Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Ayhan Gökhan meséi

Még ilyen is volt egyszer, két rózsaszín banán. Egyszer minden volt, sárga metrószerelvények égen lógása, lihegő padlovak zebracsíkozása, minden volt egyszer, mondom, minden volt egyszer, még egyszer nem mondom el. (...) egyszer volt minden, egyszer minden volt, mondom, két rózsaszín banán, egyszer volt hol, hol nem.

 

Ayhan Gökhan 1986-ban született, jelenleg Zuglóban él. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar szakán végzett. Házas és katolikus. Ír verset, cikkeket és mesét. Szellemi segédmunkás. Kedvenc szerzője Heltai Jenő, kedvenc könyve Camustól A pestis. Feleségével, Izsó Zitával közösen szerkesztett blogja: http://ayhanizso.blogspot.hu/

 

 

Lufikutya

 

Izsó Zitának

 

De nem tudom, hogy elmeséljem-e, hogy lógott a fán leeresztett lufikutya.

 

Hát, leeresztett lufikutya lógott,

 

és lógott,

 

és leeresztett lufikutya lógása a fán.

 

Lufiszeme összement, hangot nem adott, csak sírt, ázott leeresztett lufikutya, ázott fán

 

leeresztett lufikutya lógása.

 

Váratlan fordulat következett: a mese váratlanul jóra fordult.

 

– Eressz le innen!

 

Mondta leeresztett lufikutya a fán, leeresztett lufikutya lógása a fán jóravaló tündérnek. Van belőlük három. Egyik néma teljesen, másik félvak, harmadik, félvilágra süket tündér teljesítette a kérést. Rosszravaló világ, eldobom, gondolta három tündér jója.

 

Harmadik tündér leeresztett mindent. A bogarakat. A fákat. Szomorúságot. Szorongást. Emberiséget. Felhők zacskója a földön, emberiség rosszasága nem látszik a jótól. A jót felfújta tündér, harmadik.

 

Így Jó.

 

Jó így is.

 

Mondta fán már nem lógó leeresztett lufikutya, leeresztett lufikutya nem-lógása fán.

 

Légy jó, mese! Mondta tündér, harmadik.

 

Légy jó, mondta leeresztett lufikutyának.

 

Jó.

 

Mese jóval.

 

 

Két rózsaszín banán

 

Még ilyen is volt egyszer, két rózsaszín banán. Egyszer minden volt, sárga metrószerelvények égen lógása, lihegő padlovak zebracsíkozása, minden volt egyszer, mondom, minden volt egyszer, még egyszer nem mondom el.

 

Az egyik selypített, a másik alacsonyra nőt, két rózsaszín banán. Az egyik nem írt helyesen, a másik egyszer álmodott két szaxofonnal, akik sültbanánt ettek ketchupos muffinnal, viszont  egyszer az egyik szaxofon elrontotta a gyomrát, a másik szaxofon hívta volna az orvost, ha az  orvos nem rontja el a gyomrát egy rózsaszín banánnal, itt egyszer csak felébredt a másik   rózsaszín banán, (nem mondom kétszer) a másik rózsaszín banán ébredt fel csak egyszer úgy, mint aki  két szaxofonnal álmodott előtte, akik sült banánt ettek ketchupos muffinnal és közülük az egyik gyomorrontást kapott, mire a másik hívta volna az orvost, ha az orvos nem kapott volna gyomorrontást egy... egyszer... egy… ilyen is volt, két  rózsaszín banán. Volt minden egyszer, sárga metrószerelvények égen lógása, lihegő padlovak zebracsíkozása, egyszer volt minden, egyszer minden volt, mondom, két rózsaszín banán, egyszer volt hol, hol nem.