Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Bodor Eszter Hanna: lebegő

Fotó: Török Levente

sodrást ami elmossa / az elhordozott erőszakot

Bővebben ...
Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Költészet

Rostás Mihály versei

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Krumponyász-univerzum (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Róbert bal szeme az óramutató járása szerint, jobb szeme azzal ellentétesen forgott egyre gyorsabban, majd teljes testében rázkódni kezdett, a földre huppant, és nem mozdult többé. A feje sistergett és füstölt.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Kabátujjukban több élet volt, / mint az Egyesült Nemzetekben ma

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Veszprémi Szilveszter: Vers, amelyben a költő megint csak hisztikézik, nincs semmi látnivaló benne

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Száva Csanád): A zebrán

Fotó: a szerző archívuma

Kissé félrenyomtad az embereket, szinte lökdösődés nélkül, mégis makacsul, ahogy a te korodra hál’Isten megtanultad. Képes vagy helyet csinálni magadnak közöttük. Diszkréten csináltad, a kíváncsiság nem kínzó betegség, nem alapösztön, nem kell könyökölni miatta.

Bővebben ...
Költészet

Peer Krisztián versei

Fotó: Schillinger Gyöngyvér

és csak menni, menni a nyelvvel / a totál szenilis Sanyi bácsi után

Bővebben ...
Próza

Tóth-Bertók Eszter: Meghaltam

Fotó: Csoboth Edina

A ravatalozónál állnak. Az épület homlokzatán a Feltámadunk-feliratból hiányzik a t, a legjobb barátnőm rögtön kiszúrja. Nézi a d-t, hogy az is eléggé inog, közben arra gondol, hogy mennyit szenvedtünk, amikor a lakása ajtajára illesztettük fel betűnként a nevét és hiába baszakodtunk a vízmértékkel, a mai napig ferde az egész.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI – Purosz Leonidasz: Helyi ár

A hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Bánfalvi Samu: Charlie Kirk meghalt,

Fotó: A szerző archívuma

Amerika Amerika megölték Charlie Kirköt

Bővebben ...

Miklya Zsolt versei és versfordítása

Volt egy papírlány, lánypapír, / fehér, szeretni méltó. / Kire eddig senki sem írt, / nem érintette még szó. // Hidd el, igaz a hír! / Mindene csak papír. / Hidd el, igaz a hír! // Jött egy fiú, ő is papír, / barna, világcsavargó, / annyi címet más el se bír, / mint rajta a ragasztó.

 

(Miklya Attila felvétele)

 

Miklya Zsolt 1960-ban született. Pedagógus, Quasimodo-emlékdíjas költő, öt gyermek édesapja, a Parakletos Könyvesház kiadójának szerkesztője, az Író Cimborák alkotói műhely tagja. 2001 óta folyamatosan publikál irodalmi lapokban és antológiákban. Legutóbbi gyerekverskötete Végtelen sál címmel látott napvilágot a Móra Kiadó gondozásában, 2015-ben.

 

 

Helyére kerül minden

 

Tegnap nagytakarítás volt,

ami nálunk felér egy költözködéssel.

Legelőször az összes ágynemű ki az udvarra,

aztán a könyvek is ki és vissza,

a kisszoba át a nagyszobába,

a nagyszoba a kicsibe meg az előszobába,

az előszoba a teraszra és a konyhába,

a konyha a hűtőbe és a spájzba,

a spájz a legkisebb,

oda fér a legtöbb,

csak a fürdőszoba marad a helyén,

az úgyis tele van szennyes ruhával.

Apa még az elején elmondja,

ne izguljak,

estére helyére kerül minden,

mégis ő kezd izgulni először,

és már délután fűnyírózik,

pedig kerülgetheti a sok paplant,

anya is izgul, de nem mutatja,

ilyenkor kezdi átültetni a filodendront,

én meg készenlétben a szemeteszsákkal,

ha a cserép eltörne újra,

de estére tényleg helyén van minden,

csak apa és anya kicserélve,

meg a filodendron alatt a virágföld,

többnyire cserepestől.

 

 

Cigarettasodró

 

Bizarr,

mondaná apa megvetéssel,

bizarr,

mondaná anya vágyakozva,

persze csak magában

mondaná apa,

magában mondaná

anya is,

egymás mellett mondanák

mind a ketten,

bizarr,

hallgatnám ezt az egymás

melletti hallgatást,

gondolnám másnak a néma

együttlétet.

 

A bazárban

láttam egyszer egy készüléket,

cigarettát sodort vele

egy testes asszony,

aki a hangja alapján

öregúr lehetett volna,

még bajuszkája is volt,

és pájeszként lógott egy fürtje,

és jól láthatóan nem volt

semmi más dolga,

mint cigarettát sodorni

egy készülékkel.

Úgy megkívántam,

úgy szerettem volna tőle

valamit venni,

vagy csak hallani

bagótól érces hangját,

hogy végre valaki kimondja,

bizarr.

 

 

Michael Ende:

 

Papír-tragédia

 

(Die Papier-Tragödie)

 

Volt egy papírlány, lánypapír,

fehér, szeretni méltó.

Kire eddig senki sem írt,

nem érintette még szó.

 

Hidd el, igaz a hír!

Mindene csak papír.

Hidd el, igaz a hír!

 

Jött egy fiú, ő is papír,

barna, világcsavargó,

annyi címet más el se bír,

mint rajta a ragasztó.

 

Rajtad a cím a hír,

csomagolópapír.

Rajtad a cím a hír.

 

Papírszerelmesek, ki más,

tudnak csak így szeretni.

Saját kézzel írt vallomás

a másikon csak ennyi:

 

„A szívem téged ír,

én is, te is papír.

A szívem téged ír!”

 

Ám egyszer megtörtént a baj,

„Erre a címre kérem”,

küldték a fiút, és ajaj,

az állt rajta: „Törékeny!”

 

„Visszajövök, ne sírj,

te kedves lánypapír!

Visszajövök, ne sírj!”

 

A papírlány várt évekig,

sárga is lett szép lassan.

Nem aggódott, vagy csak alig,

hisz magán ezt olvasta:

 

„A szívem téged ír,

én is, te is papír.

A szívem téged ír!”

 

Egy gyűrött hírlap-öregúr

teli hamis szöveggel

és papírpénzzel, csak nyomult,

gondolta, majd megkedvel.

 

A vágy csalóka sír,

„Nem!”, szólt a lánypapír.

A vágy csalóka sír!

 

Az öreg morgott, hogy nahát,

s csak az alkalmat várta,

hogy ollóéllel szabja át,

és két darabba vágja.

 

Nevessen, aki bír,

úgysem lehet papír!

Nevessen, aki bír.

 

Megjött a szeretett fiú,

amint azt rég ígérte,

kedvese elé állt, de ó,

nem mondott ő egy szót se,

 

és kicsikét se sírt.

Hiszen csak egy papír,

hát kicsikét se sírt.

 

Így állt, míg este lett, sötét.

A szíve égni kezdett.

Láng emésztette mindenét,

amíg pernyévé feslett.

 

Fekete pernyepír,

szerelem volt, papír.

Fekete pernyepír!

 

 

(Miklya-Luzsányi Eszter és Miklya Zsolt fordítása)