Nem kerülgetem a forró kását

Részletek

Gerevich András laudációja Csehy Zoltán Csáth Géza-díjához

(Bán Attila felvétele)

Köszönöm a megtisztelő felkérést, hogy én laudálhatom Csehy Zoltánt e nagy nap alkalmából. Kortárs irodalmi tradíciónknak megfelelően már rengeteg szépet és jót írtunk és mondtunk Zolival egymásról, itt a nagy lehetőség, hogy újra fennkölten dicsérjem, annak reményében, hogy cserébe a következő kötetemet majd ő magasztalja az egekbe. De megtöröm e hagyományt, én nem szépeket akarok mondani, hanem megpróbálom feltárni az “Igazságot”.

Az Országos Széchenyi Könyvtár katalógusa 57 tételt jegyez Csehy Zoltán neve alatt. Ez a szerző első publikációja óta átlagban minimum évi 3 tétel. Bár van köztük néhány tanulmány is, ott van a féldisznó súlyú kortárs operakalauz és a szintén testes Szodoma útikönyv is. Gondolom, ez nektek is gyanús.

Nem kerülgetem a forró kását. Évekkel ezelőtt kedves barátom és költőtársam, Rosmer János, hívta fel addigi naivitásomra a figyelmemet, szerinte az eddigi életmű egy többszerzős, posztmodern játék terméke, sőt, az a feltételezése, hogy Csehy Zoltán csak egy fiktív szerző, azaz a valódi Csehy Zoltán soha életében egyetlen verssort sem írt. Eleinte elhessegettem ezt a rosszindulatú spekulációt, majd elkezdett furdalni a kíváncsiság. Úgy döntöttem utánajárok az igazságnak, és rá kellett döbbennem, hogy ez az álláspont nem alaptalan.

Rosmer szerint Schein Gábor diákjai között indult a játék két évtizeddel ezelőtt, kitaláltak egy költői identitást és nyelvet, és abban versenyeztek, ki tud minél több helyen minél több verset és álfordítást Csehy néven publikálni, majd ezt a vetélkedést később a Telep csoport tagjai folytatták. Erre sajnos még nem találtam bizonyítékot. Sőt, Rosmer azt is megírta, hogy szerinte időközben már én is publikáltam Csehy név alatt, de ezt még nem szeretném se megerősíteni, se megcáfolni. Mások Garaczi Lászlóról is beszéltek, aki egy állítólagos jövendőbeli regényéhez gyűjtött volna anyagot, ezért akarta álneves szerzőként a lebukás élményét megélni, és miután nem sikerült Csehy néven lelepleződnie, kezdett el Spiegelmann Lauraként is publikálni. Később Rosmer azt mesélte, hogy dunaszerdahelyi kocsmai pletykák szerint Zoltán, a konzervatív sváb, a porosz férj, nem bírta elviselni, hogy barátnője, későbbi felesége, Polgár Anikó sikeresebb nála, így arra kényszerítette, hogy az ő neve alatt publikáljon. Mások szerint Anikó találta meg magában a férfit, a valódi maszkulin énjét, és vette a fejébe, hogy titokban férfiként ír és a férje neve alatt publikál.

Nagy műveltségről tanúbizonyságot tévő, sok forrásból táplálkozó életműről van szó. Rosmer olyat is állít, hogy több vers Esterházy Péter könyveiből jelöletlenül átvett részletek verssorba tördelt változata. Azt is pletykálta, hogy Grendel Lajos a Csehy kötetekben állítólag Wass Albert korábban kiadatlan verseit vélte felfedezni.

Sokan sokfélét mondanak, magam is utánajártam, utánaolvastam, és Németh Zoltánhoz hasonlóan rengeteg hasonlóságot, stiláris, nyelvi és verstechnikai azonosságot találtam Csehy Zoltán és Rosmer János költészetében. Bár János komolytalannak tartotta ezt a feltételezést, amikor a Németh tanulmánnyal szembesítettem, nekem az a nagyon erős, szinte biztos benyomásom, hogy a Csehy költői életmű nagy részét valójában ő írta. Őszinte leszek. Költő vagyok és nem irodalomtudós, nem tudok és nem akarok ítéletet alkotni, a talányt nem tudom megfejteni, de eddig cáfolatlan feltételezem, hogy valójában Rosmer János publikál Csehy Zoltán álnév alatt.

Mindenesetre, a szabályokat betartva, a bizonyításra váró feltételezések felett szemet hunyva, hadd gratuláljak kedves barátomnak, Csehy Zoltánnak a Csáth-díjhoz, és elsősorban ahhoz, hogy már ilyen fiatalon ilyen vaskos életművet tudhat a neve alatt.

A díjátadó fb-oldala fotókkal, videókkal itt érhető el.