Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...

Nem kerülgetem a forró kását

Gerevich András laudációja Csehy Zoltán Csáth Géza-díjához
Nem kerülgetem a forró kását. Évekkel ezelőtt kedves barátom és költőtársam, Rosmer János, hívta fel addigi naivitásomra a figyelmemet, szerinte az eddigi életmű egy többszerzős, posztmodern játék terméke, sőt, az a feltételezése, hogy Csehy Zoltán csak egy fiktív szerző, azaz a valódi Csehy Zoltán soha életében egyetlen verssort sem írt. Eleinte elhessegettem ezt a rosszindulatú spekulációt, majd elkezdett furdalni a kíváncsiság. Úgy döntöttem utánajárok az igazságnak.

 

(Bán Attila felvétele)

 

Köszönöm a megtisztelő felkérést, hogy én laudálhatom Csehy Zoltánt e nagy nap alkalmából. Kortárs irodalmi tradíciónknak megfelelően már rengeteg szépet és jót írtunk és mondtunk Zolival egymásról, itt a nagy lehetőség, hogy újra fennkölten dicsérjem, annak reményében, hogy cserébe a következő kötetemet majd ő magasztalja az egekbe. De megtöröm e hagyományt, én nem szépeket akarok mondani, hanem megpróbálom feltárni az “Igazságot”.

 

Az Országos Széchenyi Könyvtár katalógusa 57 tételt jegyez Csehy Zoltán neve alatt. Ez a szerző első publikációja óta átlagban minimum évi 3 tétel. Bár van köztük néhány tanulmány is, ott van a féldisznó súlyú kortárs operakalauz és a szintén testes Szodoma útikönyv is. Gondolom, ez nektek is gyanús.

 

Nem kerülgetem a forró kását. Évekkel ezelőtt kedves barátom és költőtársam, Rosmer János, hívta fel addigi naivitásomra a figyelmemet, szerinte az eddigi életmű egy többszerzős, posztmodern játék terméke, sőt, az a feltételezése, hogy Csehy Zoltán csak egy fiktív szerző, azaz a valódi Csehy Zoltán soha életében egyetlen verssort sem írt. Eleinte elhessegettem ezt a rosszindulatú spekulációt, majd elkezdett furdalni a kíváncsiság. Úgy döntöttem utánajárok az igazságnak, és rá kellett döbbennem, hogy ez az álláspont nem alaptalan.

 

Rosmer szerint Schein Gábor diákjai között indult a játék két évtizeddel ezelőtt, kitaláltak egy költői identitást és nyelvet, és abban versenyeztek, ki tud minél több helyen minél több verset és álfordítást Csehy néven publikálni, majd ezt a vetélkedést később a Telep csoport tagjai folytatták. Erre sajnos még nem találtam bizonyítékot. Sőt, Rosmer azt is megírta, hogy szerinte időközben már én is publikáltam Csehy név alatt, de ezt még nem szeretném se megerősíteni, se megcáfolni. Mások Garaczi Lászlóról is beszéltek, aki egy állítólagos jövendőbeli regényéhez gyűjtött volna anyagot, ezért akarta álneves szerzőként a lebukás élményét megélni, és miután nem sikerült Csehy néven lelepleződnie, kezdett el Spiegelmann Lauraként is publikálni. Később Rosmer azt mesélte, hogy dunaszerdahelyi kocsmai pletykák szerint Zoltán, a konzervatív sváb, a porosz férj, nem bírta elviselni, hogy barátnője, későbbi felesége, Polgár Anikó sikeresebb nála, így arra kényszerítette, hogy az ő neve alatt publikáljon. Mások szerint Anikó találta meg magában a férfit, a valódi maszkulin énjét, és vette a fejébe, hogy titokban férfiként ír és a férje neve alatt publikál.

 

Nagy műveltségről tanúbizonyságot tévő, sok forrásból táplálkozó életműről van szó. Rosmer olyat is állít, hogy több vers Esterházy Péter könyveiből jelöletlenül átvett részletek verssorba tördelt változata. Azt is pletykálta, hogy Grendel Lajos a Csehy kötetekben állítólag Wass Albert korábban kiadatlan verseit vélte felfedezni.

 

Sokan sokfélét mondanak, magam is utánajártam, utánaolvastam, és Németh Zoltánhoz hasonlóan rengeteg hasonlóságot, stiláris, nyelvi és verstechnikai azonosságot találtam Csehy Zoltán és Rosmer János költészetében. Bár János komolytalannak tartotta ezt a feltételezést, amikor a Németh tanulmánnyal szembesítettem, nekem az a nagyon erős, szinte biztos benyomásom, hogy a Csehy költői életmű nagy részét valójában ő írta. Őszinte leszek. Költő vagyok és nem irodalomtudós, nem tudok és nem akarok ítéletet alkotni, a talányt nem tudom megfejteni, de eddig cáfolatlan feltételezem, hogy valójában Rosmer János publikál Csehy Zoltán álnév alatt.

 

Mindenesetre, a szabályokat betartva, a bizonyításra váró feltételezések felett szemet hunyva, hadd gratuláljak kedves barátomnak, Csehy Zoltánnak a Csáth-díjhoz, és elsősorban ahhoz, hogy már ilyen fiatalon ilyen vaskos életművet tudhat a neve alatt.

 

A díjátadó fb-oldala fotókkal, videókkal itt érhető el.

Gerevich András