Hírlevél feliratkozás

Keresés

Az ötlet már megvolt

Horányi Rékát Demus Zsófia kérdezte
Horányi Réka a Szépirodalmi Figyelő felkérésére, a lapszám videojáték tematikájához kapcsolódva készítette el első nyomtatásban megjelent képregényét, Loot címmel, melyben a játék-tapasztalat kerül középpontba kétféle nézőpontból. Horányi Réka jelenleg egy 3D-s animáció stúdióban dolgozik, de folyamatosan képzi is magát ezen a téren. Videojáték és képregény kapcsolatáról beszélgettünk és az animáció lehetőségeiről, további tervekről.

 

(galéria nyílik)

 

Demus Zsófia: Videojáték és képregény esetében sok az átfedés, akár felépítésüket vagy eszközhasználatukat tekintve, ennek talán a legjobb és legfeltűnőbb példája a sprite-comicok esete, amelyeknél videojáték-karaktereket rajzolnak képregényekbe. A Szépirodalmi Figyelőben megjelent munkádban inkább a tartalom, a használat felől közelítetted meg ezt a témát. Mennyire volt bonyolult, mennyire állt szándékodban a két médiumot párosítani? Hogyan jelenik meg képregényedben a videojáték?

 

Horányi Réka: Nem okozott különösebb nehézséget a két médiumot egyeztetni, talán azért, mert az ötlet már megvolt, csak eredetileg animációként képzeltem el. A történetet és hozzá a látványvilágot már kitaláltam, csak a panelstruktúrát kellett megterveznem. A képregényben valami könnyedebbet szerettem volna megrajzolni – a stílus miatt is –, inkább az akció-fantasy irány felé törekedtem, ami nem kíván annyi szöveget, és gyorsabban lehet befogadni/olvasni.

 

D. Zs.: Hogy látod, milyen átjárók lehetnek képregény és videojáték között?

 

H. R.: A Mass Effect-ből például már készült képregény, valamint a másik oldalról ott a Fables, ami eredetileg képregény volt, és nemrég egy számítógépes játékot is csináltak belőle. Egyébként rengeteg a rajongók által készített rendkívül jó minőségű munka. Valamint a szuperhősös képregényeknél látom, hogy egyre inkább előtérbe kerülnek a játékok, szinte minden új Marvel filmhez van játék-változat.

 

D. Zs.: A képregényedben is felfedezhető némi japános-mangás vonal, ez mennyire volt szándékos? Azért is kérdezem, mert többféle műfajban mozogsz, többféle technikát használsz, érdekelne, hogy miként variálod ezeket?

 

H. R.: Többen mondták, hogy félig amerikai, félig japán hatást éreznek a képregényen. Szerintem legtöbben a kristályos háttér miatt gondolhatják így, mintsem a figura miatt. A grafikáim nagyjából egységesek, többnyire (fekete)kontúrosak, és leginkább cell shade technikával (árnyékolási technika) szeretek színezni.

Kísérletezni inkább akkor szoktam, ha animálok, de ez a technikától függ. Ha egy megrendelésen dolgozom jobban szeretem, ha a megrendelőnek van valamilyen elképzelése arról, hogy mit is szeretne látni, és abba jobban bele tudom csempészni a saját stílusomat.

 

D. Zs.: Animációkat is készítesz, de képregényeket is csinálsz, hogyan látod a kettő közötti különbséget a megvalósítás terén?

 

H. R.: Minden animáció alapja egy storyboard, és a képregények is felfoghatóak így, a kettő között talán az a nagy különbség, hogy az utóbbinál jobban lehet játszani a térrel, mármint a panelek elrendezésével.

 

D. Zs.: Mik a terveid?

 

H. R.:, Jelenleg a 3D-animáció és az önfejlesztés köti le minden időm. Egy 3D-s animáció stúdióban dolgozom, emellett még tanulok, de szeretném magam kipróbálni majd egyszer külföldön is. A képregénykészítés mindezek mellett sajnos nem fér bele az időmbe, pedig lennének ötletek, főleg a rajzolás hiányzik, de úgy érzem, megéri az áldozat! :) Nagyon érdekesnek találom emellett a combat-animációk megtervezését is, izgalmas lehet kitalálni a mozgássort, illetve megtalálni azt a kamerát, amely a legjobban bemutatja ezt.

 

D. Zs.: A munkád során mennyire nyúlsz képregényes vagy akár videojátékos eszközökhöz, effektekhez?

 

H. R.: Kontúrosan rajzolok, illetve szövegbuborékot és akció-vonalat is szoktam használni. Régebben csináltam kisméretű pixel gifeket, például avatárnak.

 

D. Zs.: Visszatérve a rajzolásra, mi az, amit szívesen rajzolsz?

 

H. R.: A leginkább női szuperhős karaktereket szeretek rajzolni, dinamikus-csajos pózokban. Többnyire digitálisan alkotok, ebből kifolyólag eléggé elszoktam a papírtól és a ceruzától.

 

D. Zs.: Törekedsz esetleg egyedi stílusra, felismerhetőségre?

 

H. R.: Jó, ha az ember felismerhető, bár kísérletezni mindig izgalmasabb. Nem tudom, hogy nekem mennyire van saját névjegyem, talán a vonalvezetés, esetleg a geek-csajos tematika. Nincs bennem olyan törekvés, hogy saját stílust teremtsek, ez szerintem idővel mindenkiben kialakul, ha sokat rajzol. Szeretem, ha egy karakter nem feltétlenül szép, de van benne valami szerethető, például sokszor mondták már, hogy a karaktereim „kedvesen groteszkek”.