Hírlevél feliratkozás

Keresés

Fotó: Pere Johanna

Sárkány Tímea versei

S hogy miről írhatsz? / Amit kihasítanak neked a nyelvi tájból, / a fölösleget úgyis kimenstruálod. 

 

Útleírás az utolsó szobához

                                            „Most, mikor ugyanúgy, mint mindig,
                                            legfőbb ideje, hogy.”

                                            Tandori Dezső: A damaszkuszi út

nincs köztetek maradásom
a tükörtörés hét évét
ezen a folyosón
végigzarándoklom 

kulcsra záródnak az ajtók
ahogy közelükbe érek
portrék hullanak
hasad a vászon
hámlik a tapéta
ázott falak
szagolnak utánam 

minden ajtó mögül
hangok törnek fel
csecsemősírás
bombarobbanás
imák és énekek
káromkodások
nyögések
sikítások 

húsomig hatolnak
a hangok

húsomban nyílnak
a képek 

belerohad húsom
az időomlásba 

utoljára vonszolom el
magam az utolsó szobáig 

hinni kellene
hogy kezdődök elölről 

hét éven keresztül
hittem a megérkezést 

hét éven keresztül
tükörszilánkot szedegettem 

hét év hetvenhét szobájának
hangjait kívülről ismerem 

visszhangzik fülemben
a magnószalagra kimért kín 

az utolsó szoba
tükörterem 

a hetedik év utolsó napján
vigyázzban állok előtte 

fordul a kulcs a zárban
lépteim már nem az enyémek 

hét évig gyűjtött hangok
törnek fel belőlem 

a tükrök széttörnek
nem láthatom sebeimet

 

Létszükséglet

                        énekeltem és papírt fűztem az írógépbe.
                       Nem ment az írás.”

                       Hervay Gizella: Előszó 

                       „Azt mondod, hogy ne írjak.
                       Hát mondd meg, mit tegyek?”

                       Nemes Nagy Ágnes: Azt mondod, hogy ne írjak…

G-nek

Költőnőből költővé válásodat
szigorú szabályok mentén tűrik megvalósítanod.
Lázadj,
tagadj meg mindent, mi belőled nő,
még a nőt is,
különben nyelved szűkössége korlátoz.
S hogy miről írhatsz? 
Amit kihasítanak neked a nyelvi tájból,
a fölösleget úgyis kimenstruálod. 

Á-nak 

Ha mégis elkalandozik figyelmed,
és azon kapod magad,
hogy hajnali mosogatás közben 
verseket írsz a kisebesedett hátországról,
verseket írsz a szülőcsatornát átszövő szorongásról,
verseket írsz egy szobáról,
és szégyen szökken szemed sarkába,
hülye vagy, ha elhiszed,
hogy a fölösleget majd kimenstruálod. 

T-nek 

Hülye vagy, ha elhiszed, hogy nem teszik szóvá,
és bírálják majd megszólalásod. Hülye vagy,
hogy évekig nem írtál, félvén a szavak
erejétől, pedig az írás létszükséglet.
Odatartod arcodat, metaforák nyílnak bőrödön.
Elmondhatóvá teszed a test kínjait és gyönyöreit.
Megszemélyesíted, és hagyod elsétálni rettegéseid.
Kiírod a pelyvát méhedből, vérzéseid szabadítanak fel.
Semmid sincs, mi eleve adott. Maradhatsz meztelen.

 

Sárkány Tímea 1995-ben született Kézdivásárhelyen. Költő és tanár. Tanulmányait Kolozsváron és Budapesten végezte magyar nyelv és irodalom, filozófia és esztétika szakon. 2014 óta publikál erdélyi és magyarországi folyóiratokban, 2024-ben jelenik meg első verseskötete, a Boszorkányok nyara. A Fiatal Írók Szövetségének tagja.