A paprika sötétje
- Részletek
Feljegyzések Gál Ferenc Az élet sűrűjében című kötetéhez
Időutazásokra kényszerít egyetlen versben többször is. Így rakódnak egymásra a jelentésrétegek, amelyek sűrű szövetet alkotnak, hogy elbizonytalanítsák a birodalomba belépőket. A szövet, lehet, hogy bozótos. Beleakad az idegen, de sosem szúrja meg. Belegabalyodik, de nem fojtogatja semmi aztán. Csak a metafizikáért kell kinyújtania a kezét, és máris átjut rajta. A megértést ott tudja hagyni az ösztönösért, erre tanítanak ezek a ráolvasások.
Sopotnik Zoltán 1974-ben született Salgótarjánban. Költő, író, a Prae folyóirat szerkesztője, éveken át a JAK-füzetek sorozatszerkesztője. A FISZ és a JAK tagja. Legutóbbi könyve Fahéjas kert címmel látott napvilágot a Kolibri Kiadó gondozásában, 2013-ban.
Az ember téved, eltéved, betéved. És ahova betéved, ott él az Élet Sűrűje, a konok őslény, akinek a belsejébe be kell másznia, ha meg akar menekülni, mondjuk magától. Azt a lényt, a hagyomány teremtette, az ősi, melynek még nem volt köze az emberhez. Utána jött csak az emberes hagyomány, ami bár maga a mágia, mégiscsak gyengébb. A kettő között szólalnak meg egy posztdionüszoszi város hangjai. A város lehet, akár az egész föld, de megtalálható egy kósza fantáziában is. Az antik és a posztmodern összemosása furcsa fénytöréseket mutat, például provokálja az olvasó teremtő fantáziáját. Időutazásokra kényszerít egyetlen versben többször is. Így rakódnak egymásra a jelentésrétegek, amelyek sűrű szövetet alkotnak, hogy elbizonytalanítsák a birodalomba belépőket. A szövet, lehet, hogy bozótos. Beleakad az idegen, de sosem szúrja meg. Belegabalyodik, de nem fojtogatja semmi aztán. Csak a metafizikáért kell kinyújtania a kezét, és máris átjut rajta. A megértést ott tudja hagyni az ösztönösért, erre tanítanak ezek a ráolvasások. Beolvasások. A költő vonzódása a filozófia virágkorához egy másik aspektust mutat, a megértés fontosságáét. És arra jöhetünk rá, hogy ez az ellentmondás csak látszólagos. Az ellentmondás maga az élet. A megértésen túlról kell visszajönnünk önmagunkért. Nem véletlen, hogy annak a kornak a képeit vetíti rá a ma képeire, amikor a legfontosabb gondolataink megszülettek. Amikor sikerült definiálni magunkat. Azóta próbálkozunk az újrafogalmazásra, de szinte csak közhelyek születnek.
Gál Ferenc a kivétel. Lírájának több nemzedékre gyakorolt hatása megkérdőjelezhetetlen, őt mégis kevesen ismerik. Csak a beavatottak. Mert ugyanúgy bujkál az életben, ahogy a verseiben teszi azt. Elege lett az úgynevezett irodalmi életből. A megalkuvásokból, a sziszegő kritikákból, a paranoiákból, a gyűlöletből. A mesét választotta, az igazi életet. A legtöbb kortárs vers mondatainak alján ott van úgyis, és ez neki elég. A Hamman-idézeten sokat gondolkodom azóta, hogy olvastam a fülszövegben. Mindenki más fát ültet el magának, akinek meg nem sikerül elültetnie, az húzza magával minduntalan. A kozmikus erdőben az élet fájából pontosan ugyanannyi lehet, mint a megismerés fájából? Elképzelhető, hogy a kötet verseiben megkapjuk a választ. Mindenki a saját válaszát, ezt tudja adni a költészet. Csak a jó költészet tudja adni ezt.
Gál Ferenc: Az élet sűrűjében, PRAE.hu, Budapest, 2015.
Sopotnik Zoltán
