Hírlevél feliratkozás

Keresés

Fotó: Kovács Luca

Urbán Andrea versei

Íme, a kert. Gyertek beljebb, / lányok, kövessétek a hangom

 

Ezer év

Ne feledd, ez áll a papíron.
Pergamenszínű ujjak emelkednek
és süllyednek az évforduló napján:
felidézik az elfonnyadt gyümölcsöt. 

Ezek voltak a kezek, amelyek földre hajoltak,
ástak, ültettek, áldottak, ástak.
Kesztyű és töprengés nélkül.
A kert eleven. 

Gyerekek hintáznak,
idősek hintáznak. 

Kőszoborrá változnak a galambok,
férfiak hagynak hátra nőket,
a kert eleven. Halványuló emlék
tekintetünk találkozása. 

 

Bebocsátás

Íme, a kert. Gyertek beljebb,
lányok, kövessétek a hangom. Fülbemászó
a dallamvezetés, a gondosan
válogatott szótagok és feromonok röpte.
Szitakötőszárnyak. Katicapettyek. Liliombibék.
Nem gyerekek vagytok, figyeljetek.
Szóljatok, ne hagyjátok abba. Ti akartátok.
Mert tetszik, ha tetszetek,
szabadkoznotok felesleges.
Hibáztattok? Saját gondolataim
márpedig nincsenek.

 

Lányok, virágok 

Az a helyzet a szavakkal,
hogy számít, ha elmaradnak.
Az a helyzet a szirmokkal,
hogy bizonyosságuk
megismételhetetlen.

 

Urbán Andrea 1998-ban született Szolnokon. A Debreceni Egyetem Irodalom- és Kultúratudományok Doktori Iskola hallgatója, a KULTer.hu litKULT rovatának szerkesztője, az Alföld Stúdió tagja. Főként kritikát és verset ír.