Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Benkovics Judit: Tíz perc

Fotó: a szerző archívuma

Mellénk lép egy szemüveges ember, nagyon magas, vicces kalapban és fekete pólóban, hatalmas bőrönddel, próbálom kitalálni vajon mi lehet benne. Talán egy torta. Az mégsem lehet, mert elolvadna. Vagy egy varázspálca, bár ahhoz túl nagy az a táska, pedig akkor idevarázsolhatná a vonatunkat.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: Egy falunak tizennégy meséje

Fotó: Kelemen Kinga

A gyászfalu gyilkosai / magukra veszik a következő éjeket.

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Extraszisztolé

Fotó: a szerző archívuma

Próbálom felidézni a hetekkel ezelőtti önfeledtséget, de olyan távolinak érzem, mintha sosem lett volna. Arcomat megtörölve a tükörbe nézek. Jóideje mindent más szemmel látok, beleértve magamat is.

Bővebben ...
Költészet

Filotás Karina: Ez a város

Fotó: Besenyei Lili

szél cibálja plakátbőrét, / bordái között lüktet a Duna

Bővebben ...
Próza

Meggyes Viola: Unakit

Fotó: a szerző archívuma

Kereszt autója furcsa volt. Egy régi BMW, amiben nem működött a sebességmérő, az volt a csoda, hogy egyáltalán elindult. Attól tartottam, ha felnyitom a motorháztetőt, a motor helyett egy seprűt találok benne.

Bővebben ...
Költészet

Hegedüs Anna versei

Fotó: Tóth Anna

borkán leszek a sufniban / levesznek évente egyszer

Bővebben ...
Költészet

Martzy Réka: lányok

Fotó: Szűcs Anna Emília

darazsakra lépünk néha, / hogy sírhassunk, mert így láttuk

Bővebben ...
Próza

György Alida: Pű, pű, pű

Fotó: a szerző archívuma

Még a tavalyelőtti esés után figyeltem fel rá, hogy mindenki sokkal kedvesebb, ha bottal járok, úgyhogy már inkább le sem teszem. Ha meglátok valakit az utcán, rögtön görbítem a hátam. Olyankor megállnak, érdeklődnek a hogylétem felől. Én meg mondom nekik, hogy egyedül vagyok, nincs segítségem, derekam, hátam, lábam, kezem fáj, de lényeg, hogy egészség legyen.

Bővebben ...
+SZIF

Szita György visszatér: Török Lajos interjúja Győri Péterrel

A 96. Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány kiadásában Szita György nyolc kötetből álló bűnügyiregény-sorozatának első három darabja. A szerző neve a mai magyar krimiolvasók számára aligha ismerős. Azok viszont, akiknek a Kádár korszak népszerű irodalma valaha a látóterükbe került, talán emlékeznek arra, hogy Szitának az 1980-as évek végén két bűnügyi regénye is megjelent.

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Bánki Benjámin: izommemória

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kupihár Rebeka: ünnepnapok

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...

Unikális erudíció: Pynchon és Tzara

Engem nem zavar az ősz haj. A szakállam még feketével átszőtt. Ötvennyolc éves vagyok, ötvennyolcban születtem. Ötvennyolc vers van a hajdani, első füzetemben. Nem vagyok nyűgös. De szeretem a hisztis franciákat. Ötvenen túl megtalált a nyugalom. A permanens olvasás.


Jean Cocteau írja, hogy a fiataloknak jól áll az ősz haj, selymes lesz tőle a szemük. És élénk. Mintha a tenger nedve itatta volna át a tekintetüket. „Opera-páholy csügg az estben / a spanyol utcácskák során. / Ki ez a bájos ismeretlen? / Halál. Tiéd lesz Don Juan.” Ez is Cocteau. (Az utazás) A Szélrózsa-kötet. Somlyó György válogatott műfordításai. Tevan. 1995. (Ez a 170. lapon van.) Grecsó Krisztián működött közre az antológia szerkesztésében. Akkor még Békéscsabán dolgozott, a megyei könyvtárban és besegített a Tevan Kiadónak, nekünk. A szöveggondozásban. Nagyon precíz volt.

Engem nem zavar az ősz haj. A szakállam még feketével átszőtt. Ötvennyolc éves vagyok, ötvennyolcban születtem. Ötvennyolc vers van a hajdani, első füzetemben. Nem vagyok nyűgös. De szeretem a hisztis franciákat. Ötvenen túl megtalált a nyugalom. A permanens olvasás.

Közben Sipos Balázs cikkénél nyílik ki egy asztalról leeső (félben levő) Jelenkor folyóirat. Elkapom a szálat. (A Pynchon-szoftver esete az episztemo-fíliávalThomas Pynchon Kísérleti fázis című kötetéről, Jelenkor, 2016/7–8.)

„A narratív képzeletünket sem hagyja érintetlenül, hogy az új média fikciójában élünk. Lev Manovich a már idézett szövegében rámutat arra, hogy azért vált az utazás az új média korában – a felvilágosodás után ismét – domináns szépirodalmi narratívává, mert az internet is térbeliesíti önmagát: az információ helye végtelen pszeudo-térként (kibertér) jelenik meg. A böngészés olyan, mintha előre-hátra, jobbra-balra lehetne haladni, mintha fel lehetne fedezni információ-szigeteket, mintha valahol találkozni lehetne emberekkel.”

Utazás. Utazás? Igen. Menni, iparkodni, olvasni. Lépést tartani a kánonon túli irányzatokkal. Új utakkal. Valóban, olykor úgy fogunk meg egy könyvet, mint egy széplány sima combját. majd a laptopot is becsukjuk, hogy egyedül legyünk egy szöveggel, úgy, mint egy hús-vér valakivel, akinek vonzó bőre parfümtől illatos. És az utazás is testté lesz. Ki lehet nyomtatni a csavargást.

Majd a Szobrok című Cocteau-vershez lapozom a lágy, puha könyvet. „Elomló Vénuszok, hajlékony testű nimfák. / Isteni halandók. Halandó istenek. / Világtalan szemű s szótlan márvány-sereg. / Ismerem szavatok s nézésetek ritka titkát.”

Majd az Öklözés letehetetlen sorai. (Cocteau ez is.) „Falánkság Háza, körhinta, csupa / bársony, tükör, harmonika. // Tépd ki kínjaim egymásután, / aranyhintójú sarlatán.”

Tristan Tzara írja Guillaume Apollinaire halálára. „nem tudunk semmit / nem tudunk semmit a fájdalomról / a fagy keserű évada / hosszú medreket váj izmainkban / inkább a győzelem örömét szerette volna / okosan csöndes bánatok alatt / bezárva tehetetlenül // ha fölfelé hullna a hó / ha éjjel emelkedne fölénk a Nap / hogy melegítsen / ha koronájukkal lefelé lógnának a fák / – egyetlen könnycsepp – / Ha a madarak leszállnának közénk / hogy fejünk fölött a csöndes / tükörben nézzék magukat // MEG LEHETNE ÉRTENI”

Példabeszédek. Becsomagolt gondolatok. Allegóriák és nyüzsgő, zajongó metaforák. Mintha egy méhkas volna vagy aranyló hangyaboly. Vagy narancs- és meggyzselé, gélszoborrá összegyúrva, ami Tzara arcát ábrázolná. Chaplin és Albert Einstein elegye.

Paul Éluard Véget nem érő költeménye. „Hogy legyen áldott hó a nő / Egy madár langy szárnya alatt / Mikor gyorsabban ver a vér / Egy új, nagy szél ereiben / Hogy tágra nyílt szemhéjai / Mélyebbé mélyítsék a fényt / Képén a teljes illatot / Hogy közben ajka és a csend / Értelmesen felfogja egymást / Hogy minden ébredő fejet / Megsimogasson a keze”

Ezek után megint Sipos Balázsba akadok bele. „Pynchon kérdése, hogy egy-egy új médium miféle életmódbeli változást kényszerít ki, hogy miként változtatja meg nem csupán a valóság kutatásának a lehetőségeit, hanem az én-tapasztalásnak, a vágyaknak és a fantáziának a természetét is. Azaz: milyen e(szté)tikai következményeket von maga után a mozi, a televízió, a könnyűzene, a számítógép megjelenése? Miféle hatalommechanikai újítást jelent egy-egy, az előzőnél mindig hatékonyabb médium? Milyen hiedelmeket és tévképzeteket termel azokban, akik nem értik, hogyan működik?”

Emlékszem Somlyó Gyurinál tett első látogatásomra. (1995) A macska az ölembe ugrott. Úgy megijedtem, hogy hirtelen ellöktem magamtól. Talpra esett. Gyuri csak annyit mondott: „Ez megtiszteltetés. Még egyetlen vendégemnek sem ült eddig az ölébe.”

Somlyó György nemcsak műfordító volt a javából. Hanem kitűnő költő.

Kántor Zsolt 1958-ban született Debrecenben. Ügynök múltját 2005-ben tárta fel az ÉS + a Hetek hasábjain, Kukorelly Endre bátorítására, akit megfigyelt. Volt a Tevan Könyvkiadó igazgatója, Békéscsabán, a Bárka folyóirat alapító főszerkesztője. A Szent Pál Akadémián 2006-ban kapott teológusi diplomát. Legutóbbi kötete: Jézus Krisztus Szarvason (2019).