előtt, és vasdurungjával, amit indulásakor figyelmesen maga mellé ültetett a kocsin, hangosan verni kezdte a kovácsoltvas kapuzatot.

 

Gyere ki te kurvapecér! Te embergyilkos! Te hóhér gazember! Megeszlek, mint egy lelőtt kutyát! Felgyújtom a házadat.

 

Sükösd Anna álmosan elhúzta a függönyt. Ismered ezt az alakot?

Nem, válaszolta a férje.

Nem alkalmazottad?

Nem hiszem.

Nem adósod?

Arról sem tudok.

Megbosszulom Szekszárd vörösen izzó egét, te szarházi! Fel foglak gyújtani a családoddal együtt! Fel foglak gyúúúj…

 

Sajnos ezt Kálmán uram már nem mondhatta végig, mert a csendőrök hátulról megragadták, és karját átnyalábolva, betuszkolták egy kocsiba, végül elcsattogtak vele.

 

Kálmán uram így nem állhatott bosszút Sükösd Álmos mozgóképszínház-tulajdonoson, ám a szegedi csendőrség nagyon hamar jobb belátásra is bírta. Miután elmesélte az ügyeletes tisztnek a történteket, az csak ennyit kérdezett.

 

Kedves Uram! Utána fogunk nézni a szekszárdi tényállásnak. Egyet azonban mondjon meg nekem. Ha mindenki be volt zárva a községházba, maga hogy élte túl a gyújtogatást?

 

A kérdés Kálmán uram értelméről egyszerre elfújta a pernyés füstkötegeket, emlékei kivilágosodtak. Odalépett a csendőrtiszthez, kirántotta pisztolyát, és mielőtt az mozdulni tudott volna, fejbe lőtte magát.

 

Szegény Kálmán uram így már nem gyújthatta föl, nem vághatta ketté, nem verhette péppé Sükösd Álmost, így neki már csak sovány vigasz, hogy körülbelül hat hónappal később, talán náthában, Álmos úr egy napon meghalt.

Gerőcs Péter