Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...

Megszólítások – áprilisi erdélyi lapszemle

Minden felvezetés nélkül: számomra a hónap élményét Tompa Andrea Szelíd farkas. Kisebbség, irodalom, színház című szövege jelentette a Korunk 2019/4-es számából (ez az élmény már megvolt azok esetében, akik decemberben a BBTE karácsonyi előadásverziót hallották). A kisebbségreprezentáció módjairól beszél a művészetben, az ábrázolt másik idegenségéről és láthatóságáról, a szelíd farkas megszólításáról, ami a felhatalmazás, a törődő tekintet, a mellérendelés, a gyógyítás gesztusait feltételezi.

 

Minden felvezetés nélkül: számomra a hónap élményét Tompa Andrea Szelíd farkas. Kisebbség, irodalom, színház című szövege jelentette a Korunk 2019/4-es számából (ez az élmény már megvolt azok esetében, akik decemberben a BBTE karácsonyi előadásverziót hallották). A kisebbségreprezentáció módjairól beszél a művészetben, az ábrázolt másik idegenségéről és láthatóságáról, a szelíd farkas megszólításáról, ami a felhatalmazás (empowerment), a törődő tekintet, a mellérendelés, a gyógyítás gesztusait feltételezi. Fő példái Joseph Beuys I like America and America likes me performansza és Röhrig Géza Angyalvakond c. kötete, valamint az acoma őshonos amerikai törzs, körültekintő érvelésébe ezenfelül többek között Chimamanda Ngozi Adichie egytörténetűség (single story) fogalmát és Gayatri Chakravorty Spivak Szóra bírható-e az alárendelt? c. esszéjét is bevonja. Tompa Andrea írása felől egyértelművé válik – ha eddig nem lett volna az –, miért figyelhetünk oda azokra a problémákra, amelyeket a kolozsvári lap Indiánok, őshonos amerikaiak: nevek és kultúrák témájú lapszáma hoz közel. Layli Long Soldier és Csendes Sirály Toll néhány verse (ford. Gyukics Gábor és Jász Attila) mellett Szathmári Judit Nemzettől a nemzeti önrendelkezésig c. tanulmánya az 1961-es chicagói indián konferencia előzményeiről, kontextusairól és nézőpontjairól szól a gyarmatosítás, termináció és relokáció, új indián idealizmus, rezervátum vs. urbánus környezet, indiánprobléma vs. indiánok problémája kulcsszavak mentén; András Sándor a tlingitek hiedelemvilágáról és történeteiről tudósít, a Gyilkosság Alaszkában c. regényéhez történő dokumentálódás tanulságairól. Keszeg Anna Pokahontasz esküvője. Amerikai bennszülött motívumok a globális divatban c. tanulmánya a kulturális kisajátításra hoz példát különböző divatházak eseményeiből, a problémát abban jelölve meg, hogy a bennszülött motívumok leválasztódnak a rendeltetésszerű használatról, s nem pusztán az egyén divatiselkedése, hanem intézményes logikák és érdekek szintjén. A témához kapcsolódó írások között olvasható még Beretvás Gábor Indiánok a magyar filmvásznon című tanulmánya, Kovács Péter Zoltán kritikája Sean Teuton Native American Literature. A Very Short Introduction c. kötetéről, illetve Balázs Imre József kritikája a Medvefelhő a város felett. Észak-amerikai indián költők antológiája c. kötetről (ford. Gyukics Gábor), amely értelmezési, megközelítési támpontokat kínál az identitásirodalom, a tárgyi környezet, a mítoszok és a politikai érdekeltség vetületeinek vizsgálata felől.

 

Hozzáolvasható mindezekhez egy másik elméleti háttérből kibontakozó, az idegenséget, másságot és hasonlóságészlelést körüljáró kétrészes tanulmány-esszé aszem.info-n Vas Máté tollából Barbárok és barbárok: a másság problematikája a gyarmatosítás után címmel. Nagyobb lélegzetvételű írások még itt áprilisban: Borbély András: Az irodalom kisajátítása és Bíró Noémi: Akik felsöprik a szilánkokat: a 99% feminizmusa.

 

A Helikon áprilisi számaiban az emlékezés került előtérbe: Egyed Péterre Tamás Dénes recenziója révén, az Utunkra Demeter Zsuzsa Vallasek Dáné Mártával készült interjújában (2019/7.). A 2019/8. szám a tíz éve elhunyt Lászlóffy Aladár költő, író, műfordító, szerkesztőre emlékező oldalakon közli Széles Klára tanulmányát a Kötetben meg nem jelent versek c. gyűjteményről, annak szerkesztési elgondolásairól, néhány Lászlóffy-verset az előkészületben levő A végtelen készenlét c. kötetből, Kabdebó Lóránt A küldetéses ember labirintusa. Lászlóffy Aladár vissza és előre tekintő végrendelete c. elemzését a Dühöng a déli szél posztumusz regényről. Demeter Zsuzsa a Lászlóffyval való közvetett kapcsolat lenyomatait figyeli (Tintába csepegtetett nyomok), Király László és Szakolczay Lajos a közvetlen jelenlét néhány emlékezetes mozzanatát írják meg, továbbá Karácsonyi Zsolt és André Ferenc verseket ajánlanak Lászlóffy emlékének. Egyebek között olvashatók Veszprémi Szilveszter versei, térhez és helyhez kötött sejtések múltról, jelenről, jövőről; Borcsa Imola novellájában egy fantázgató néni mesél eseteket egy vándorgyógyítóról (A csodadoktor); Szonda Szabolcs fordításában jelentek meg Alexandru Mușina román költő alkotásai, hangnemük a csendes, virágzó almafás lemondásé; Vincze Ferenc Ajtó mögött csótány oson c. prózájában a látogatás, a másik életterébe való belépés a viszonyok rendeződésének, az intimitás lehetőségének kockázatos terepe.

 

A megszólító figyelmet méltatja a Látóban Orbán Gyöngyi Horváth Andor esszéi mint hiteles olvasati minták c. szép elemzése, az egy éve elhunyt esszéíró, műfordító, szerkesztő, egyetemi oktató írásbeli megnyilvánulásaiban, értelmezői gyakorlatában is az együtt-olvasás szituációját, a kérdező érdekeltséget emelve ki. Imre Eszter esszéje címéhez (Nevet a habkönnyű Jóisten) passzolóan habkönnyű jártassággal lépkedi körül a nevetést mint irodalmi témát a világirodalom nagyjainak jól idézhető mondataira és a hamvasi humor(m)isztikára reflektálva, Gál Andrea pedig A bölcsészkar és a város. Irodalmi műhelyek Brassóban című esettanulmánya az irodalom történéseinek, eseményeinek közösségi/közösségformáló szerepét példázza. Gueth Péter Kosong című regényrészlete egy meggyőződés nélküli lelkész sötét elmerülése azokban az életeseményekben, amelyek Jávára vezették, Szalay Zoltán A mongol c. szövege a szisztematikus agresszió és a fájdalom novellája, Hajdú Farkas-Zoltán a Csonkamagyar c. kötetből közöl áprilisi részletet. Líra terén számomra emlékezetesek Szöllősi Mátyás Szégyenlős álmokjának részei, szín- és fényhatások keretezte bomlasztó magány, a másik és a saját arc viszonyának versei, illetve Dankuly Csaba variációkból építkező Próbatételek-ciklusa. Boda Edit itt szereplő versei pedig valahogy mind azt az érzést fejezik ki, amely belesűrűsödik ebbe a sorba: „Tárgyától elszakadt, szélfútta árnyék” (Cor cordis), erős, egyedi képekkel: „fényes tehervonat az idő” (Otthonunk színes).

 

Boda Edittől a Székelyföldben is olvashatunk (egyébként több „átjáró” szereplő szokott lenni minden hónapban, most pl. Szőcs Margit, Nagy Attila stb. is több lapban jelentkezett), itt viszont versei a kiszolgáltatottság különféle szituációinak, szakaszainak töredékei. Az áprilisi lapszám Bodor Ádám Hekk másfél napja című elbeszélésével indít, majd egy 2016-os Orbán Gábor készítette interjú következik az íróval, amely a börtön és az elnyomás légköréből kiindulva a morális környezet megírásának, a diktatúra közérzetének fiktív tájba való kivetítésének módjairól, az elnyomás taktikája és a szolgaság közötti összefüggésről, a rögeszmés vidékről szól. Az áprilisi Székelyföld nagy részét Borsi-Kálmán Béla Kell egy csapat! című művének 2. része teszi ki, egy Bánffy Farkassal folytatott interjú, Péntek János méltatása Sántha Attila Bühnagy székely szótáráról, illetve Györffi Kálmán „Pályám” „emlékezete”.

 

Mielőtt elszólítanának egyéb teendők, legyen még néhány finom villanás. Az eirodalom.ro portál áprilisban feltöltött tartalmaiból ismét fordítást emelnék ki, ezúttal Ana Nikvul szerb költő, drámaíró, író verseit Fehér Illés közvetítésében – valamilyen régi tudáshoz való viszonyulás és a tárgyak, cselekvések helyének kitapogatása a személyes emlékezetben. Jelen szemle lezárásáig csak az idei harmadik Várad-számhoz jutottam, ebben sok jó írás közül például Debreczeny György térdhajtása és Gagyi Judit Eszter Háttérzaja ragadott meg; s most is olvashatunk a remek Ady-szám folytatásaként, lezárhatatlansága jeleként további Ady100-as gesztusokat, például Péter I. Zoltán összeállítását a költő utolsó napjairól és haláláról. A Művészet rovatban Vinczeffy László munkáinak szürreális-szakrális felületei (amint Szilágyi Aladár jellemzi) valósággal fogva tartják a tekintetet. Végül pedig megemlíteném, hogy megjelent a Kolozsvár, Nagyvárad és Szeged filozófiai közössége által közösen szerkesztett, évente háromszor jelentkező Kellék filozófiai folyóirat 60. (2008) száma, melynek témája: Valóság–mozdulat–gondolat. Dienes Valéria filozófiája. A lapban szereplő szövegegyüttes válogatás egy 2018-as konferencia anyagából, amely orkesztika és filozófia párbeszédbe hozását tűzte ki céljául.

 

Codău Annamária