Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...
Költészet

Németh Gábor Dávid versei

Fotó: Szulovszky Mária

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán.

Bővebben ...
Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: Som Balázs

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...

Tamás Dénes versei

a Rémegyszerű versek ciklusból
nézem a tengert / a felfoghatatlan messzeséget / hordják a lábam elé / a hullámok // egyszer csak / a tekintetem levágja / a látóhatárt // innen / gyerekkorom fémtekenőjében / szorongok tovább (...) kezdetben nem az ige volt / hanem minden mondat / minden szó alatt / egy ugráló szívverés

 

 

Tamás Dénes 1975-ben született Rétyen. Író, esszéista, a csíkszeredai Sapientia EMTE kommunikáció szakának tanára. Megjelent kötetei: Honfoglaló esszék (Korunk–Komp-Press Kiadó, 2013), Minden egész (Lector Kiadó, 2016)

 

 

jobb hely lesz

 

hétfőn nem csináltam semmit

kimentem sétálni az erdőbe

kedden is

szerdán bent ültem a házban

zenét hallgattam

csütörtökön elölről kezdtem az egészet

 

talán ezen a héten

kicsit jobb hely lesz a világ

 

 

levágja

 

nézem a tengert

a felfoghatatlan messzeséget

hordják a lábam elé

a hullámok

 

egyszer csak

a tekintetem levágja

a látóhatárt

 

innen

gyerekkorom fémtekenőjében

szorongok tovább

 

 

írás

 

kezdetben nem az ige volt

 

hanem minden mondat

minden szó alatt

egy ugráló szívverés

 

 

átmenetben

 

alig fogtam meg

el is engedtem

kezeim közt szikrázott el érintése

hogyan fejeződhet be

ami el sem kezdődött

saját pusztulásom

lángoltat fel

mint meteor

húzok át az éjen

 

 

esti kérdés

 

hogyha a tekintetem

szabadon haladhat át

ezen a fényben álló világon

hogyan lehet

annyi csuszamlós árnyék

sötét döbbenet abban

ami elhordoz

megtart?

 

 

az érthető

 

belesimul a tájba

az érthetetlen

 

metaforák kenődnek szét

szikrázó szavakon

 

megszületni

élni

meghalni

 

legnyugtalanítóbb

az érthető