Hírlevél feliratkozás

Keresés

A szerző portréját Dirk Skiba készítette.

Kopár jövőképek – Tóth Kinga intermediális ökoköltészete

Az ökológiai fókusz a tágabb értelemben vett mezőgazdasági tevékenységtől a flóra és a fauna átalakulásán át egészen a mikrovalóságig (akár a kukoricaszem szintjéig) érvényesül a kötetben. A több formában (versben, rajzban, videón) feltűnő kukorica a természeti népek rítusai mellett a globalizált mezőgazdasági termelést és az ebből eredő gasztrokultúrát is jelképezi.

Üdvözlendő, hogy a közelmúltban jó néhány igényes, gyakran (audio-)vizuális költészettel kísérletező művészkiadvány látott napvilágot itthon. Kele Fodor Ákos 2017-es Echolália című kötete mellett ide sorolható Csepregi János Morgensternt tiszta papírra – 1942 (2018), valamint az egyik legfrissebb, jellegében rokon kiadvány, Áfra János és Szegedi-Varga Zsuzsanna Termékeny félreértés / Productive Misreadings (2020) című könyve is. Tóth Kinga új, kétnyelvű kötete, a színvonalas nyomdai kivitelben készült Írmag/Offspring is ebbe a sorba illeszkedik. Az ökoköltészeti művészkönyvnek tekinthető kiadvány a kortárs környezeti válságot egyfajta disztópiaként a jövőből (vagy egy alternatív valóságból) visszanézve láttatja.

Az ökoköltészet (Ecopoetry) az utóbbi években elsősorban angol nyelvterületen kibontakozó költői gyakorlat, amely napjaink ökológiai kérdéseivel, kihívásaival foglalkozik. A környezetet érintő válságjelenségek megragadása más művészeti irányzatokban is tetten érhető szándék (Environmental Art, Land Art, ökofeminista művészet), ezzel összefüggésben a kortárs költészetben a kilencvenes években vált hangsúlyossá a tematikus ökológiai fókusz.[i] Az érdeklődés a költészettel foglalkozó folyóiratokban kialakuló diskurzus nyomán erősödött innovatív alkotói gyakorlattá, mára elismert ökoköltészeti folyóiratok is működnek, és a kritika is meghatározó tényezőként kezeli az ökoköltészetet – a környezettudományok és az irodalom határterületén.

Természetközeli, de kritikus hangvételével a kortárs ökoköltészet túlmutat a romantika természetet dicsőítő megközelítésén: a környezetrombolás hatásait gyakran elrettentő formában (és kísérleti eszközökkel) mutatja be. Mi lesz az ökológiai katasztrófa után, ami már lehet, hogy be is következett? Mára érzékelhetővé vált a kortárs társadalmi-környezeti kérdésekhez tevékenyen közelítő fiatal alkotókat mozgató generációs érdeklődés, ennek egyik iránya az ökoköltészet, ami összefonódik az ösztönösen használt intermediális alkotómódszerek térnyerésével. Tóth Kinga költészete az Írmagban megformált versek alapján a (hazai) ökoköltészeti kísérletek egyedi példája. A művekből felépülő disztópia korántsem szívderítő valóságot tár elénk. Tóth Kinga átalakuló környezethez és megváltozott emberi jelenléthez kötődő munkáival már az xtro realm művészcsoport extrodæsia – Enciklopédia egy emberközpontúságot meghaladó világhoz[ii] című kötetében is találkozhattunk. Az egyedülálló kiadvány az emberen túli valósághoz kapcsolódó „gondolati áramlatok” kérdéskörét tekinti át enciklopédiaszerűen. Tóth Kinga itt szócikként megjelent négy verse az Írmagban is szerepel, átdolgozott vagy változatlan formában. Ez a kapcsolat is érzékelteti a művész ökológiai érdeklődése és kísérletező alkotói gyakorlata közötti összefüggést, átjárhatóságot.

Érdekes adalék, hogy az Írmag/Offspring kiadója, a Yama Art is környezettudatos értékrendet képvisel, többek közt zöld, újrahasznosított termékekkel foglalkozik, sőt, újító módon nyit a képzőművészet felé, például az összművészeti könyvmunka kiadásával is színesíti a termékkínálatát.

Az ökológiai fókusz – ember és környezet együttélésének lehetőségei – a tágabb értelemben vett mezőgazdasági tevékenységtől a flóra és a fauna átalakulásán át egészen a mikrovalóságig (akár a kukoricaszem szintjéig) érvényesül a kötetben. A több formában (versben, rajzban, videón) feltűnő kukorica a természeti népek rítusai mellett a globalizált mezőgazdasági termelést és az ebből eredő gasztrokultúrát is jelképezi. A kukorica a gyarmatosítás növénye és a modern génmódosítás szimbóluma. A világ számos országában az élelmiszeripari tömegtermelés alapvető alapanyaga, miközben a fogyasztói társadalom ikonja a „pop(corn)-kultúra”. Ahogy a gyarmatosítás a betelepített növényfajokkal új tájakat alkot, ezzel új kultúrát épít a régi elsöprésével, úgy teremt új hagyományokat a mai (és a poszthumán valóságban a jövőbeli) ember a régi világ romjain. A kukorica a fejlődés és az agresszív globalizáció jelképe, amit módosítunk, és ami módosít bennünket.

A várható környezeti válságban átalakuló létformák lehetőségeit vázoló tartalom egyedi vizuális megjelenéssel párosul a kiadványban. Bár Tóth Kinga a kötetet „művészeti albumnak” tekinti, a kiadvány interdiszciplináris jellege miatt könnyedén beilleszthető a művészkönyv kategóriába, amely a szöveges mellett a vizuális (sőt, hangzó és mozgóképes) elemekkel kombinált összművészeti alkotás lehetőségét nyújtja, könyv alakban. A cím nélküli, sorszámozott versek magyarul és angolul (a fordítás Timea Balogh munkája), képanyaggal és grafikai munkákkal kísérve sorakoznak a könyv lapjain. A lineáris versek mellett a „Markerek”-nek nevezett összeállításban rajzokkal, grafikai munkákkal (többek között pattogatott kukorica-portrékkal!) találkozunk; „Stúdió” címszó alatt bomlásnak indult gyümölcsökkel és más romló tárgyakkal játszó fotós kísérleteket találunk; külön szekcióban szerepelnek a vizuális költészeti munkák, végül hangverseket és videókat nézhetünk a beolvasott QR-kód segítségével. Az Írmag összhatásában valóban médiumokon átívelő jelenség, de a kötetet kézbe véve a „hagyományos” olvasat is intenzív élményt nyújt. A legtöbbször többes szám második személyben íródott szövegekben mintha saját jövőbeli leszármazottaink (írmagjaink?) viszontagságos életéről olvasnánk. A műanyagba burkolózó természet, az elkorcsosult állatvilág és az élhetetlen, gépesített világban küszködő emberekről szóló versek a kopár vidéken járó nő képével váltakoznak. Ő lenne az utolsó leszármazott? Az ő emlékeit olvassuk?

Tóth Kinga, Írmag/Offspring, YAMA Books, 2020.

 

Szirmai Panni (1988, Budapest) doktori kutatását az ELTE-n végezte kísérleti költészet témában. Érdeklődése kiterjed az alternatív kultúrával és experimentális művészettel kapcsolatos kérdésekre.

 

[i]       Samantha Walton, Ecopoetry = Noel Castree–Mike Hulme–James D. Proctor (Szerk.), Companion to Environmental Studies, Routledge, London, 2018.

[ii]      Horváth Gideon–Süveges Rita–Zilahi Anna (szerk.), extrodæsia – Enciklopédia egy emberközpontúságot meghaladó világhoz, Typotex Kiadó, Budapest, 2019.