Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...

Hovámiért - Térey János emlékére

Kellem, bőkezűség, szenvedély, melankólia. Csönd, nyugtalanság, szenvedés. Nem csönd, nem nyugtalanság, nem szenvedés: melankólia, szenvedély, bőkezűség, kellem. Új utak a nemzethez. Döbbenten és lelkesülten járkáltam, amikor olvastam a Nem tisztelitek a magyar szenvedést című versed 2012 decemberében. Nyugtalanság, bőkezűség. Végtelenített fényreklámok.

 

Drága barátom, képzeld, ma olyan dolog történt velem, ami korábban sosem. A reggeli elcsendesülés közben megjelent lelki szemeim előtt az öreg Szilárd. Reggeli előtt! Olyan tisztán és áthatón, ősz szemöldökökkel. Mivel meg vagyok győződve arról, hogy nap mint nap velünk van, ezek szerint rajta is fog az idő és most megmutatta. Az öreg Szilárd, sóhajtottam. Pedig ő már örökre középgeneráció marad. Legalábbis így tudtam máig. Bevallom, ez a gondolat igazán az úgynevezett halálod után jutott eszembe, ráadásul többes számban: ti ketten örökre középgeneráció maradtok. Negyvenesek, már-éppen-se ötvenesek. Ő, az áttetsző aszkéta és te, a korszak, a korunk Goethéje, a teljes életműben gondolkodó, akihez elérkeznek majd az öregkori versek szépen lassan, és csak akkor távozik, amikor egy ponton túl már összekeveredik elméjében a 90-es évek Budapestje, a 40-es évek Drezdája, a 19. századi Debrecen és a valóságos Varsó. Fellépsz a debreceni metróra, drága barátom, és lelépsz. Ady-ravatalod lesz, halotti maszkod, előre megírod, hogy a koporsóba csak a debreceni art deco-ról készült munkád kísérjen, és egy pendrive, tele álommal, fiaidtól néhány hajszál. Én könnyen tudtam öregkori verseket hozzád képzelni, János. Jön az idős Dsida, az idős Szilágyi Domokos, a fiatal Cs. Gyimesi Éva, jön, jön, a háromnyelvű Trianoni Hamlet. Kellem, bőkezűség, szenvedély, melankólia. Csönd, nyugtalanság, szenvedés. Nem csönd, nem nyugtalanság, nem szenvedés: melankólia, szenvedély, bőkezűség, kellem. Új utak a nemzethez. Döbbenten és lelkesülten járkáltam, amikor olvastam a Nem tisztelitek a magyar szenvedést című versed 2012 decemberében. Nyugtalanság, bőkezűség. Végtelenített fényreklámok: Térey János sértetlen ablakszemet emel ki gyerekkori kertjük romjai közül; Térey Jánost emlékezete megtréfálja: rossz irányba indul el a Sport utcán; Térey János idén is részt vesz a Sárvári Diákírók-Diákköltők Írótáborának előzsűrijében; Térey János megírja az ezredforduló legsúlyosabb remekművét és nem tart szünetet; Térey Jánosról nyelvterületet neveznek el; Térey János nevét veszi fel a Belső Parancs bisztró. Kellem, bőkezűség, szenvedély, melankólia. Kifolyik a kilincs a kezünkből. Hovámiért, hovámiért, hovámiért, így csönget a debreceni metró, de te tudod, te tanítottad, drága barátom.

 

2019. június 3.