Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Ian McEwan (f. Lukács Laura): Amit tudhatunk

Fotó: Annalena McAfee

A globális gazdaság szétesett, elosztóhálózatai megsemmisültek. A piacok és a közösségek sejtszerűvé és önellátóvá zsugorodtak, amilyenek a kora középkorban voltak. Azok a tudományos-technikai intézmények, mag- és adatbankok, múzeumok, könyvtárak és egyetemek, amelyek nem pusztultak el, domb- és hegytetőkre költöztek.

Bővebben ...
Költészet

Taizs Gergő: jónás véletlen egybeesése

Fotó: Pápai Zoltán

hiszek egy hullámzó megváltásban / hiszek a perisztaltikában

 

Bővebben ...
Műfordítás

Cormac McCarthy (f. Morcsányi Júlia): Isten gyermeke

Fotó: Beowulf Sheehan

Késő délután egy foltos huzatú vékony kis matrac kelt át a bozótoson a faház felé. Lester Ballard fején és vállán nyugodott akinek a szárcsagyökérre meg a szederbokrokra szórt átkait nem hallotta fül.

Bővebben ...
Próza

Murányi Zita: Gyárlátogatás (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Bendegúz kedvére dagonyázott a kvarchomokpiramisokban, szétkaparta, belevizelt, majd újra felépítette roskatag falait, mintha végtelen játéka sosem érhetne véget.

Bővebben ...
Műfordítás

Paul Murray (f. Bartók Imre): A méhcsípés

Fotó: Chris Maddaloni

Maga a főnök felesége tudom nem kellene elárulnom De száz százalékig komoly A neve… Oda van tetoválva… A seggemre

Bővebben ...
Műfordítás

Han Kang (f. Kiss Marcell): A fehér könyv

Fotó: Park Jaehong

Ha a szívemhez dörzsölném ezeket a szavakat, csak úgy ömlenének belőle a mondatok, mint valami szomorú, furcsa vagy éppen sohasem hallott hang, amikor a vonó vashúrt ér. Megengedhetem magamnak, hogy fehér gézfátyol mögé bújva rejtőzzek a mondatok között?

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya versei

Fotó: a szerző archívumából

Nem szabad elfelejtened: / csak átutazóban vagy. 

Bővebben ...
Szépirodalom

Szabados Attila versei

Úgy kezdődött, hogy írni akartam

Bővebben ...
Műfordítás

Katie Kitamura (f. Dragon-Túry Melinda): Próbajáték

Fotó: Clayton Cubbit

Változatlanul mosolygott, már az elején felfigyeltem természetes vonzerejére, jó kisugárzására. De most láttam, hogy túl szabadon bánik vele. Nem úgy tűnt, mintha tisztában volna személyisége intenzitásával vagy azzal, hogy a világot, amelyben mozog, emberek lakják. Különösen ebben az értelemben volt még nagyon fiatal.

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Szonda Szabolcs): Tökéletlen megoldások

Fotó: a szerző archívuma

Értsd jól, nem akarlak felbosszantani, de csupán te és a lányod nem nevezhetitek családnak magatokat!

Bővebben ...
Próza

Voloncs Attila: A bűvölők (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Valahogy köze van ennek ahhoz, hogy sohasem tudott olyan vérmesen forradalmár lenni, mint a barátai, régi ismerősök közt mindig visszafogottan jelezte a különvéleményét, mintha baloldaliságával nem akarta volna bántani azokat, akik igazán hisznek valamilyen rendes ostobaságban, vagy meg tudnak részegülni a nemzet szótól és a dicső múlt felemlegetésétől.

Bővebben ...
Költészet

Sebestyén Ádám versei

Fotó: Sebestyén Anna

Kikötőink, / a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak

Bővebben ...

Tamás Dénes versei

a Rémegyszerű versek ciklusból
nézem a tengert / a felfoghatatlan messzeséget / hordják a lábam elé / a hullámok // egyszer csak / a tekintetem levágja / a látóhatárt // innen / gyerekkorom fémtekenőjében / szorongok tovább (...) kezdetben nem az ige volt / hanem minden mondat / minden szó alatt / egy ugráló szívverés

 

 

Tamás Dénes 1975-ben született Rétyen. Író, esszéista, a csíkszeredai Sapientia EMTE kommunikáció szakának tanára. Megjelent kötetei: Honfoglaló esszék (Korunk–Komp-Press Kiadó, 2013), Minden egész… (Lector Kiadó, 2016)

 

 

jobb hely lesz

 

hétfőn nem csináltam semmit

kimentem sétálni az erdőbe

kedden is

szerdán bent ültem a házban

zenét hallgattam

csütörtökön elölről kezdtem az egészet

 

talán ezen a héten

kicsit jobb hely lesz a világ

 

 

levágja

 

nézem a tengert

a felfoghatatlan messzeséget

hordják a lábam elé

a hullámok

 

egyszer csak

a tekintetem levágja

a látóhatárt

 

innen

gyerekkorom fémtekenőjében

szorongok tovább

 

 

írás

 

kezdetben nem az ige volt

 

hanem minden mondat

minden szó alatt

egy ugráló szívverés

 

 

átmenetben

 

alig fogtam meg

el is engedtem

kezeim közt szikrázott el érintése

hogyan fejeződhet be

ami el sem kezdődött

saját pusztulásom

lángoltat fel

mint meteor

húzok át az éjen

 

 

esti kérdés

 

hogyha a tekintetem

szabadon haladhat át

ezen a fényben álló világon

hogyan lehet

annyi csuszamlós árnyék

sötét döbbenet abban

ami elhordoz

megtart?

 

 

az érthető

 

belesimul a tájba

az érthetetlen

 

metaforák kenődnek szét

szikrázó szavakon

 

megszületni

élni

meghalni

 

legnyugtalanítóbb

az érthető