Melyben a szerző bevallja, hogy néha kissé kelekótya

Részletek

Ha a cikksorozatom első része a bele-, illetve visszarázódásról szólt, akkor törvényszerű, hogy a másodikban kell sorra vennem mindazokat, akiket és amiket az első nekifutásból kifelejtettem. Rögtön itt van például a Könyvesblog borítópornó rovata, ami érzésem szerint ritkábban jelentkezik, mint amennyire érdekes lehetne, már csak azért is, mert online felületen, az internetes szleng egyik leggyakoribb kifejezését használva (napjaink hashtag-kultúrájában a porn/pornó utótag ártalmatlan hétköznapi szóvá szelídült), egy nagyon is offline jelenségről szól. Sőt, saját tapasztalatból mondhatom, hogy egy könyvre a boltban a figyelmet felhívó borító akkor is el tudja érni hatását, ha ott és akkor csupán megjegyzem magamnak a kiadványt, hogy aztán később e-változatban vegyem meg.

Az év eddig eltelt két hónapjában csak egy bejegyzést találtam a rovatban, Grecsó Krisztián Vera című regénye kapcsán egy interjút Baranyai (b) Andrással, de immáron sokadik fél szememet ezen a sorozatot is rajta tartom majd. Ám ha már a Könyvesblogra kattintottuk, érdemes kicsit körbenéznünk és beleolvasnunk a Saját szoba rovatba is, melynek minden részében „egy-egy klasszikus magyar vagy világirodalmi alkotás néma, mellőzött, semmibe vett vagy fókuszon kívül hagyott női szereplője szólal meg.” A hónap folyamán a Piroska és a farkas nagymamája,  Ludas Matyi édesanyja, valamint a Három nővér Natasája szemszögéből olvashatjuk el a közismert történeteket. A cikkek szerzőjének nevét azonban ne keresse senki, a sorozat célkitűzésének megfelelően nem ez a lényeg, de azért persze lehet találgatni, ki rejtőzik a sorok mögött.

Januári szemlémből kimaradt a prae.hu is, szimplán kelekótyaságból, mivel csak a tudósítás és a kritika alrovatkora néztem rá, ahol nem akadt különösen említésre méltó anyag. A portál irodalmi szekciójában fontos változás történt tavaly év végén: Seres Lili Hanna vette át a szerkesztői stafétabotot Benedek Annától, s már csak ezért is érdekes, mennyiben lesz érzékelhető az olvasó számára is a vérfrissítés. De előtte álljunk még meg néhány link erejéig magánál a szerkesztő személyénél. Seres Lili Hannának hamarosan megjelenik első verseskötete, így print és online színtéren egyaránt sűrűbben találkozhatunk publikációival. Itt a SzIF Online-on három (Leső, Mr. Nodody, A partvonal), míg a KULTer.hu-n egy verse (Intelmeink) olvasható, ha szigorúan a februári időszakot figyeljük. Bár nem vagyok híve a szövegkörnyezetükből kiragadott instant verssorok fogyasztásának és az effajta befogadói magatartás ösztönzésének, de hadd emeljem ki azt a sort, hogy „Az irodalom hideg izgalma kapjon el.”, mert pont azt teszi, amire felszólít. De tessék csak elolvasni az egész művet, és mindenkinek saját magának megtalálni azt a sort, amelyben elkapja az irodalom hideg izgalma.

Visszatérve a prae.hu-ra, úgy tűnik, mostanság érdemesebb a Gondolat alrovatba belekukkantani, ahol október végén, november elején egy sor új cikksorozat indult, többek között külföldi könyvvásárokról és fesztiválokról, de olvashatjuk Juhász Tibor és Láng Orsolya tárcasorozatát, valamint Oláh Gergely Máté fotónaplóját (szöveg+ kép) is. (Minden esetben a februári részt linkelem.) Van itt egy elsőre titokzatos címűnek tűnő – Huszonegyedik – sorozat is, azonban elég csak rápillantani a Smid Róbert által jegyzett legfrissebb írásra (címe A történetmondás kínzó vágya), hogy azonnal homlokunkhoz csapjunk: hát persze, huszonegyedik, mármint század. Hardcore kultúraelméleti szövegekkel állunk itt szemben, kérem szépen, az irodalom- és kultúratudományok kifejezetten 21. századi kihívásaival és problémafelvetéseivel, s ha valaki tovább szeretne tájékozódni az adott témában, a tárcasorozat egyes cikkei alaposan meg vannak támogatva lábjegyzetekkel.

Míg a szöveget görgettem a mobilomon, képzeletben hallottam egyik-másik idősebb nőismerősöm méltatlankodva rikácsoló hangját („ezek a mai fiatalok folyton csak a telefonjukat nyomogatják”), s azon lamentáltam, vajon akik ilyen határozottan utasítják el az újabb és újabb technológiai eszközöket, vajon hányszor mondták ki a megsemmisítő verdiktet olyanokra, akik regényt, verset vagy tanulmányt olvastak, vagy ne adj Isten, írtak épp a mindig kéznél lévő eszközön. Arról lehet vitatkozni, hogy olvasás- és befogadáspszichológia szempontból mennyire koncentrálunk másként egy nyomtatott és egy kijelzőn olvasott szövegre, de azt igencsak dőreség lenne állítani, hogy a technológiai eszköz határozza meg (sőt, nyomja lefelé) az egyén kultúrafogyasztói igényszintjét. Mert miért is ne lehetne azon az ördögi kütyün például Sándor Iván írásokat olvasni, aki a Litera hónap szerzője volt februárban. A portál egyébként most újult meg, már csak ezért is érdemes rákattintani. Nekem egyébként jobban tetszett a híroldalszerű, sokrubrikás elrendezés, mint ez a sokkal inkább blogjellegű felület.

Mint látható, ma már nem először botlom a blog kifejezésbe. S ez talán nem is véletlen. Hiszen most rákényszerülve arra, hogy alaposan górcső alá vegyem az irodalmi portálok tárcarovatait is, látva azok műfaji sokszínűségét kezd egy olyan – sokak szemében talán blaszfémiának számító – kérdés megfogalmazódni bennem, vajon nem lehet-e ezekre a rovatokra úgy tekinteni, mint az adott portál blogmellékletei? Az Apokrif Online Feketemosója így is aposztrofálja magát, de mint láthatjuk, itt is nagy a szórás, a regényrészlettől az aktuális közéleti vagy a mindennapi életbeli jelenségekre reflektálásig. Kálmán Gábor Sosemvolt szépidőnk rovata a SzIF Online-on pedig önmagában is meglehetősen változatos képet mutat, a novelláktól a személyes (már-már privát) hangvételű írásokig, szemmel láthatóan annak a külső tényezőnek is teret engedve, hogy milyen hirtelen változásokat hoz az élet. (Arról hogy személyes és privát között mi a különbség, és hogy e distinkciónak miként nő meg a jelentősége a cybertérben, majd talán máskor részletesebben.) Aktuális, Elrendeződni milyen című szövegét én leginkább a két végpont közé, pont félútra tenném.

Bár az online felületre szánt szövegek mint amilyen az enyém is, elbírják a még képlékeny, épp hogy csak fejlődésnek indult gondolatmeneteket  (és hopp, megint egy újabb aspektus: mennyiben írunk másként printbe, mint online felületre?), azért csak tegyük szépen félre ezt a blog témát, kelesztődjön, érjen, forrjon magában kicsit. Ugyanis akad itt még két valami, amit mindenképp bele akartam írni a mostani összefoglalómba.

2019. február 13-án elhunyt Tandori Dezső. Mindenki (nem csak az irodalmi portálok) igyekezett róla megemlékezni, én most a Versum Online Facebook-oldalának bejegyzéseit említeném meg: Tandori hatalmas műfordítói életművéből az oldal szerkesztői (Bordás Máté, Kállay Eszter, Krusovszky Dénes,  Mohácsi Balázs,  Sipos Tamás, Urbán Bálint és Vajna Ádám) válogattak.

Végezetül pedig egy pillantás a társművészetekre: a Kortás Online Áttetsző falak közé zárt életek című cikke arra tesz kísérletet, hogy összegyűjtse azokat a jelenleg futó, vagy hamarosan bemutatásra kerülő budapesti színházi előadásokat, melyek alapjául eredetileg nem színpadra szánt irodalmi alkotások szolgálnak. Kicsit biceg az összeállítás: Franz Kafka Átváltozás, Nyikolaj Vasziljevics Gogol Egy őrült naplója és Kerékgyártó István Hurok című művei mellett bekerül Szerb Antal Utas és holdvilágja, de nem a regény, hanem egy korább írott rádiójáték változat színrevitele, valamint Háy János A lány, aki hozott lélekből dolgozott című novellája, amelyet maga a szerző dolgozott azt át színpadra.