Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Benkovics Judit: Tíz perc

Fotó: a szerző archívuma

Mellénk lép egy szemüveges ember, nagyon magas, vicces kalapban és fekete pólóban, hatalmas bőrönddel, próbálom kitalálni vajon mi lehet benne. Talán egy torta. Az mégsem lehet, mert elolvadna. Vagy egy varázspálca, bár ahhoz túl nagy az a táska, pedig akkor idevarázsolhatná a vonatunkat.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: Egy falunak tizennégy meséje

Fotó: Kelemen Kinga

A gyászfalu gyilkosai / magukra veszik a következő éjeket.

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Extraszisztolé

Fotó: a szerző archívuma

Próbálom felidézni a hetekkel ezelőtti önfeledtséget, de olyan távolinak érzem, mintha sosem lett volna. Arcomat megtörölve a tükörbe nézek. Jóideje mindent más szemmel látok, beleértve magamat is.

Bővebben ...
Költészet

Filotás Karina: Ez a város

Fotó: Besenyei Lili

szél cibálja plakátbőrét, / bordái között lüktet a Duna

Bővebben ...
Próza

Meggyes Viola: Unakit

Fotó: a szerző archívuma

Kereszt autója furcsa volt. Egy régi BMW, amiben nem működött a sebességmérő, az volt a csoda, hogy egyáltalán elindult. Attól tartottam, ha felnyitom a motorháztetőt, a motor helyett egy seprűt találok benne.

Bővebben ...
Költészet

Hegedüs Anna versei

Fotó: Tóth Anna

borkán leszek a sufniban / levesznek évente egyszer

Bővebben ...
Költészet

Martzy Réka: lányok

Fotó: Szűcs Anna Emília

darazsakra lépünk néha, / hogy sírhassunk, mert így láttuk

Bővebben ...
Próza

György Alida: Pű, pű, pű

Fotó: a szerző archívuma

Még a tavalyelőtti esés után figyeltem fel rá, hogy mindenki sokkal kedvesebb, ha bottal járok, úgyhogy már inkább le sem teszem. Ha meglátok valakit az utcán, rögtön görbítem a hátam. Olyankor megállnak, érdeklődnek a hogylétem felől. Én meg mondom nekik, hogy egyedül vagyok, nincs segítségem, derekam, hátam, lábam, kezem fáj, de lényeg, hogy egészség legyen.

Bővebben ...
+SZIF

Szita György visszatér: Török Lajos interjúja Győri Péterrel

A 96. Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány kiadásában Szita György nyolc kötetből álló bűnügyiregény-sorozatának első három darabja. A szerző neve a mai magyar krimiolvasók számára aligha ismerős. Azok viszont, akiknek a Kádár korszak népszerű irodalma valaha a látóterükbe került, talán emlékeznek arra, hogy Szitának az 1980-as évek végén két bűnügyi regénye is megjelent.

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Bánki Benjámin: izommemória

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kupihár Rebeka: ünnepnapok

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...

Kinek szól, és mit mond?

Mészöly Ágnes: Darwin-játszma (Móra, 2014.)
Végül az írás lesz az, ami egyfajta megoldást jelent a főhős számára. A kettős narráció lehetőséget nyújt az önreflexióra, hiszen Kata – miközben Patnak leírja, hogy hogyan látta ő az eseményeket – ugyanúgy szemlélőjévé válik a történteknek, amely egyfajta önnevelődéssé válik. Kata folyamatosan reflektál az általa leírt eseményekre, sőt a szerző játszik is ezekkel a betétekkel a feszültség fokozása érdekében, hiszen gyakran ott szakad félbe egy-egy esemény, ahol éppen a legizgalmasabb mozzanat történik.

Mészöly Ágnes regényének főszereplői 16-17 éves fiatalok: Kata, Pat, Lidi és Zsófi. A Darwin-játszmában kibontakozó történet könnyen befogadható stílusban foglalkozik olyan témákkal, mint a tanár-diák viszony, a kamaszkori szerelem, a nemi erőszak és a(z) (ön)meg nem értettségből fakadó nehézségek. A cselekmény felismerhetően mai környezetben játszódik, a négy lány 30y és Irie Maffia koncerteken bulizik, H&M-ben vásárol, slammereket hív iskolai beszélgetésre, magabiztos tudással használja ki a különböző technikai médiumok nyújtotta lehetőségeket, továbbá aktívak a „Face-n”, az Instagramon és a Twitteren. A főszereplők személyisége is csak annyira összetett, hogy az olvasó könnyen azonosulni tudjon az adott karakterekkel, mégse érezze közhelyesnek a felkínált szereplehetőségeket.

 

A helyszín egy elit gimnázium, az ott tanulók képességeik alapján az „evolúció csúcsaivá” válhatnak a jövőben. Kata kiváló futó, Zsófi tehetséges az írásban, Lidi OKTV versenyen vesz részt, Pat pedig mindent megtesz a modellkarrierje érdekében. Ugyanakkor őket sem kerüli el az az ösztönös, mélyről jövő harag, amelyet a szűkebb szociális tereikbe sűrűsödött problémák váltanak ki belőlük. A családi és az iskolai közösség struktúrájában komoly kommunikációs hibák és hiányok fedezhetőek fel, és csak kérdéses, hogy mikor omlik össze az a szerkezet, amit a semmi tart egyben. Mészöly egyértelműen utal Janne Teller népszerű Semmijére, de tovább is gondolja azt. Már az első oldalon előkerül a Teller regény, hiszen Pat ebből felel. A beszámolójából kiderül, hogy nem olvasta a könyvet, ugyanakkor a történet során egyre valószínűbbé válik, hogy a felnőttek sem. Így nem kell sokáig várni, és a lányok haragja a legügyetlenebb kommunikációs stratégiákat alkalmazó, „leggyengébb” felnőttben testesül meg: az osztályfőnökükben, Kecskeméti Gáborban. Az ellene tervezett „szelekciós eljárás” kezdetben szórakoztató bosszantásokkal indul, ám végül kegyetlen pszichológiai hadviselésbe fordul át.

 

Mind a négy lány az életének abban a szakaszában van, amelyben az érzelmeik túlnőnek rajtuk, és nem tudják, hogy hogyan kezeljék azokat. Még nincs kialakult identitásuk, és számtalan olyan helyzettel találják szemben magukat, amelyeket már nem lehet elhelyezni a gyerekkorban még biztosnak hitt jó-rossz kategóriarendszerben. Kata folyamatosan ezzel a problémával küzd: „Kénytelen voltam az egész szépen kialakult világképemet újrarajzolni. […] Árnyalni, satírozni. Miközben semmi másra nem vágytam, csak hogy újra egyértelmű legyen minden. Vagy ha nem is minden, legalább néhány dolog. Vagy legalább magamról tudjam eldönteni, hogy a jók vagy a rosszak közé tartozom.” A szülők nem nyújtanak segítséget a világ és saját érzelmeik megértéshez, hiszen Kata anyja a lányához hasonlóan szerelmesen chat-el a neten az osztályfőnökkel, Pat apja képtelen feldogozni azt, hogy felesége elhagyta, mindezért pedig lányán tölti ki a haragját, Kecskeméti jó szándékú, de határozatlan, naiv tanár, Jucus pedig azért szerethető, mert majdnem olyan „kamaszos”, mint a diákjai. Kata mindezt meg is jegyzi róluk: „[A]zon elmélkedtem, hogy miért a kamaszok kommunikációs és alkoholproblémáival, elszigeteltségével meg ilyenekkel foglalkozik boldogtalan és boldog, amikor a körülöttünk élő fantasztikus felnőttek pontosan ugyanezekkel a problémákkal küzdenek. Mi csak próbálunk megfelelni a tanult mintáknak.” A tanult minta a nem-beszélés. (Nem véletlen, hogy Pat, aki a legérzelmesebb, a regény végére „elnémul”.) A szülők ugyanabban a bizonytalanságban élnek, amelyet a lányok is megéreznek maguk körül. Problémáikat nem osztják meg velük, (sem azt, hogy miért nem) hiszen a legfontosabb, hogy „a Gyerek Ne Sérüljön!”, azonban ez a fajta kommunikációhiány egyenesen vezet a regény végén bekövetkező tragédiához.

 

Végül az írás lesz az, ami egyfajta megoldást jelent a főhős számára. A kettős narráció lehetőséget nyújt az önreflexióra, hiszen Kata – miközben Patnak leírja, hogy hogyan látta ő az eseményeket – ugyanúgy szemlélőjévé válik a történteknek, amely egyfajta önnevelődéssé válik. Kata folyamatosan reflektál az általa leírt eseményekre, sőt a szerző játszik is ezekkel a betétekkel a feszültség fokozása érdekében, hiszen gyakran ott szakad félbe egy-egy esemény, ahol éppen a legizgalmasabb mozzanat történik. Az egyik chat-beszélgetésben jelenik meg először a „darwin’s daughters” mint a csoportjuk neve, ez által nyelvi szinten is egyértelművé válik, hogy a lányok nem azzal az evolúcióval játszanak, amelyről Darwin írt. Egy általuk megalkotott „alternatív valóság”, alternatív „darwinjának” a lányai, és egy mesterségesen létrehozott „természetes szelekcióval” űznek egyre veszedelmesebb játékot.

 

A regény kisebb hibái mind abból fakadnak, hogy gyakran a felnőtt perspektíva válik dominánssá. Mészöly Ágnes alapvetően jól használja a „kamasznyelvet”, de néhány helyen a sok szleng kifejezés túlnő a szereplők egyéni beszédstílusán és mesterkélt hatást kelt. Ugyanez vonatkozik a chat-beszélgetésekre is. Megjelennek az ismert jellemzői ennek a nyelvhasználatnak, mint például a központozás elhagyása, a hangok többszörözése az érzelem kifejezésére, rövidítések, de a chat-nyelvre is igaz, hogy alapvető gondolati egységekre bontják a közléseket, ami viszont a regényben sokszor nem érvényesül. A legzavaróbb szövegrészek azok, amelyekben túlságosan didaktikus mondatok hangzanak el és érezhetően nevelni próbálnak. Ilyen jelenet az is, amikor a nemi erőszak problémája merül fel: „Nehogy azt hidd, hogy felhúzol itt, aztán lelépsz” vagy „Szóval jó, hogy anya beleverte a fejembe, hogy nem hagyhatom magam. Harcolni kell, futni, ütni. És főleg kiabálni.” Más esetben is eluralkodik a szövegen a felnőtt nézőpont, mert gyakran a narrátor öniróniájából inkább a felnőtt szerzőé érződik: „Tényleg, már legalább három órája nem voltam onlány, és ez – beismerem – elfogadhatatlan és megengedhetetlen.” Ezek a mondatok leleplezik az ifjúsági regények láthatatlan csapdáját: milyen könnyen válik a fiataloknak írt szöveg egy „felnőttől felnőtteknek a fiatalokról” szóló könyvvé.

 

A Darwin-játszma az apró hibák ellenére kifejezetten élvezetes olvasmány. Az átgondolt szerkezet bizonyítéka az is, hogy a regény együtt épül a főszereplővel (a történet a 17. fejezettel zárul és Kata épp ennyi idős, amikor befejezi Patnak szóló írását). A lány tudja, hogy még mindig nem érti teljesen a velük történteket, de véget vet a hallgatásnak, és úgy tervezi, hogy írását nem csak barátnőjének, hanem a szüleinek is odaadja. Így fennáll a lehetősége annak, hogy egyszer a szoborszerű Pattal együtt a szülők is megszólalnak. Mészöly Ágnes könyve pedig éppen ettől lesz igazán aktuális és eredeti, hogy felkínálja egy olyan olvasat lehetőségét, amely szerint a kommunikációs zavarokért nem kizárólag a kamaszok vonhatók felelősségre, hanem a szülők is. Tehát él a nagyon is konkrétan értendő kérdés: kinek szól az ifjúsági regény?

 

Sebesi Viktória