Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...

Unikális erudíció: Pynchon és Tzara

Engem nem zavar az ősz haj. A szakállam még feketével átszőtt. Ötvennyolc éves vagyok, ötvennyolcban születtem. Ötvennyolc vers van a hajdani, első füzetemben. Nem vagyok nyűgös. De szeretem a hisztis franciákat. Ötvenen túl megtalált a nyugalom. A permanens olvasás.


Jean Cocteau írja, hogy a fiataloknak jól áll az ősz haj, selymes lesz tőle a szemük. És élénk. Mintha a tenger nedve itatta volna át a tekintetüket. „Opera-páholy csügg az estben / a spanyol utcácskák során. / Ki ez a bájos ismeretlen? / Halál. Tiéd lesz Don Juan.” Ez is Cocteau. (Az utazás) A Szélrózsa-kötet. Somlyó György válogatott műfordításai. Tevan. 1995. (Ez a 170. lapon van.) Grecsó Krisztián működött közre az antológia szerkesztésében. Akkor még Békéscsabán dolgozott, a megyei könyvtárban és besegített a Tevan Kiadónak, nekünk. A szöveggondozásban. Nagyon precíz volt.

Engem nem zavar az ősz haj. A szakállam még feketével átszőtt. Ötvennyolc éves vagyok, ötvennyolcban születtem. Ötvennyolc vers van a hajdani, első füzetemben. Nem vagyok nyűgös. De szeretem a hisztis franciákat. Ötvenen túl megtalált a nyugalom. A permanens olvasás.

Közben Sipos Balázs cikkénél nyílik ki egy asztalról leeső (félben levő) Jelenkor folyóirat. Elkapom a szálat. (A Pynchon-szoftver esete az episztemo-fíliávalThomas Pynchon Kísérleti fázis című kötetéről, Jelenkor, 2016/7–8.)

„A narratív képzeletünket sem hagyja érintetlenül, hogy az új média fikciójában élünk. Lev Manovich a már idézett szövegében rámutat arra, hogy azért vált az utazás az új média korában – a felvilágosodás után ismét – domináns szépirodalmi narratívává, mert az internet is térbeliesíti önmagát: az információ helye végtelen pszeudo-térként (kibertér) jelenik meg. A böngészés olyan, mintha előre-hátra, jobbra-balra lehetne haladni, mintha fel lehetne fedezni információ-szigeteket, mintha valahol találkozni lehetne emberekkel.”

Utazás. Utazás? Igen. Menni, iparkodni, olvasni. Lépést tartani a kánonon túli irányzatokkal. Új utakkal. Valóban, olykor úgy fogunk meg egy könyvet, mint egy széplány sima combját. majd a laptopot is becsukjuk, hogy egyedül legyünk egy szöveggel, úgy, mint egy hús-vér valakivel, akinek vonzó bőre parfümtől illatos. És az utazás is testté lesz. Ki lehet nyomtatni a csavargást.

Majd a Szobrok című Cocteau-vershez lapozom a lágy, puha könyvet. „Elomló Vénuszok, hajlékony testű nimfák. / Isteni halandók. Halandó istenek. / Világtalan szemű s szótlan márvány-sereg. / Ismerem szavatok s nézésetek ritka titkát.”

Majd az Öklözés letehetetlen sorai. (Cocteau ez is.) „Falánkság Háza, körhinta, csupa / bársony, tükör, harmonika. // Tépd ki kínjaim egymásután, / aranyhintójú sarlatán.”

Tristan Tzara írja Guillaume Apollinaire halálára. „nem tudunk semmit / nem tudunk semmit a fájdalomról / a fagy keserű évada / hosszú medreket váj izmainkban / inkább a győzelem örömét szerette volna / okosan csöndes bánatok alatt / bezárva tehetetlenül // ha fölfelé hullna a hó / ha éjjel emelkedne fölénk a Nap / hogy melegítsen / ha koronájukkal lefelé lógnának a fák / – egyetlen könnycsepp – / Ha a madarak leszállnának közénk / hogy fejünk fölött a csöndes / tükörben nézzék magukat // MEG LEHETNE ÉRTENI”

Példabeszédek. Becsomagolt gondolatok. Allegóriák és nyüzsgő, zajongó metaforák. Mintha egy méhkas volna vagy aranyló hangyaboly. Vagy narancs- és meggyzselé, gélszoborrá összegyúrva, ami Tzara arcát ábrázolná. Chaplin és Albert Einstein elegye.

Paul Éluard Véget nem érő költeménye. „Hogy legyen áldott hó a nő / Egy madár langy szárnya alatt / Mikor gyorsabban ver a vér / Egy új, nagy szél ereiben / Hogy tágra nyílt szemhéjai / Mélyebbé mélyítsék a fényt / Képén a teljes illatot / Hogy közben ajka és a csend / Értelmesen felfogja egymást / Hogy minden ébredő fejet / Megsimogasson a keze”

Ezek után megint Sipos Balázsba akadok bele. „Pynchon kérdése, hogy egy-egy új médium miféle életmódbeli változást kényszerít ki, hogy miként változtatja meg nem csupán a valóság kutatásának a lehetőségeit, hanem az én-tapasztalásnak, a vágyaknak és a fantáziának a természetét is. Azaz: milyen e(szté)tikai következményeket von maga után a mozi, a televízió, a könnyűzene, a számítógép megjelenése? Miféle hatalommechanikai újítást jelent egy-egy, az előzőnél mindig hatékonyabb médium? Milyen hiedelmeket és tévképzeteket termel azokban, akik nem értik, hogyan működik?”

Emlékszem Somlyó Gyurinál tett első látogatásomra. (1995) A macska az ölembe ugrott. Úgy megijedtem, hogy hirtelen ellöktem magamtól. Talpra esett. Gyuri csak annyit mondott: „Ez megtiszteltetés. Még egyetlen vendégemnek sem ült eddig az ölébe.”

Somlyó György nemcsak műfordító volt a javából. Hanem kitűnő költő.

Kántor Zsolt 1958-ban született Debrecenben. Ügynök múltját 2005-ben tárta fel az ÉS + a Hetek hasábjain, Kukorelly Endre bátorítására, akit megfigyelt. Volt a Tevan Könyvkiadó igazgatója, Békéscsabán, a Bárka folyóirat alapító főszerkesztője. A Szent Pál Akadémián 2006-ban kapott teológusi diplomát. Legutóbbi kötete: Jézus Krisztus Szarvason (2019).