Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Benkovics Judit: Tíz perc

Fotó: a szerző archívuma

Mellénk lép egy szemüveges ember, nagyon magas, vicces kalapban és fekete pólóban, hatalmas bőrönddel, próbálom kitalálni vajon mi lehet benne. Talán egy torta. Az mégsem lehet, mert elolvadna. Vagy egy varázspálca, bár ahhoz túl nagy az a táska, pedig akkor idevarázsolhatná a vonatunkat.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: Egy falunak tizennégy meséje

Fotó: Kelemen Kinga

A gyászfalu gyilkosai / magukra veszik a következő éjeket.

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Extraszisztolé

Fotó: a szerző archívuma

Próbálom felidézni a hetekkel ezelőtti önfeledtséget, de olyan távolinak érzem, mintha sosem lett volna. Arcomat megtörölve a tükörbe nézek. Jóideje mindent más szemmel látok, beleértve magamat is.

Bővebben ...
Költészet

Filotás Karina: Ez a város

Fotó: Besenyei Lili

szél cibálja plakátbőrét, / bordái között lüktet a Duna

Bővebben ...
Próza

Meggyes Viola: Unakit

Fotó: a szerző archívuma

Kereszt autója furcsa volt. Egy régi BMW, amiben nem működött a sebességmérő, az volt a csoda, hogy egyáltalán elindult. Attól tartottam, ha felnyitom a motorháztetőt, a motor helyett egy seprűt találok benne.

Bővebben ...
Költészet

Hegedüs Anna versei

Fotó: Tóth Anna

borkán leszek a sufniban / levesznek évente egyszer

Bővebben ...
Költészet

Martzy Réka: lányok

Fotó: Szűcs Anna Emília

darazsakra lépünk néha, / hogy sírhassunk, mert így láttuk

Bővebben ...
Próza

György Alida: Pű, pű, pű

Fotó: a szerző archívuma

Még a tavalyelőtti esés után figyeltem fel rá, hogy mindenki sokkal kedvesebb, ha bottal járok, úgyhogy már inkább le sem teszem. Ha meglátok valakit az utcán, rögtön görbítem a hátam. Olyankor megállnak, érdeklődnek a hogylétem felől. Én meg mondom nekik, hogy egyedül vagyok, nincs segítségem, derekam, hátam, lábam, kezem fáj, de lényeg, hogy egészség legyen.

Bővebben ...
+SZIF

Szita György visszatér: Török Lajos interjúja Győri Péterrel

A 96. Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány kiadásában Szita György nyolc kötetből álló bűnügyiregény-sorozatának első három darabja. A szerző neve a mai magyar krimiolvasók számára aligha ismerős. Azok viszont, akiknek a Kádár korszak népszerű irodalma valaha a látóterükbe került, talán emlékeznek arra, hogy Szitának az 1980-as évek végén két bűnügyi regénye is megjelent.

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Bánki Benjámin: izommemória

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kupihár Rebeka: ünnepnapok

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...

Csehy Flóra művei

A leégett fű már csak parázs. / Felgyúlt, elégett, nincs maradás! // Nincs már lehetőség, hogy eltűnjön a parázs. / Jaj, ez a parázs mekkora gondot hoz ránk! / Búza így nem nő majd. A virágok is becsukódnak. / Jaj, az a fű, az az ártatlan fű, hogy éghetett le most!

Csehy Flóra 2006-ban született Dunaszerdahelyen. Jelenleg a dunaszerdahelyi Kodály Zoltán Alapiskola tanulója. A 2015-ös FISZ tábor közönségdíjasa.

 

 

Az ember, aki nem kért fagyit

 

Egy ember bement a fagyizóba, és így szólt:

 

– Jó napot kívánok! Én nem kérek fagyit!

– Renden, uram, akkor tessék félreállni...

– De nekem jogom van itt állni, és különben is megmondtam, hogy nem kérek fagyit!

– Hát, ha esetleg mégis meggondolná magát...

– Maga süket? Százszor megmondtam, hogy nem kérek fagyit! Nem kérek citromosat, puncsosat, csokisat, de még pisztáciásat se! Nem érti? Nem kérek fagyit!

– Rendben, csak ne tartsa fel a sort!

– De én olyan vagyok, mint egy igazi vevő, csak én nem kérek fagyit!

– Akkor mit kér?

– De itt az a kérdés, hogy mit nem kérek!

– És akkor mit nem kér?

– Mondtam már: nem kérek fagyit! Se citromosat, se puncsosat, se csokisat, de még pisztáciásat se!

– Jó, akkor nem adok se citromosat, se puncsosat, se csokisat, de még pisztáciásat se! Tessék. Vagy: nem tessék.

 

– Köszönöm, én meg akkor nem fizetek. Örülök, hogy végre megértjük egymást.

 

A férfi boldogan ment ki a fagyizóból.

 

 

A jüveszkülei húsdaráló (vigyázat: horror!)

 

Új finn lektornő érkezett Pozsonyba. Kedvenc étele a húsgombóc volt, de nem volt darálója, ezért a kollégáitól kapott egyet ajándékba. 

 

Hiába várták a munkahelyén, egy hétig az egyetem felé se nézett. Akkor felhívták telefonon, de egy különös hang szólalt meg: – Halló, halló, itt Kotka lektornő húsdarálója beszél!

–Ugyan, Kotka kisasszony, ne viccelődjön velünk!

 

De a hang tovább darálta:

 

–Én igenis egy húsdaráló vagyok!

–És hol a lektornő?

–Épp az imént daráltam le. Szinte beleizzadtam.

 

Azt hitték, hogy Kotka kisasszony megbolondult. Amikor az ápolók megérkeztek, a konyhában csak egy darálót, és néhány tányér darált húst találtak.

 

–Hol lehet a lektornő? – kérdezték.

–Hát, itt! – mondta nyugodt hangon a húsdaráló, és szép lassan őket is feldolgozta.

 

Amikor a rendőrfőnök érkezett meg, nagyjából ugyanez történt. Ükszkaksz kapitány, a finn nyomozó azonban nem volt ijedős:

 

–Jüveszkülében a darálók gyakran viselkednek így – állapította meg fahangon. Elővette a pisztolyát, és lőtt. A daráló holtan rogyott össze. 

 

Hát igen, a jüveszkülei darálók már csak ilyenek. Elhiszitek?

 

 

A leégett fű (ez ám vers!)

 

A leégett fű már csak parázs.

Felgyúlt, elégett, nincs maradás!

 

Nincs már lehetőség, hogy eltűnjön a parázs.

Jaj, ez a parázs mekkora gondot hoz ránk!

Búza így nem nő majd. A virágok is becsukódnak.

Jaj, az a fű, az az ártatlan fű, hogy éghetett le most!