William Wordsworth versei

Részletek

Írta: William Wordsworth

Még nem láttam így, béke ily dús nem jutott! / A folyam saját édes akaratával suhan: / Drága Isten! maguk a házak mintha álmodnának; / Óriás szív nyugszik dobbanatlan némaságban.

Szépséges est

Szépséges est, nyugalomba oldva,
A szent idő halk, imába némuló Apáca,
Áhítattól bénult; a széles naptányér
Alámerül csöndjében,
Mennyei béke üli a Tengert;
Csitt! a hatalmas Lény éber,
Szűntelen mocorgása
Mennydörgő zajt kelt, múlhatatlant.
Drága gyermek! drága Leány! ki itt jársz velem,
Magas eszméktől szemre érintetlen,
Ám természeted nem kevésbé isteni:
Évhosszt Ábrahám keblén nyugszol;
És a benső szentély imádnak kitárva:
Isten úgyis Veled van, ha senki se látja.


Felhőként kószáltam

Magányos felhőként kószáltam
Ki magast lebeg hegy s völgy felett,
S váratlan, tömeget láttam
Aranyló nárciszt, sereget;
Tó mentén s fák alatt
Szellővel libbenőt, táncosat.

Folyvást, ahogy csillagok fénylenek
És sziporkáznak a Tejúton,
Úgy nyújtóztak véges-végtelen
Öbölhosszt sávjukon:
Egyetlen pillantásom tízezret lát,
Billegeti fejük a virgonc tánc.

Mellettük hullámok ropták, ám ők
A csillanáson túltettek vigasságban:
Lehetett is más, mint boldog a költő
Ily bohó társaságban:
Bámulva-bámultam, alig gondolón
E látvány mily kinccsel ajándékozott.

Hisz sokszor kanapémon elnyúlva
Henye vagy tűnődő kedvvel,
Benső szememben ők villannak:
Ők magányom igaz üdve,
És szívem gyönyörrel telik,
Vele táncol sereg nárcisz.


Szívem szökken

Szívem szökken, ha meglátom
Szivárványát az égnek:
Mikor élni kezdtem így volt;
Férfiként sincs máshogy;
S legyen így, ha vén leszek,
Vagy jobb, ha elveszek!
Gyermek a Férfinek atyja;
Hadd kívánom, napjaim kösse
össze mindet természettől áhítat.


A Westminster hídon, 1802. szeptember 3.

Ékesebbel hencegni se bír e Föld:
Lélektelen ki szótlan tovább állna,
A látvány fensége elragad:
A City kelmeként magára ölti épp
A reggel varázsát; halk-cicomátlant,
Hajók, tornyok, színházak és templomok
Nyitottan mezőnek, égnek;
Fénylő csillanás mind a füsttelen légben.
Nap méltóbban nem kapaszkodott
Hajnalpompában völgyre, sziklára, dombra;
Még nem láttam így, béke ily dús nem jutott!
A folyam saját édes akaratával suhan:
Drága Isten! maguk a házak mintha álmodnának;
Óriás szív nyugszik dobbanatlan némaságban.


Tüneményes nő

Tüneménye volt a gyönyörűségnek,
Elsőre szemembe ekként szökött képe;
Bájos jelenés, kit azért küldtek,
Éke legyen e pillanatnak;
Fénylő szeme alkonycsillag
És alkonysötét barna haja is;
Összes többi porcikáját
Májuspercből, hajnalfényből mintázták;
Táncoló forma, örömteli jelenés,
Kizökkent, felkavar, kisért.

Utóbb láthattam közelebbről
Lélek biz’, ám Asszony is!
Házias, ötletes és könnyed,
Szűzies, szabad léptű;
Arcán összefut édes emlék
És mégoly édes, amit ígér;
Nem különb Teremtmény, sem jobb
se fortélya,
Hogy elkerülje embersorsa jussa;
Múló bánat, apró csel, hozsanna, feddő
szó, évődés, csók, könny és mosolyok.

Mára higgadt szemem látja
Magát az érlökést a masinában;
Lény, ki gondolatot lélegez
Élet s halál közt a vendégszeren;
Szilárd értelem, mértéktartó szándék,
Kitartás, előérzet, erő és készség;
Eszményi Asszony, nemes terv,
Utasítson, csitítson, intsen;
És mégis Lélek, oly sugárzó
Mintha angyallal osztozna e ragyogáson.

Fordította: Villányi G. András

William Wordsworth (1770–1850) angol romantikus költő. 1843-tól haláláig Anglia nemzeti költője.

Villányi G. András az ELTE angol szakán végzett, majd Japánban töltött öt évet, Basó haikuját, illetve Szaigjót, a 12. századi buddhista szerzetes-költőt tanulmányozta a Kóbe Egyetemen, ahol MA-tézisét utóbbiból írta. Majd a „legnyugatibb” egyetemen Oxfordban folytatta japanisztikai kutatásait. Verset és prózát ír, fordít japánból, angolból. Saját válogatású és fordítású kötete – Zilált hajam és szomorú játékok – két századfordulós japán szerző tankáiból 2003-ban jelent meg (General Press). A papagáj meséi mesekönyve felnőttgyerekeknek 2011-ben (Fapadoskönyv). Tükröződések című verseskötetében (Scolar Kiadó 2011) Szaigjó vakáiból és saját költeményeiből, prózáiból alkotott dialógus-kollázst. 2005-től az évente megrendezésre kerülő Független Irodalmi Napok (FIN) tematikus kamara-versfesztivált szervezi. 2011-től a Szépírók Társaságának tagja. Versei, fordításai eddig az Ezredvég, ÉS, Hévíz, Mozgó Világ, Műhely, Nagyvilág, Napút, Új Forrás, Pannon Tükör, Pannonhalmi Szemle folyóiratokban és az ÚjNautiluson jelentek meg.