Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Várkonyi Sára: A tónál

Fotó: Horváth Andor Péter

És miről írtál? Hogy a tesóm… a féltesómat elrabolja egy emberkereskedő, de a delfinekkel együtt megmentjük. Az apának eszébe jut, hogy Hararében iskolába menet a sofőr egyszer ledudált egy kislányt az útról, aki a hátára kötve cipelte az iker öccseit.  

Bővebben ...
Költészet

Benyó Tamás versei

Fotó: Gajdos Attila

Miért elégszünk meg / az olcsó külcsínnel, / ha megtapasztaltuk, / milyen / szabadon / lebegni / a magzatvízben

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Tamás álma (részlet)

Fotó:

Legyen egy hűvöskék szoba, mint dédmamánál. Fehér lepedőkbe vagyunk csavarva, arcaink – minden éjszaka után – nyomot hagynak. Vállamra fordulok, a hátad nézem. A fakó part jut eszembe, fjordok szürke foltjai, tenyered középen két tátongó sebhely. Ujjaim átfúrják a nyers húst, az erek felkiáltanak és a sirályok szétrebbennek. Aztán Jeruzsálem.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Emese: Jan Palach nekifeszül a szélnek

Fotó: Sükösd Emese

Melyik város emlékezne szívesen / azokra, akiket falhoz állított?

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám ismét a Litmusz Műhelyben

Fotó: Bach Máté

Visszatérő vendégünk volt az adásban Nyerges Gábor Ádám költő, író, szerkesztő, akinek ezúttal nem a szokásos Litmusz-kérdéseket tettük fel, hanem egy részletet hallgathattunk meg Vasgyúrók című, megjelenés előtt álló novelláskötetéből, valamint verseket írtunk közösen a dobókockákkal.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám - Kerber Balázs - Körtesi Márton Litmusz versei

Fotó: Litmusz Műhely

Azt hiszem, lehallgat a telefonom. / Ő koncentrál, ha kókad a figyelmem, / Neki címzik tán a promóciót is, / Már nélkülem is rákattint időnként. / Ez a bánat, ez a bánat a civilizáció.

Bővebben ...
Próza

Kocsis Gergely: Várni a váratlant (regényrészlet)

Fotó: Raffay Zsófia

Rettegve érzi, hogy egyre jobban csúszik bele ebbe az álomvilágba, hívogatja, beszippantja. Térdhajlatában ugrálni kezd egy ideg, két rángás között végtelen lassúsággal telik az idő, a levegő is ritkásabbnak tűnik, légszomj gyötri. Hangokat hall a feje fölül, ez a lehetetlen közeg nagyon felerősíti a lépések döngését, mintha valaki a fején lépkedne. Pontosan tudja, ki járkál ott fent, és azt is, hogy miért csap zajt.

Bővebben ...
Költészet

Réder Ferenc versei

Fotó: Fárizs Mihály

Négy hónapja mozdulatlan. / De a hasa / ma egy kicsit langyosabb.

Bővebben ...
Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom? (Nemes Z. Márió)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...

Ayhan Gökhan meséi

Még ilyen is volt egyszer, két rózsaszín banán. Egyszer minden volt, sárga metrószerelvények égen lógása, lihegő padlovak zebracsíkozása, minden volt egyszer, mondom, minden volt egyszer, még egyszer nem mondom el. (...) egyszer volt minden, egyszer minden volt, mondom, két rózsaszín banán, egyszer volt hol, hol nem.

 

Ayhan Gökhan 1986-ban született, jelenleg Zuglóban él. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar szakán végzett. Házas és katolikus. Ír verset, cikkeket és mesét. Szellemi segédmunkás. Kedvenc szerzője Heltai Jenő, kedvenc könyve Camustól A pestis. Feleségével, Izsó Zitával közösen szerkesztett blogja: http://ayhanizso.blogspot.hu/

 

 

Lufikutya

 

Izsó Zitának

 

De nem tudom, hogy elmeséljem-e, hogy lógott a fán leeresztett lufikutya.

 

Hát, leeresztett lufikutya lógott,

 

és lógott,

 

és leeresztett lufikutya lógása a fán.

 

Lufiszeme összement, hangot nem adott, csak sírt, ázott leeresztett lufikutya, ázott fán

 

leeresztett lufikutya lógása.

 

Váratlan fordulat következett: a mese váratlanul jóra fordult.

 

– Eressz le innen!

 

Mondta leeresztett lufikutya a fán, leeresztett lufikutya lógása a fán jóravaló tündérnek. Van belőlük három. Egyik néma teljesen, másik félvak, harmadik, félvilágra süket tündér teljesítette a kérést. Rosszravaló világ, eldobom, gondolta három tündér jója.

 

Harmadik tündér leeresztett mindent. A bogarakat. A fákat. Szomorúságot. Szorongást. Emberiséget. Felhők zacskója a földön, emberiség rosszasága nem látszik a jótól. A jót felfújta tündér, harmadik.

 

Így Jó.

 

Jó így is.

 

Mondta fán már nem lógó leeresztett lufikutya, leeresztett lufikutya nem-lógása fán.

 

Légy jó, mese! Mondta tündér, harmadik.

 

Légy jó, mondta leeresztett lufikutyának.

 

Jó.

 

Mese jóval.

 

 

Két rózsaszín banán

 

Még ilyen is volt egyszer, két rózsaszín banán. Egyszer minden volt, sárga metrószerelvények égen lógása, lihegő padlovak zebracsíkozása, minden volt egyszer, mondom, minden volt egyszer, még egyszer nem mondom el.

 

Az egyik selypített, a másik alacsonyra nőt, két rózsaszín banán. Az egyik nem írt helyesen, a másik egyszer álmodott két szaxofonnal, akik sültbanánt ettek ketchupos muffinnal, viszont  egyszer az egyik szaxofon elrontotta a gyomrát, a másik szaxofon hívta volna az orvost, ha az  orvos nem rontja el a gyomrát egy rózsaszín banánnal, itt egyszer csak felébredt a másik   rózsaszín banán, (nem mondom kétszer) a másik rózsaszín banán ébredt fel csak egyszer úgy, mint aki  két szaxofonnal álmodott előtte, akik sült banánt ettek ketchupos muffinnal és közülük az egyik gyomorrontást kapott, mire a másik hívta volna az orvost, ha az orvos nem kapott volna gyomorrontást egy... egyszer... egy… ilyen is volt, két  rózsaszín banán. Volt minden egyszer, sárga metrószerelvények égen lógása, lihegő padlovak zebracsíkozása, egyszer volt minden, egyszer minden volt, mondom, két rózsaszín banán, egyszer volt hol, hol nem.