Hírlevél feliratkozás

Keresés

Piotr Sommer versei

A nő levánszorog az ágyról. / Tudod, talán ebédet kéne főznöm. / De sosem jut el odáig, / meghal két gesztus: az anyjáé / és a gyerekéé között, soha / meg nem tudván, hogy ki és kié / volt inkább. - Piotr Sommer versei Karaba Márta Alexandra fordításában.

Piotr Sommer 1948-ban született Wałbrzychban. Anglisztikát hallgatott Varsóban. 1976 óta a Literatura na Świecie (Irodalom a Világban) szerkesztője, aminek jelenleg a főszerkesztője. Tizenkét verses kötete jelent meg, és több mint tíz fordításkötete (John Ashbery, Allen Ginsberg, Seamus Heaney, Frank O’Hara stb.). Esszéket és gyerekverseket is ír. Jelenleg Varsóban él.

 

Befejezni egy kiváló desszertet

meggyújtani
egy cigarettát beszélgetni
mosolyogni kedvesen
szemmel keresni a hamutálat
nem találni

a kezet előrenyújtva feltartani
az üres tányér fölé
éles és biztos mozdulattal
kiegyenesíteni a mutatóujjat
hogy lerázzuk a hamut
és akkor

már-már
eltökélten
feltartott kézzel
és már-már megmozduló
ujjal
mindenre kész
cigarettával

egyértelmű
és voltaképpen
visszafordíthatatlan
pozícióban
mosolyogva megkérdezni
hogy szabad-e

 

Mi lehetne

A vers legyen az, ami.
Ne tegyen úgy, mintha eposz lenne,
se mintha tanácselnök-helyettes lenne,
se mintha menstruáló bolti eladónő lenne.
Ne fejezze ki a kor szellemét,
de ne is ne fejezze ki, ne legyen
dokumentum, se nem ne legyen.
(Időről időre tegyen fel kérdéseket.)
Legyen képes elképzelni magáról,
hogy mi lehetne, hogyha nem ez
vagy az lenne.

 

Otthonos

A nő levánszorog az ágyról.
Tudod, talán ebédet kéne főznöm.
De sosem jut el odáig,
meghal két gesztus: az anyjáé
és a gyerekéé között, soha
meg nem tudván, hogy ki és kié
volt inkább.

 

Korrektúra

Ne törődj a vesszőkkel, azok a központozási
jelek, a kettőspontok, a kötőjelek,
a gondolatjelek, amiket olyan gondosan
beírogatsz, a korrektor figyelmetlensége miatt
mind észrevétlenül maradnak;
a mondataid, gondolatod, nyelved ritmusa
kevésbé bizonyul fontosnak, mint hitted,
vagy talán, mint szeretted volna.
Vágyálom volt csupán –
nem a beszéd zenéje szerint olvasnak,
hanem a dolgok zsivajára.

 

Pásztordal

Olvasd ezt a pár mondatot úgy, mintha
idegen, mintha más
nyelv lennék, ami meglehet, továbbra is vagyok
(habár a te szavaidat mondom,
a te szavaiddal élek);
mintha az lennék, aki akkor, amikor
a te nyelvedet beszéltem,
mögötted állva, és szó nélkül
hallgatva,
a te nyelveden
énekelve
az én dallamomat.
Olvass úgy, mintha hallani kéne,
nem érteni.

 

Piotr Sommer új prózája
(médiaesemény)

Nem hallod magadat, mert
zusammen egyben te vagy a zeneszerző,
a zenész és a hangszer. Ezért.
Nem hallod,

amit beszélsz. Ezért beszélsz
magabiztosan. Mit beszélsz? Amikor
éppen nem igazán tudod, hogy mit.
És minek ez a vesz-

sző? Sötét, hogy miről lehet itt
beszélgetni. Mi a frászért.
Mielőtt kimész, engedj

egy kis fényt. Ez a
válasz? Pourquoi pas. És ez a
válasz (miért ne), és amaz.

 

Mondja a fiam

Azt hiszi, hogy elmegyek, pedig
mintha csak a vér menne ki
az elszorított ujjakból. A vér
vére. Ezt hiszi mégis,
pedig végig egymással szemben állunk,
és nézegetjük magunkat egymásban.
De az igazi tükör
én vagyok, annyira üvegbe tört,
hogy csak a csepp igazibb,
ami lefolyik rajta.
És másolom a fényét, és azt a
vért. Mindent visszaverhetnék,
néhány szó kivételével,
és ezt soha nem bocsájtja meg nekem.

 

Karaba Márta Alexandra fordításai

Piotr Sommer