Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Ínyencek

− Igen-igen, sajtos laska! Abban különösen jók vagyunk! − Na ez az: mindjárt a laska. Nagyon nem mindegy, néni drága, hogy milyen a pasta! − Eredeti pastasciutta! De nem nápolyi, amelyik könnyen szétfő, hanem az ellenállóbb, az észak-olasz fajta! − Az sem mindegy, mikor teszik fazékba és mennyit főzik… − ...hány fokon és milyen vízben… − …a kész, lecsöpögtetett laskát még forrón elkeverni friss házivajjal… − …reszelt sajttal jól megszórni… − …de csak pecorino, esetleg parmigiano jöhet szóba!...

 

Molnár Vilmos 1962-ben született Csíkszeredán. Márai-díjas író, a Székelyföld folyóirat szerkesztője. Legutóbbi kötete Az ördög megint Csíkban címmel látott napvilágot a Bookart Kiadó gondozásában, 2013-ban.

 

 

I.

 

− Mi lesz ma az ebédetek, fiúk?

 

− Ne féltsen minket, néni drága, kerül mindig valami.

 

− Nem is akármi, irtóra tudunk főzni, ha épp van rá gusztusunk.

 

− Miazhogy! Ne felejtse, néni drága, a híres főszakácsok mind férfiak!

 

− Naná. Olyan ételt rittyentünk, mint a hétszentség!

 

− Mi is lesz hát akkor az ebédetek, fiúk?

 

− T’om is én… például sajtos laska.

 

− Igen-igen, sajtos laska! Abban különösen jók vagyunk!

 

− Na ez az: mindjárt a laska. Nagyon nem mindegy, néni drága, hogy milyen a pasta!

 

− Eredeti  pastasciutta! De nem nápolyi, amelyik könnyen szétfő, hanem az ellenállóbb, az

 észak-olasz fajta!

 

− Az sem mindegy, mikor teszik fazékba és mennyit főzik…

 

− ...hány fokon és milyen vízben…

 

− …a kész, lecsöpögtetett laskát még forrón elkeverni friss házivajjal…

 

− …reszelt sajttal jól megszórni…

 

− …de csak pecorino, esetleg parmigiano jöhet szóba!...

 

− …füstölt sonkaszalonnát kockára vágni, erős lángon zsírját kiereszteni, a pirított kis

szalonnapörcöket belekeverni…

 

− …a szalonna kiolvadt zsírjából is loccsintva rá egy szikrát…

 

− …szétnyomott fokhagymagerezdekkel bolondítani meg az egészet…

 

− …ja, és tálalás után a tetejére tejföl!

 

− Hétszentség, hogy maga olyant még nem evett, néni drága!

 

– Hát ez az, néni drága, ínyenc módra kell élvezni ételt, életet!

 

 

II.

 

− Vaj nincs.

 

− Sajt se, ahogy látom.

 

− Tulajdonképpen fokhagyma sincs.

 

− A szalonna pedig elfogyott.

 

− Voltaképpen akkor mi van?

 

− Laska. Kicsit szürke, kicsit régi, de van.

 

− Azért víz is folyik a csapon.

 

− Ez már kettő.

 

− Három: a só!

 

− És van fazék is.

 

− Azt ne számold, nem lehet megenni.

 

− Sajtért mégiscsak el kéne lépjen valaki a boltba, sajtos laska sajt nélkül, ez mégsem lehet.

 

− Már mért ne lehetne?

 

− Azt írja a csomagoláson, tojás nélkül készült.

 

− Akkor pont jó: megfőve úgy nyúlik, mintha sajtos lenne.

 

− Igaz, kicsit csiriz íze lesz.

 

 − Az állaga meg: massza.

 

− Ha gyomorba jut: ballaszt.

 

− Mit számít, suvaszd a fazékba!

 

− S add körbe azt az üveget!

 

− Szóval akkor megy valaki a boltba?

 

− Persze, hogy megy: kéne még Unicum és vodka.

 

 

− Akkor inkább hozzatok sört!

 

− Hoci a vocit!

 

− Hozzatok mindenből és gyorsan!

 

 

III.

 

− Na, milyen volt tegnap a laska, fiúk?

 

− Hát… úgylehet, jó volt, néni drága.

 

– Úgylehet, igen, bár egy idő után elszakadt a film.

 

– Tulajdonképpen mikor is ettük meg?

 

– Hétszentség, hogy valamikor megettük, reggel nem volt meg.

 

– Valahogy kiesett, milyen volt az íze.

 

− Jó kellett, hogy legyen! Ha egyszer reggel üres volt a fazék.

 

Molnár Vilmos