Hovámiért - Térey János emlékére
- Részletek
- Írta: Korpa Tamás
Kellem, bőkezűség, szenvedély, melankólia. Csönd, nyugtalanság, szenvedés. Nem csönd, nem nyugtalanság, nem szenvedés: melankólia, szenvedély, bőkezűség, kellem. Új utak a nemzethez. Döbbenten és lelkesülten járkáltam, amikor olvastam a Nem tisztelitek a magyar szenvedést című versed 2012 decemberében. Nyugtalanság, bőkezűség. Végtelenített fényreklámok.
Drága barátom, képzeld, ma olyan dolog történt velem, ami korábban sosem. A reggeli elcsendesülés közben megjelent lelki szemeim előtt az öreg Szilárd. Reggeli előtt! Olyan tisztán és áthatón, ősz szemöldökökkel. Mivel meg vagyok győződve arról, hogy nap mint nap velünk van, ezek szerint rajta is fog az idő és most megmutatta. Az öreg Szilárd, sóhajtottam. Pedig ő már örökre középgeneráció marad. Legalábbis így tudtam máig. Bevallom, ez a gondolat igazán az úgynevezett halálod után jutott eszembe, ráadásul többes számban: ti ketten örökre középgeneráció maradtok. Negyvenesek, már-éppen-se ötvenesek. Ő, az áttetsző aszkéta és te, a korszak, a korunk Goethéje, a teljes életműben gondolkodó, akihez elérkeznek majd az öregkori versek szépen lassan, és csak akkor távozik, amikor egy ponton túl már összekeveredik elméjében a 90-es évek Budapestje, a 40-es évek Drezdája, a 19. századi Debrecen és a valóságos Varsó. Fellépsz a debreceni metróra, drága barátom, és lelépsz. Ady-ravatalod lesz, halotti maszkod, előre megírod, hogy a koporsóba csak a debreceni art deco-ról készült munkád kísérjen, és egy pendrive, tele álommal, fiaidtól néhány hajszál. Én könnyen tudtam öregkori verseket hozzád képzelni, János. Jön az idős Dsida, az idős Szilágyi Domokos, a fiatal Cs. Gyimesi Éva, jön, jön, a háromnyelvű Trianoni Hamlet. Kellem, bőkezűség, szenvedély, melankólia. Csönd, nyugtalanság, szenvedés. Nem csönd, nem nyugtalanság, nem szenvedés: melankólia, szenvedély, bőkezűség, kellem. Új utak a nemzethez. Döbbenten és lelkesülten járkáltam, amikor olvastam a Nem tisztelitek a magyar szenvedést című versed 2012 decemberében. Nyugtalanság, bőkezűség. Végtelenített fényreklámok: Térey János sértetlen ablakszemet emel ki gyerekkori kertjük romjai közül; Térey Jánost emlékezete megtréfálja: rossz irányba indul el a Sport utcán; Térey János idén is részt vesz a Sárvári Diákírók-Diákköltők Írótáborának előzsűrijében; Térey János megírja az ezredforduló legsúlyosabb remekművét és nem tart szünetet; Térey Jánosról nyelvterületet neveznek el; Térey János nevét veszi fel a Belső Parancs bisztró. Kellem, bőkezűség, szenvedély, melankólia. Kifolyik a kilincs a kezünkből. Hovámiért, hovámiért, hovámiért, így csönget a debreceni metró, de te tudod, te tanítottad, drága barátom.
2019. június 3.
