Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Benkovics Judit: Tíz perc

Fotó: a szerző archívuma

Mellénk lép egy szemüveges ember, nagyon magas, vicces kalapban és fekete pólóban, hatalmas bőrönddel, próbálom kitalálni vajon mi lehet benne. Talán egy torta. Az mégsem lehet, mert elolvadna. Vagy egy varázspálca, bár ahhoz túl nagy az a táska, pedig akkor idevarázsolhatná a vonatunkat.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: Egy falunak tizennégy meséje

Fotó: Kelemen Kinga

A gyászfalu gyilkosai / magukra veszik a következő éjeket.

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Extraszisztolé

Fotó: a szerző archívuma

Próbálom felidézni a hetekkel ezelőtti önfeledtséget, de olyan távolinak érzem, mintha sosem lett volna. Arcomat megtörölve a tükörbe nézek. Jóideje mindent más szemmel látok, beleértve magamat is.

Bővebben ...
Költészet

Filotás Karina: Ez a város

Fotó: Besenyei Lili

szél cibálja plakátbőrét, / bordái között lüktet a Duna

Bővebben ...
Próza

Meggyes Viola: Unakit

Fotó: a szerző archívuma

Kereszt autója furcsa volt. Egy régi BMW, amiben nem működött a sebességmérő, az volt a csoda, hogy egyáltalán elindult. Attól tartottam, ha felnyitom a motorháztetőt, a motor helyett egy seprűt találok benne.

Bővebben ...
Költészet

Hegedüs Anna versei

Fotó: Tóth Anna

borkán leszek a sufniban / levesznek évente egyszer

Bővebben ...
Költészet

Martzy Réka: lányok

Fotó: Szűcs Anna Emília

darazsakra lépünk néha, / hogy sírhassunk, mert így láttuk

Bővebben ...
Próza

György Alida: Pű, pű, pű

Fotó: a szerző archívuma

Még a tavalyelőtti esés után figyeltem fel rá, hogy mindenki sokkal kedvesebb, ha bottal járok, úgyhogy már inkább le sem teszem. Ha meglátok valakit az utcán, rögtön görbítem a hátam. Olyankor megállnak, érdeklődnek a hogylétem felől. Én meg mondom nekik, hogy egyedül vagyok, nincs segítségem, derekam, hátam, lábam, kezem fáj, de lényeg, hogy egészség legyen.

Bővebben ...
+SZIF

Szita György visszatér: Török Lajos interjúja Győri Péterrel

A 96. Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány kiadásában Szita György nyolc kötetből álló bűnügyiregény-sorozatának első három darabja. A szerző neve a mai magyar krimiolvasók számára aligha ismerős. Azok viszont, akiknek a Kádár korszak népszerű irodalma valaha a látóterükbe került, talán emlékeznek arra, hogy Szitának az 1980-as évek végén két bűnügyi regénye is megjelent.

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Bánki Benjámin: izommemória

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kupihár Rebeka: ünnepnapok

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...

„A lemondás gasztronómiája”

Szécsi Noémi – Fehér Béla: Hamisgulyás – Hadikonyha a 20. századi Magyarországon, Helikon Kiadó, Budapest, 2015.
Szécsi Noémi és Fehér Béla párosa a Hamisgulyás című kötetében az első és a második világháborút idézi meg számunkra, a gasztronómiát helyezve a középpontba. Tág értelemben vett gasztronómiáról esik itt szó, hiszen az írások szinte minden, szorosan és kevésbé szorosan kapcsolódó témát körbejártak a feltárás során, a gulyáságyú szavunk eredetétől, egészen a háborús világ női sztárjainak sajtóban megjelenő, főzéssel kapcsolatos szerepléséig.

 

Farkas Evelin 1990-ben született Füzesgyarmaton. Irodalomtörténész, a Debreceni Egyetem Irodalomtudományok Doktori Iskolájának PhD-hallgatója, az Alföld Stúdió tagja.

 

 

„Az oroszok persze már tudják, hogy lóhúst eszünk, átnyerítenek, ami a honvédeket borzasztóan bántja. A lóhús volt mégis a bajban a szerencse.”  

 

 

Az ismeretterjesztő műfajú írásoknak több fronton is meg kell védeniük magukat: miközben a történészi vagy akár a néprajzi hitelesség is számon kérhető rajtuk, az olvasmányos előadásmód, a széles olvasói réteg lekötése sem csupán kiadói, hanem műfaji igény is. Ezek a könyvek így talán jóval nagyobb mértékben rendelődnek alá az olvasói igénynek, ami nem feltétlenül negatív.

 

Szécsi Noémi és Fehér Béla párosa a Hamisgulyás című kötetében az első és a második világháborút idézi meg számunkra, a gasztronómiát helyezve a középpontba. Tág értelemben vett gasztronómiáról esik itt szó, hiszen az írások szinte minden, szorosan és kevésbé szorosan kapcsolódó témát körbejártak a feltárás során, a gulyáságyú szavunk eredetétől, egészen a háborús világ női sztárjainak sajtóban megjelenő, főzéssel kapcsolatos szerepléséig. Ez a sokoldalúság a könyv szerkezetén is megmutatkozik. Négy fő részből áll a szöveg. Az első két római számmal ellátott részt Szécsi Noémi jegyzi, a harmadikat Fehér Béla, míg a kötet végében egy háborús recepttár található. Bár az írások érdekfeszítő mivolta sem hanyagolható el, a háborús recepttár antiszakácskönyv jellege még érdekesebbnek tűnik. Egy valamire való receptkönyv esetében ugyanis nemcsak kedvet kapunk egy jó étel elkészítéséhez, a főzés kreatív folyamatának véghezviteléhez, de esetleg gusztusunk is támad egyes fogásokra. A háborús recepttár viszont elborzasztó, sokszor a mai szájízünk szerint gusztustalannak mondható, „a szükség törvényt bont” jellegű receptekkel teli. Nemhogy az ember kedve nem jön meg a főzéshez, de egyúttal egy-egy jófalat is a torkán akadhat (és jó esetben nem esik pánikba és kezd azonnali konzervgyűjtésbe és rejtésbe). Néhány recept igazán horrorisztikusnak hatott számomra: libavér sütve, citromos marhaszív levesétel, tüdőpuding, más receptek esetén pedig már a névvel sem próbálták finomítani a szegényesebb ételeket: krumplivagdalék, burgonya burgonyával töltve, ám akad olyan étel is, mely mára beépült a magyar konyhába, mint például a suhantott leves. Persze a kevésbé fogyasztóbarát ételek ismertetése ebben az esetben a kötet előnyére válik, hiszen a háborús helyzet szörnyűségeit egy másfajta szemszögből világítja meg olvasói számára.

 

Az írások pedig részletekbe menően is ismertetik, hogyan (nem) étkeztek a háborúk időszakában. Ahogy a két szerző az utószóban is elmondja, Szécsi Noémit a mikrotörténetek iránti vonzalma, míg Fehér Bélát a gasztronómia iránti szeretet hajtotta a kutatások során. Ez valóban szépen kirajzolódik az írásokban is, melyek háborúk szerint is felosztottak (Szécsi Noémi első része az első világháborút dolgozza fel, a második pedig a másodikat, Fehér Béla esetében ez kevésbé élesen elválasztható folyamként íródik meg).   

 

Szécsi Noémi még újoncnak számít az ismeretterjesztő műfajban, bár a Hamisgulyás óta már a polcomon pihen A budapesti úrinő magánélete című kötet is, melyben Géra Eleonóra segítségével merül el a 19. század második felének női történeteiben, illetve már régóta figyelemmel kísérhetjük a Halcsontos fűző blogot http://halcsontosfuzo.reblog.hu/, ami ez utóbbi kötethez is szorosan kapcsolódó, ezzel az időszakkal foglalkozó érdekességeket közöl. De visszalépve a Hamisgulyáshoz, mindenképpen fontos megjegyezni, hogy a fókusz Szécsi esetében a nőkre és az ő történeteikre koncentrálódik, és így leginkább a hátország eseményeire. Persze akadnak olyan fejezetek, melyek például a hadimilliomosok történetét dolgozzál fel, és amelyek azért eltérnek ettől a témától, de a hátországi események maradnak a szöveg magjául. Az írónő esetében pedig olykor még az a humor is megcsillan, mely olyan szórakoztatóvá tette A kismama naplója és a Baba memoárja sok-sok évvel ezelőtt: „A távolról és ellenfényben híres nagyanyjára, Sissire emlékeztető főhercegnő…” (39.), de ettől élvezhetőségben Fehér Béla szövegei sem maradnak el.

 

A jegyzetek és a bibliográfia, de maga az írás is mutatja, hogy rengeteg kutatómunka előzte meg a kötet megjelenését, joggal érezhetjük úgy, hogy valóban csak a legérdekesebb momentumokat tárják az olvasó elé a szerzők, egy leheletnyi történelmi magyarázatot adva meg. Az arányok nagyon szépen eltaláltak: rengeteg képet, szöveget és irodalmi részletet is találunk a témára vonatkozóan, melyek még könnyebben befogadhatóvá teszik és színesítik az írásokat. Az olvasóbarátságát a kötetnek az is jelzi, hogy már akkor is jól szórakozhat az ember, ha csak szemezget a fejezetek, de akár csupán a képek, beszámolók között. Megdöbbentő például a fővárosi állatkert vezetőjének beszámolója arról, hogyan fosztja ki és főzi meg az állatkert vadjait a budapesti lakosság az ostromzár idején.

 

Fontos hozadéka a Hamisgulyásnak, hogy több ponton is kötődik a jelenkori magyar konyha egy-egy érdekesebb sajátosságához is, melyet a szerzők jó érzékkel emelnek ki ilyen részleteket. Például kiderül, hogy miért is viszonyulunk némileg még mindig bizalmatlanul a konzervárukhoz, vagy hogyan íródtak rá a megvonások okozta traumák a magyar konyha termékeire is. A magyarországi vegetáriánusságról, a világháborúk előtti töméntelen húsfogyasztásról és a lóhús elleni lázadásunk leküzdéséről is olvashatunk.

 

Megfelelő forma, igényes, sokrétű tartalmat szolgáltató belső. Talán nem is kívánhat többet egy, a téma iránt akár csak alig érdeklődő olvasó, akinek a kezébe kerül a könyv. Persze, a kötet könnyedén bővíthető lenne még, hiszen például, ahogyan a szerzők is jelzik, a magyar konzervgyártás történetéről például nem sokat lehet tudni, vagy a Weiss családról is még részletekbe menőbb, összefoglalók is belekerülhettek volna, ám a Hamisgulyást így is igazán jó szájízzel helyezhetjük a polcunkra.

 

 

Szécsi Noémi portréját Neményi Márton, Fehér Béla portréját Szilágyi Lenke készítette.

 

Farkas Evelin