Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...

Elekes Dóra verse

mikor arra a magas székre mászol. / Te majd arra a magas székre mászol

Elekes Dóra 1975-ben született. Műfordító, író, szerkesztő, a Károli Gáspár Református Egyetemen végzett magyar-angol szakon. Önálló kötetei: Tündi és Samu (2014), A muter meg a dzsinnek (2015).

 

Kör

 

(Fiú)

 

Ha felnövök majd, meghívlak sörözni,

mert egyszer biztos felnövök,

jót fogunk mi ott ketten ücsörögni,

tudósok leszünk, elnökök;

és cigizünk is majd, füstkarikából

repcsit fújok, te tündérvárakat,

a legmagasabb székre mászol,

nem lóbálod a lábadat;

a legmagasabb székre mászol,

míg én hozom az újabb köröket,

régi dalocskát dudorászol:

körkörös idő ‒ üvegkirakat.

 

 

(Lány)

 

Ha felnövünk majd, meghívhatsz sörözni,

mert egyszer biztos felnövünk,

te leszel a miniszterelnökünk,

szupermenő lesz veled ücsörögni.

És cigizünk majd, te füstkarikából

várakat fújsz, én tündérszárnyakat,

és már nem lóbálod a lábadat,

mikor arra a magas székre mászol.

Te majd arra a magas székre mászol,

s míg én kérem az újabb köröket,

te csak nézelődsz: üvegkirakat

mögött az idő körbe-körbe táncol.