Lanczkor Gábor fordításában

tiéd volt a nyitólépés / azon a viharos estén / majd eltaszítottad a fekete-fehér táblát / dadogott hozzánk rezge érintéssel az éj / vöröslöttek remegő ajkai

Részlet a Memory Hotel című regényből, Urbán Bálint fordításában

Ezen a ponton Samuel meggyújtotta a szivarkát. A füst kék spirálban szállt fel; erős, aromás illattal töltötte be a levegőt. Az első slukk után erősen köhögött, rekedt, ijesztő köhögéssel. – Folytassa – mondtam. Összefontam kezeimet a fejem mögött, hogy elrejtsem az idegességem, ami kezdett eluralkodni rajtam.

Ahol a homok csíp / és éget, hajad gyufaként fénylik fel. / Az ajtóban állsz, a zöld küszöb / a talpadat nyaldossa, éget a vágy, / hogy kitárd és verdesd, mint egy sirály.

Amint M úr megérkezik a csúcsra, leteszi a testet, amivel már bizalmasabb, mint a sajátjával. A test nem mozdul, alszik, nem süllyed és nem emelkedik, szép, most ide tartozik. M úr megnézi, a peremhez áll, arra figyel, hogy ne nézzen se le, se fel.

Egy örökkévalóság kell ahhoz, hogy a fény visszataláljon ahhoz, akit még a vissza-visszahúzódó ködben koronáztak meg.

Íme, ilyen két ember barátsága: / évek múlva felvirágzó rózsa / az emlékezet sivatagában.