Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Az örök sínbusz dízelszagú mennyezetét ki csavarozza szét?

Kollár Árpád laudációja Orcsik Roland Csáth Géza-díjához
Ki csempészi nekünk át a véres irodalmi vágóhídról, mintha csak újságparpírba, mintha csak Magyar Szóba: Ottlik-gobelinba, Holtak Enciklopédiájába, Mahler Gustav kottáiba csomagolva a csöpögő húscafatokat, dacolva közegészségüggyel, dacolva vámszabályokkal, ki csempészi át a Kilinikakertbe, hol Dr. Géza agya, át Alsóvárosra, hol Dózsa György feje, áfamentesen ki viszi át?

 

 

(a kollázs Kellermann Viktória alkotása)

 

 

Dr. Brenner szülőháza előtt, itt és most ne szarozzunk: tegyük föl irodalmunk, tegyük föl irodalmaink legfontosabb, tegyük föl az egyetemes-, tegyük föl a világ-, tegyük föl az ex.-, tegyük föl a yu.-, tegyük föl az új-, tegyük föl a minor-, tegyük föl a maior-, tegyük föl a magy.-, a vajmagy.-, a szlovmagy, itd., tegyük föl az egy és oszthatatlan bushmann irodalom egyetlen egy kérdését. Tegyük föl, hogy föltesszük, hogy: ki viszi át!

 

Ki csempészi át a disznót, Dr. Csáth szülőháza elől, ki csempészi át nekünk a disznó felét farokkal Tolnai vulkánfíberében, ki csempészi át Domi emberbőrkötésében, ki csempészi át innen, a Kosztolányi szobor mögül a levetkőztetett dögöt, ki csempészi át a halott vajdasági féldisznót.

 

A Gyodántúlra, melyen délvidéki földikutya fúr át, zsebében szalonka szalonna, két kiló kenyér, Schengen csillámló vasfüggönyén Gashi golyóit, disznósajt labdákat ki ível, ki rugdal át, ki aggat füstöltkolbász-koszorút a penge kis kerítésre, sózott sonkát ki úsztat föl, úsztat föl könnyűbúvárként versben a Tiszán, az örök sínbusz dízelszagú mennyezetét ki csavarozza szét, ki tömi hurkával, oldalassal, a két határ közt döcögve rubljovi barackpálinkával, a Bečejtrans menetrend szerinti járatának csomagtartójában kucorogva mely kommandós csempész nekünk a Dallasból, a Lipából húsos burekot, mondom burekot, burekot, burekot.

 

Ki csempészi nekünk át a véres irodalmi vágóhídról, mintha csak újságparpírba, mintha csak Magyar Szóba: Ottlik-gobelinba, Holtak Enciklopédiájába, Mahler Gustav kottáiba csomagolva a csöpögő húscafatokat, dacolva közegészségüggyel, dacolva vámszabályokkal, ki csempészi át a Kilinikakertbe, hol Dr. Géza agya, át Alsóvárosra, hol Dózsa György feje, áfamentesen ki viszi át a szalonnát Szalontára, a töltött káposztát Kolozsvárra, Brassóba az aprópecsenyét, és a gázlánggal szőrtelenített, mezítelen csülköket ki trappoltatja végig a fényesre sikált Stradunon.

 

Dr. József szülőháza előtt, itt és most ne szarozzunk: ki más lenne méltóbb, hogy átvigye és visszahozza, ki másra bíznánk ex.-, új-, minor- és maior-, egyetemes-, vajd.- és magy.-, egyetemes hanti- és manysi-irodalmunk féldisznaját, farokkal, füllel a szövegkocsonyát, mely más bárd kaphatná meg küldetéshez fegyverként a tetovált bárdot, mint a kultúrcsempészek kultúrcsempésze, ki lazagne-val etet kövér macskákat a versben, ki szürkevillámló sínóbuszokat lovagol meg a határzónában, ki magyar határőröket tanít káromkodni szerbül, ki fantomkommandót szervez a prózában, ki rozsdamaróval átmarja magát a nyelv határán!

 

A Csáth Géza-díj 2017-es kitüntetettje, Orcsik Roland!

 

Barna Miklós kisfilmje a díjátadóról és az azt követő felolvasásról és koncertről:

 

Kollár Árpád