Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...
Próza

Magyary Ágnes: Regény

Fotó: morpho

Amit fontosnak tartanak az emberek a megtörtént eseményekből, az banális részlet; és ami életbevágó, azon könnyed eleganciával átsiklanak. Ezért is olyan nehéz kihámozni a valóság sarokköveit. Persze, ha a rendőrségnek lenne hozzáférése a titkosszolgálat adataihoz, akkor minden sokkal könnyebb lenne, de a városállamban nem volt cél, hogy a rendőrségnek könnyebb legyen.

Bővebben ...
Költészet

Wölfl-Molnár Eszter versei

Fotó: Nagy Viktor

Túl sokáig volt a bordák mögött

Bővebben ...
Próza

Vince András: Adamec (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Mi itt a Magyar Televízióban megpróbálunk fenntartani bizonyos civilizált viselkedési kereteket, például légyszívessel kezdjük a mondatot. De még véletlenül se gondold azt, váltott át kioktató tegezésbe, hogy te szívességet teszel bárkinek is, ha végrehajtasz egy kérést. Ez csak annyit jelent, hogy nem vagyunk végtelenül tahók. Mi így adjuk ki a parancsot.

Bővebben ...
Költészet

Ecsedi Borbála versei

Fotó: Vigh Levente

Nehéz gyökerek fognak / nem engednek át a határon

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Szocia

Fotó: Zanati Réka

Aztán szétestem. Volt olyan is. Nem szeretek róla beszélni, de ha így vizslatod, hát muszáj. Inkább hallgatok, az az egyszerűbb, kényelmes közöny, mint holmi fura nemet mondás. Így hordtak szét a hangyák, mindenki magának, a maga királynőjének, hátha utána homlokon csókolja őket.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: A szabadságról

Fotó: Ádám Gyula

zsörtölődsz reggeltől / estig, akár medve a hó nélküli teleken

Bővebben ...
Próza

Klein Mari: Ágyban Prousttal

Fotó: a szerző archívuma

Újra meg újra felszítottad a tested, reggel hatig, amíg a maradék félsz ki nem rázkódott belőle. Míg ki nem világosodott. Mert akkor megbizonyosodtál: a denevérek már hazatértek, és bevackoltak a háztömb hasadékaiba.

Bővebben ...
Költészet

Gulisio Tímea versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Vasalt zoknival fojtják meg anyát

Bővebben ...
Próza

Bali Péter: take this longing

Fotó: a szerző archívuma

Mitteleuropa nem létezik, soha nem is létezett, a porosz nagyhatalmi törekvéseket melegítették újra egyfajta prémium kulturkampf díjcsomagként, melynek lényege annyi, hogy Németország (és a Volkswagen-konszern) neokoloniális törekvéseit támogassák.

Bővebben ...

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Ayhan Gökhan 1986-ban született, jelenleg Zuglóban él. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar szakán végzett. Házas és katolikus. Ír verset, cikkeket és mesét. Szellemi segédmunkás. Kedvenc szerzője Heltai Jenő, kedvenc könyve Camustól A pestis. Feleségével, Izsó Zitával közösen szerkesztett blogja: http://ayhanizso.blogspot.hu/

 

 

Kire hasonlítok?

 

A szemem az anyukámé,

a hajam az apukámé,

a lábam a nagymamámé,

a kezem a nagypapámé.

 

És a rosszaságaim?

Persze azért nem jelentkezik senki!

 

 

Lelkiismeret-furdalás

 

A lelkiismeret-furdalás olyan,

mint amikor a föld alá fúrunk, és előtör

a szennyvíz, s nem marad abba.

 

A lelkiismeret-furdaláskor is előtör valami,

s nem marad abba.

Mikor eltörtem a konyhában

anyu kedvenc bögréjét,

akkor sem maradt abba.

Ahhoz, hogy abbamaradjon,

be kell tapasztanunk a lyukat,

szeretettel, jócselekedetekkel.

Végül abbamaradt, mert megöleltem anyut

és bocsánatot kértem.

Mindegy a sorrend,

a sorrend mindegy.

 

 

Valóság-keksz

 

Máté és én azt gondoljuk, hogy

a tökéletes apukák a mesében léteznek,

s ha a valóságban léteznének,

az már nem lenne valóság,

az már egy édes mese-keksz lenne,

s azt gyorsan betennénk a fagyasztóba,

hogy örökké tartson.

 

 

Apukám neve, a piros pulóver

 

Az én apukám külföldről jött,

idegen nyelven beszélt és furcsa volt a neve,

négy éves koromban visszautazott oda, ahonnan érkezett,

biztos honvágya volt, meg hát nálunk nem lehet enni

olyat, amit náluk, meg a napszakok is másképp működnek,

náluk szikrázó napsütés van és azzal egyidőben itt hűvös este,

apukám fázott, mert a meleget szerette, nekem egy piros

pulóvert hagyott és a vezetéknevét, azt gondolta,

majd én is fázni fogok, jobb, ha előre gondoskodik rólam.

 

A piros pulóvert azóta kinőttem, a nevét nem, az évről-évre

velem növekszik, az iskolában nem értik a többiek,

hogyha ilyen különös nevem van, miért nincs apukám,

szerintük ha lenne, sokat mesélne nekem a távoli és titokzatos

országról, a tündéreket máshogyan hívná a messzi-országos,

izgalmasan vágott bajusza alatt, és ezt én sem értem,

hogyha már elment, miért nem vitte magával a nevét is,

esetleg véletlenül itt felejtette, de nyugodtan jusson az eszébe,

ha hiányzik neki, visszajöhet érte,

szívesen visszaadom neki egy ölelésért cserébe.

 

 

 

Tudod, mi az?

 

Tudod, mi az a sötét?

A szemed lehunyva, a nézésed begombolva,

mint az ing, a szemhéj

leengedve, akár a roló,

mint egy bőrszínű ajtó, bezárva, a fény még

engedéllyel sem jöhet be rajta, tehát

a szomszéd kert, a szomszéd ház, a szomszéd sem,

vagy mint az iskolában a matematikafeladat előtt

tanácstalanul ülő kisfiú fülébe

ordított ítélet:

sötét vagy, sötét!

 

A sötét sokféle lehet,

amikor a hold lekapcsolja a villanyt,

és nem látni semmit, esetleg a holdat,

mint egy gömbölyű, sárga gombot, amit megnyom valaki, s az ég

tetejétől a föld talpáig mindenhol koromsötét lesz,

na tehát,

a sötétről ennyi mindent mondhatunk, de abbahagyom,

elfáradtak a szavak,

visszasétálnak

a pincemély számba,

 

mint az ovisok az udvarról az óvodába,

 kezdődik a csendes pihenő,

 sok pici szó-lábnyom marad utánuk

a cipőjükkel fényesre koptatott ajkak küszöbén.

 

 

Balaton

 

Apukám, amíg velünk élt,

azt ígérte,

elvisz magával a Balatonra.

 

Aztán egy napon

magával ment el.

Lefekvés előtt néha erre gondolok,

s hullámzik a szám,

mint az őszi Balaton.

 

 

Szívmérték

 

Ha létezik zsinórmérték, szerintem akkor lennie kell

szívmértéknek is, mondta a barátom, Máté az iskolában,

és igenis igaza van, mert a szívet néha meg kell mérni,

mint a piacon a gyümölcsöt, a hentesnél a húst,

hogy megtudjuk, mennyi szeretetet bír el, és le kell mérni,

hogy megtudjuk, milyen hosszú a szeretet-kabát, nehogy

lötyögjön rajta, esetleg túl hosszú legyen és lelógjon,

le a piszkos, kutyák-macskák összeszaglászta földre.

 

Máté azt is mondta, hogy azok, akikre azt mondják, rossz

emberek, igazából nem is rosszak, csak nem elég nagy

a szívükön a szeretet-kabát, vagy kinőtték, s elfelejtettek

venni belőle újat. Szerintem az igazán jó embereknek otthon

nagyon sok szeretet-ruhájuk van, de mindig sokat kell

vásárolniuk belőle, mert a szívük növekszik állandóan.

 

Ayhan Gökhan