Zsigmond Soma versei

Részletek

Írta: Zsigmond Soma

Sokan a naplementét várják, / sokan, hogy lemenjen a nap.

I. 

A kórházban külön osztály van az álmodóknak,
ahol angyalok köszöntik a látogatókat, a lézengőket.
Hatalmas mezőkre tévedsz, légzésed lelassul,
a leparkolt autók alól spanyol csigákat gyűjtesz hatalmas vödrökbe. 

Levegővételeid elnyelik lépteid.
Dédanyámat gyakran csapolta le egy öreg sváb doktor.
A félig telt pitliket a kutyaól mögé öntögettem.
Eszembe jut minden fogmosásról. 

Amikor mellkasomra hajtod fejed
légzésem lelassul, mint aki fél
éve nem vett nagy levegőt.
Félévente, ha álmodom.

II.

Járatokat fúrnak az erek.
Nem lélegzik senki.
Homályos alagutakban kézen fogva
lézengenek a testek,
fehérek és vörösek. 

Sokan a naplementét várják,
sokan, hogy lemenjen a nap.
Az alagutakat éjfélkor bezárják,
imát mormol ki bent marad.

Zsigmond Soma, 2004, Szeged. Budapesten él. Az Új Forrásban, Műhelyben, Ambrooziában, Napútonline-ban és Nincs.online-ban jelentek meg szövegei. Prózát is ír.