Szathmári Dominik: Balaton

Részletek

Írta: Szathmári Dominik

barlangos percekben és örökkön / valóságig kiállított pillanatokban / ahogy akkor is aggódtam le fog / szakadni az ég hisz az erdőben / voltunk tető nélkül az ágak alatt

a vonzás ellenére mint a magtól
a távolodó elektronok kerestünk
újabb potenciált velős napokban
az emlékezés meghanyatlott és
magával rántva minket a sekély
partokra felhőkből és fényekből
próbáltam felidézni a jelent ami
mellettem maradt árván felnőve
barlangos percekben és örökkön
valóságig kiállított pillanatokban
ahogy akkor is aggódtam le fog
szakadni az ég hisz az erdőben
voltunk tető nélkül az ágak alatt
te mondtad hogy nem eshet ma
és nem esett amíg a ceremónia
véget ért kivonulva a násznéppel
együtt áldás szitált csak felettünk
és utána kiünnepelten igyekezve
erőtlen türelemmel éjjel az ágyunk
felé beléd estem mélyen és jöttem
a felszínre akár a fontos és tiszta
levegőre ebben a században az
irracionális szálakba gabalyodva
bezárt ajtók között a lehetőségek 
elmenekülnek a rabszolgasorsuk
elől hol nem veszik őket semmibe
úgy hiszem könnyű volt a frigyláda
hisz pár ember bírta el a jelenlétet
kilométereken át én sem fáradok el
vállamon az istennel akit néhány
ember lát rajtam főként ha szólok
hogy rajtam van nagy gonddal őriz
ha beletörök habár idő kipihennem
és felfogni a végtelen megbékélést
a valós formákkal mik körbevettek
itt terítettél meg hogy egyek még
vesztegen leomlanak a gondolatok
megérkezve végre és meglepően nem
sok sok évvel ezután hiszen pár éve
mielőtt megismerhettelek még füvet
szívtam volna itt hasonló békéért
áradozva a világban és alatta jól
kijárt kocsmatúrákon a kultúráért
kapott fizetségem tüntetve folyton el
mosva a vízben lágy lejtéssel merült
a felszín egy tisztább és komolyabb
öntudatra most hol síneken feküdtek
holtak boldogan áznak hullámoknak
ingásában megfizetett munkavállalók
de apám a megfizethetetlen nincs itt
a beat növendék ki az egzisztenciára
vágyva nomádként igyekezett meg
állni a gyorsuló árban és elsüllyedt
szinte vitéz őseivel és a levegőben
szétterjedt kommunista ökörnyállal a
város végén zárkózott be a házba
amit ő épített velünk a gerendákkal
keresztbe és kasul erősítve a romló
szerkezetet mi nélküle is tovább áll
rajta kívül nincsen az anyám se itt
aki puszta aktokba lett szerelmes
negyvenévesen próbált húsz évet
lenyesni magából amíg gyerekei
tépetten és halványan maradtak meg
hasfalán így hagytam el őket
huszonkét évesen számot vetve víz
fölött kántálom bent a házasságot
hogy látom évek múlva is boldogan a
nádas ringásában az ölelkező gomba
körben az óriás füzek alatt a hideg
vízben bugyborékoló halak testet
öltött meztelenségében tárt öblök
verejtékező biztonságában sima
homokban egy kagyló szélen
kicsöppent vérben a megváltott
ciripelésben kinyílt ablakok szűz
huzatjában reggelre minden üres lesz
a mindent kifeszítő szépség hajtja ki
egyedül a vad fotonokat a
domboldalra majd szétkergetik őket a
fekete gomolyok a hosszú tágulásban
minden eltűnik most mégis minden
percért kapkodok sárga lámpák
villognak zavartan de nem eshet
hangod nélkül az áradat tömörítve
százféle jövőben kegyetlen velünk
együtt hordaná végzetét vállán de mi
könnyű frigyet viszünk helyette

Szathmári Dominik 1998-ban született Békéscsabán. Jelenleg a Műegyetemen tanul energetikai mérnökként. A költészet iránt nyolcéves kora óta érdeklődik, amikor első versét írta, majd a Körös Irodalmi Társaság, az Előretolt Helyőrség antológiáiban és más lapokban jelent meg. Ezenkívül zeneszerzéssel is foglalkozik, eddig két albumot adott ki First pieces és A world without words címmel. 

A PesText világirodalmi fesztivál 2023-as, „Felhők” hívószóra kiírt irodalmi pályázatán, a zsűri döntése alapján a szakmai díjat Katona Ágota Négyzeteken keresztül látjuk az eget című alkotása nyerte. Ezt az írást, illetve a másik tíz döntős művet elsőként a SZIFONline-on olvashatjátok, és július 26-ától augusztus 25-éig szavazni is lehet arra, hogy melyik pályázó nyerje a közönségdíjat.