Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...
Próza

Magyary Ágnes: Regény

Fotó: morpho

Amit fontosnak tartanak az emberek a megtörtént eseményekből, az banális részlet; és ami életbevágó, azon könnyed eleganciával átsiklanak. Ezért is olyan nehéz kihámozni a valóság sarokköveit. Persze, ha a rendőrségnek lenne hozzáférése a titkosszolgálat adataihoz, akkor minden sokkal könnyebb lenne, de a városállamban nem volt cél, hogy a rendőrségnek könnyebb legyen.

Bővebben ...
Költészet

Wölfl-Molnár Eszter versei

Fotó: Nagy Viktor

Túl sokáig volt a bordák mögött

Bővebben ...

Ayhan Gökhan gyerekversei

Apukám, amíg velünk élt, / minden nyáron megígérte, / megígérte, / megígérte. // Elvisz magával a Balatonra, / s hárman ülünk a kempingszékbe. / Kempingszékbe, / kempingszékbe.

Ayhan Gökhan 1986-ban született, jelenleg Zuglóban él. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar szakán végzett. Házas és katolikus. Ír verset, cikkeket és mesét. Szellemi segédmunkás. Kedvenc szerzője Heltai Jenő, kedvenc könyve Camustól A pestis. Feleségével, Izsó Zitával közösen szerkesztett blogja: http://ayhanizso.blogspot.hu/

 

 

Családon belül

 

Családon belüli erőszak, olvasom

a fekete-fehér újságban, s szerintem téves

az elnevezés, nem ennyire fekete vagy fehér. Apukám

mindig családon kívül üt rám, a pofont

nem látja anyukám, de még az

öcsém sem. A verés

egy magányos tevékenység, mint a futás, vagy

a szemét kidobása a kukába. Apa

a pofonokat is felosztja, egyszerre két

tenyérrel ütni olyan jól nem tud, bal és jobb

tenyérre kell osztani őket, mint ahogy a szeretet

sem fér el az emberekben egymás mellett, amikor a

harag van soron.

 

 

Balaton

 

Apukám, amíg velünk élt,

minden nyáron megígérte,

megígérte,

megígérte.

 

Elvisz magával a Balatonra,

s hárman ülünk a kempingszékbe.

Kempingszékbe,

kempingszékbe.

 

Aztán egy napon

magával ment el,

s anyu és én itt maradtunk.

Maradtunk,

maradtunk.

 

Elalvás előtt eszembe jut néha,

s hullámzik a szám,

mint az őszi Balaton.

Mint az őszi

Balaton.