Ayhan Gökhan meséi
- Részletek
Ayhan Gökhan 1986-ban született, jelenleg Zuglóban él. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar szakán végzett. Házas és katolikus. Ír verset, cikkeket és mesét. Szellemi segédmunkás. Kedvenc szerzője Heltai Jenő, kedvenc könyve Camustól A pestis. Feleségével, Izsó Zitával közösen szerkesztett blogja: http://ayhanizso.blogspot.hu/
Lufikutya
Izsó Zitának
De nem tudom, hogy elmeséljem-e, hogy lógott a fán leeresztett lufikutya.
Hát, leeresztett lufikutya lógott,
és lógott,
és leeresztett lufikutya lógása a fán.
Lufiszeme összement, hangot nem adott, csak sírt, ázott leeresztett lufikutya, ázott fán
leeresztett lufikutya lógása.
Váratlan fordulat következett: a mese váratlanul jóra fordult.
– Eressz le innen!
Mondta leeresztett lufikutya a fán, leeresztett lufikutya lógása a fán jóravaló tündérnek. Van belőlük három. Egyik néma teljesen, másik félvak, harmadik, félvilágra süket tündér teljesítette a kérést. Rosszravaló világ, eldobom, gondolta három tündér jója.
Harmadik tündér leeresztett mindent. A bogarakat. A fákat. Szomorúságot. Szorongást. Emberiséget. Felhők zacskója a földön, emberiség rosszasága nem látszik a jótól. A jót felfújta tündér, harmadik.
Így Jó.
Jó így is.
Mondta fán már nem lógó leeresztett lufikutya, leeresztett lufikutya nem-lógása fán.
Légy jó, mese! Mondta tündér, harmadik.
Légy jó, mondta leeresztett lufikutyának.
Jó.
Mese jóval.
Két rózsaszín banán
Még ilyen is volt egyszer, két rózsaszín banán. Egyszer minden volt, sárga metrószerelvények égen lógása, lihegő padlovak zebracsíkozása, minden volt egyszer, mondom, minden volt egyszer, még egyszer nem mondom el.
Az egyik selypített, a másik alacsonyra nőt, két rózsaszín banán. Az egyik nem írt helyesen, a másik egyszer álmodott két szaxofonnal, akik sültbanánt ettek ketchupos muffinnal, viszont egyszer az egyik szaxofon elrontotta a gyomrát, a másik szaxofon hívta volna az orvost, ha az orvos nem rontja el a gyomrát egy rózsaszín banánnal, itt egyszer csak felébredt a másik rózsaszín banán, (nem mondom kétszer) a másik rózsaszín banán ébredt fel csak egyszer úgy, mint aki két szaxofonnal álmodott előtte, akik sült banánt ettek ketchupos muffinnal és közülük az egyik gyomorrontást kapott, mire a másik hívta volna az orvost, ha az orvos nem kapott volna gyomorrontást egy... egyszer... egy… ilyen is volt, két rózsaszín banán. Volt minden egyszer, sárga metrószerelvények égen lógása, lihegő padlovak zebracsíkozása, egyszer volt minden, egyszer minden volt, mondom, két rózsaszín banán, egyszer volt hol, hol nem.
