Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Gyenge-Rusz Anett: Asszonyról asszonyra

Fotó: a szerző archívuma

Ahogy teltek a hetek, hónapok, kitapasztalták, mikor hullajtja Terike a holdvérét. Olyankor nem nyúltak egymáshoz. Egyszer előfordult, hogy idő előtt nekiláttak. A falu legfürgébb kecskegidája nem tudott olyat ugrani, mint Terike azon az estén.

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya: Fészekrakás

Fotó: A szerző archívuma

Átrendezzük a semmit, / nézzük ahogy mozog

Bővebben ...
Műfordítás

Christianne Goodwin (f. Princes Beáta): Nagymamavers

Fotó: Félegyházi-Vigh Tamás

De hogy hibáztatnám őket? / Rémes ennek a versnek / az akusztikája

Bővebben ...
Próza

Kovács Adél Jenifer: Ködöt lélegzek (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

felemelem a bal lábamat, hogy kilépjek a bugyiból, megtántorodok, de nem esek el. a vizes talpamra homokos föld tapadt. mint a fogfájás, ahogy az idegen át egyenesen az állkapocsba, az egész arcba, az egész fejbe hasít, úgy villódznak előttem a képek.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Kádár Fruzsina: Pályakezdés mesterfokon – 2025 szeptember-októberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

A-tól Z-ig irodalmi folyóiratot nem sokszor böngész végig az ember, akkor sem, ha vérbeli bölcsész. Szomorú felismerés, letagadni aligha lehet, esetleg rendszeres Írók Boltjába járással kompenzálni. Egy vers, próza, esetleg tanulmány kedvéért képes vagyok egész lapszámok megvételére, hogy aztán időhiányt meg egyéb kifogásokat mormolva nagy eséllyel többet feléjük se nézzek. Pedig jó elmerülni egy-egy szerkesztői koncepció mikrokozmoszában, tüzetesen átrágni magam a különféle tematikus blokkokon, nyomdafriss megjelenéseken, sehol máshol fel nem lelhető szakmunkákon. Le kell lassulni kicsit, hogy élvezni lehessen a papíralapú folyóiratok világát – a lapszemléhez válogatva is valahol ezt az érzést igyekeztem nyakon csípni.

Bővebben ...
Költészet

Gyetvai Balázs: Lerakódás

Fotó: A szerző archívuma

a zuhany alatt / átfolyik lassan a jelenbe

Bővebben ...
Költészet

Ormay Lili Zsófia: Hegyek

Fotó: Pauline Villain

borostádon naplemente / szád sarkában fűvel benőtt út

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Endrey-Nagy Ágoston: Magyarázat

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Raphael Dagold versei (f. Murányi Zita)

https://www.raphaeldagold.com/

Amikor a fekete kis kecske vére lefolyik / a vágóhíd padlóján a parasztház mögött

Bővebben ...

Hovámiért - Térey János emlékére

Kellem, bőkezűség, szenvedély, melankólia. Csönd, nyugtalanság, szenvedés. Nem csönd, nem nyugtalanság, nem szenvedés: melankólia, szenvedély, bőkezűség, kellem. Új utak a nemzethez. Döbbenten és lelkesülten járkáltam, amikor olvastam a Nem tisztelitek a magyar szenvedést című versed 2012 decemberében. Nyugtalanság, bőkezűség. Végtelenített fényreklámok.

 

Drága barátom, képzeld, ma olyan dolog történt velem, ami korábban sosem. A reggeli elcsendesülés közben megjelent lelki szemeim előtt az öreg Szilárd. Reggeli előtt! Olyan tisztán és áthatón, ősz szemöldökökkel. Mivel meg vagyok győződve arról, hogy nap mint nap velünk van, ezek szerint rajta is fog az idő és most megmutatta. Az öreg Szilárd, sóhajtottam. Pedig ő már örökre középgeneráció marad. Legalábbis így tudtam máig. Bevallom, ez a gondolat igazán az úgynevezett halálod után jutott eszembe, ráadásul többes számban: ti ketten örökre középgeneráció maradtok. Negyvenesek, már-éppen-se ötvenesek. Ő, az áttetsző aszkéta és te, a korszak, a korunk Goethéje, a teljes életműben gondolkodó, akihez elérkeznek majd az öregkori versek szépen lassan, és csak akkor távozik, amikor egy ponton túl már összekeveredik elméjében a 90-es évek Budapestje, a 40-es évek Drezdája, a 19. századi Debrecen és a valóságos Varsó. Fellépsz a debreceni metróra, drága barátom, és lelépsz. Ady-ravatalod lesz, halotti maszkod, előre megírod, hogy a koporsóba csak a debreceni art deco-ról készült munkád kísérjen, és egy pendrive, tele álommal, fiaidtól néhány hajszál. Én könnyen tudtam öregkori verseket hozzád képzelni, János. Jön az idős Dsida, az idős Szilágyi Domokos, a fiatal Cs. Gyimesi Éva, jön, jön, a háromnyelvű Trianoni Hamlet. Kellem, bőkezűség, szenvedély, melankólia. Csönd, nyugtalanság, szenvedés. Nem csönd, nem nyugtalanság, nem szenvedés: melankólia, szenvedély, bőkezűség, kellem. Új utak a nemzethez. Döbbenten és lelkesülten járkáltam, amikor olvastam a Nem tisztelitek a magyar szenvedést című versed 2012 decemberében. Nyugtalanság, bőkezűség. Végtelenített fényreklámok: Térey János sértetlen ablakszemet emel ki gyerekkori kertjük romjai közül; Térey Jánost emlékezete megtréfálja: rossz irányba indul el a Sport utcán; Térey János idén is részt vesz a Sárvári Diákírók-Diákköltők Írótáborának előzsűrijében; Térey János megírja az ezredforduló legsúlyosabb remekművét és nem tart szünetet; Térey Jánosról nyelvterületet neveznek el; Térey János nevét veszi fel a Belső Parancs bisztró. Kellem, bőkezűség, szenvedély, melankólia. Kifolyik a kilincs a kezünkből. Hovámiért, hovámiért, hovámiért, így csönget a debreceni metró, de te tudod, te tanítottad, drága barátom.

 

2019. június 3.