Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Várkonyi Sára: A tónál

Fotó: Horváth Andor Péter

És miről írtál? Hogy a tesóm… a féltesómat elrabolja egy emberkereskedő, de a delfinekkel együtt megmentjük. Az apának eszébe jut, hogy Hararében iskolába menet a sofőr egyszer ledudált egy kislányt az útról, aki a hátára kötve cipelte az iker öccseit.  

Bővebben ...
Költészet

Benyó Tamás versei

Fotó: Gajdos Attila

Miért elégszünk meg / az olcsó külcsínnel, / ha megtapasztaltuk, / milyen / szabadon / lebegni / a magzatvízben

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Tamás álma (részlet)

Fotó:

Legyen egy hűvöskék szoba, mint dédmamánál. Fehér lepedőkbe vagyunk csavarva, arcaink – minden éjszaka után – nyomot hagynak. Vállamra fordulok, a hátad nézem. A fakó part jut eszembe, fjordok szürke foltjai, tenyered középen két tátongó sebhely. Ujjaim átfúrják a nyers húst, az erek felkiáltanak és a sirályok szétrebbennek. Aztán Jeruzsálem.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Emese: Jan Palach nekifeszül a szélnek

Fotó: Sükösd Emese

Melyik város emlékezne szívesen / azokra, akiket falhoz állított?

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám ismét a Litmusz Műhelyben

Fotó: Bach Máté

Visszatérő vendégünk volt az adásban Nyerges Gábor Ádám költő, író, szerkesztő, akinek ezúttal nem a szokásos Litmusz-kérdéseket tettük fel, hanem egy részletet hallgathattunk meg Vasgyúrók című, megjelenés előtt álló novelláskötetéből, valamint verseket írtunk közösen a dobókockákkal.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám - Kerber Balázs - Körtesi Márton Litmusz versei

Fotó: Litmusz Műhely

Azt hiszem, lehallgat a telefonom. / Ő koncentrál, ha kókad a figyelmem, / Neki címzik tán a promóciót is, / Már nélkülem is rákattint időnként. / Ez a bánat, ez a bánat a civilizáció.

Bővebben ...
Próza

Kocsis Gergely: Várni a váratlant (regényrészlet)

Fotó: Raffay Zsófia

Rettegve érzi, hogy egyre jobban csúszik bele ebbe az álomvilágba, hívogatja, beszippantja. Térdhajlatában ugrálni kezd egy ideg, két rángás között végtelen lassúsággal telik az idő, a levegő is ritkásabbnak tűnik, légszomj gyötri. Hangokat hall a feje fölül, ez a lehetetlen közeg nagyon felerősíti a lépések döngését, mintha valaki a fején lépkedne. Pontosan tudja, ki járkál ott fent, és azt is, hogy miért csap zajt.

Bővebben ...
Költészet

Réder Ferenc versei

Fotó: Fárizs Mihály

Négy hónapja mozdulatlan. / De a hasa / ma egy kicsit langyosabb.

Bővebben ...
Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom? (Nemes Z. Márió)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...

A paprika sötétje

Feljegyzések Gál Ferenc Az élet sűrűjében című kötetéhez
Időutazásokra kényszerít egyetlen versben többször is. Így rakódnak egymásra a jelentésrétegek, amelyek sűrű szövetet alkotnak, hogy elbizonytalanítsák a birodalomba belépőket. A szövet, lehet, hogy bozótos. Beleakad az idegen, de sosem szúrja meg. Belegabalyodik, de nem fojtogatja semmi aztán. Csak a metafizikáért kell kinyújtania a kezét, és máris átjut rajta. A megértést ott tudja hagyni az ösztönösért, erre tanítanak ezek a ráolvasások.

 

Sopotnik Zoltán 1974-ben született Salgótarjánban. Költő, író, a Prae folyóirat szerkesztője, éveken át a JAK-füzetek sorozatszerkesztője. A FISZ és a JAK tagja. Legutóbbi könyve Fahéjas kert címmel látott napvilágot a Kolibri Kiadó gondozásában, 2013-ban. 

 

Az ember téved, eltéved, betéved. És ahova betéved, ott él az Élet Sűrűje, a konok őslény, akinek a belsejébe be kell másznia, ha meg akar menekülni, mondjuk magától. Azt a lényt, a hagyomány teremtette, az ősi, melynek még nem volt köze az emberhez. Utána jött csak az emberes hagyomány, ami bár maga a mágia, mégiscsak gyengébb. A kettő között szólalnak meg egy posztdionüszoszi város hangjai. A város lehet, akár az egész föld, de megtalálható egy kósza fantáziában is. Az antik és a posztmodern összemosása furcsa fénytöréseket mutat, például provokálja az olvasó teremtő fantáziáját. Időutazásokra kényszerít egyetlen versben többször is. Így rakódnak egymásra a jelentésrétegek, amelyek sűrű szövetet alkotnak, hogy elbizonytalanítsák a birodalomba belépőket. A szövet, lehet, hogy bozótos. Beleakad az idegen, de sosem szúrja meg. Belegabalyodik, de nem fojtogatja semmi aztán. Csak a metafizikáért kell kinyújtania a kezét, és máris átjut rajta. A megértést ott tudja hagyni az ösztönösért, erre tanítanak ezek a ráolvasások. Beolvasások. A költő vonzódása a filozófia virágkorához egy másik aspektust mutat, a megértés fontosságáét. És arra jöhetünk rá, hogy ez az ellentmondás csak látszólagos. Az ellentmondás maga az élet. A megértésen túlról kell visszajönnünk önmagunkért. Nem véletlen, hogy annak a kornak a képeit vetíti rá a ma képeire, amikor a legfontosabb gondolataink megszülettek. Amikor sikerült definiálni magunkat. Azóta próbálkozunk az újrafogalmazásra, de szinte csak közhelyek születnek.

 

Gál Ferenc a kivétel. Lírájának több nemzedékre gyakorolt hatása megkérdőjelezhetetlen, őt mégis kevesen ismerik. Csak a beavatottak. Mert ugyanúgy bujkál az életben, ahogy a verseiben teszi azt. Elege lett az úgynevezett irodalmi életből. A megalkuvásokból, a sziszegő kritikákból, a paranoiákból, a gyűlöletből. A mesét választotta, az igazi életet. A legtöbb kortárs vers mondatainak alján ott van úgyis, és ez neki elég. A Hamman-idézeten sokat gondolkodom azóta, hogy olvastam a fülszövegben. Mindenki más fát ültet el magának, akinek meg nem sikerül elültetnie, az húzza magával minduntalan. A kozmikus erdőben az élet fájából pontosan ugyanannyi lehet, mint a megismerés fájából? Elképzelhető, hogy a kötet verseiben megkapjuk a választ. Mindenki a saját válaszát, ezt tudja adni a költészet. Csak a jó költészet tudja adni ezt.

 

 

Gál Ferenc: Az élet sűrűjében, PRAE.hu, Budapest, 2015.

 

Sopotnik Zoltán