Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Benkovics Judit: Tíz perc

Fotó: a szerző archívuma

Mellénk lép egy szemüveges ember, nagyon magas, vicces kalapban és fekete pólóban, hatalmas bőrönddel, próbálom kitalálni vajon mi lehet benne. Talán egy torta. Az mégsem lehet, mert elolvadna. Vagy egy varázspálca, bár ahhoz túl nagy az a táska, pedig akkor idevarázsolhatná a vonatunkat.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: Egy falunak tizennégy meséje

Fotó: Kelemen Kinga

A gyászfalu gyilkosai / magukra veszik a következő éjeket.

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Extraszisztolé

Fotó: a szerző archívuma

Próbálom felidézni a hetekkel ezelőtti önfeledtséget, de olyan távolinak érzem, mintha sosem lett volna. Arcomat megtörölve a tükörbe nézek. Jóideje mindent más szemmel látok, beleértve magamat is.

Bővebben ...
Költészet

Filotás Karina: Ez a város

Fotó: Besenyei Lili

szél cibálja plakátbőrét, / bordái között lüktet a Duna

Bővebben ...
Próza

Meggyes Viola: Unakit

Fotó: a szerző archívuma

Kereszt autója furcsa volt. Egy régi BMW, amiben nem működött a sebességmérő, az volt a csoda, hogy egyáltalán elindult. Attól tartottam, ha felnyitom a motorháztetőt, a motor helyett egy seprűt találok benne.

Bővebben ...
Költészet

Hegedüs Anna versei

Fotó: Tóth Anna

borkán leszek a sufniban / levesznek évente egyszer

Bővebben ...
Költészet

Martzy Réka: lányok

Fotó: Szűcs Anna Emília

darazsakra lépünk néha, / hogy sírhassunk, mert így láttuk

Bővebben ...
Próza

György Alida: Pű, pű, pű

Fotó: a szerző archívuma

Még a tavalyelőtti esés után figyeltem fel rá, hogy mindenki sokkal kedvesebb, ha bottal járok, úgyhogy már inkább le sem teszem. Ha meglátok valakit az utcán, rögtön görbítem a hátam. Olyankor megállnak, érdeklődnek a hogylétem felől. Én meg mondom nekik, hogy egyedül vagyok, nincs segítségem, derekam, hátam, lábam, kezem fáj, de lényeg, hogy egészség legyen.

Bővebben ...
+SZIF

Szita György visszatér: Török Lajos interjúja Győri Péterrel

A 96. Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány kiadásában Szita György nyolc kötetből álló bűnügyiregény-sorozatának első három darabja. A szerző neve a mai magyar krimiolvasók számára aligha ismerős. Azok viszont, akiknek a Kádár korszak népszerű irodalma valaha a látóterükbe került, talán emlékeznek arra, hogy Szitának az 1980-as évek végén két bűnügyi regénye is megjelent.

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Bánki Benjámin: izommemória

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kupihár Rebeka: ünnepnapok

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...

Tinkó Máté versei

vajon még emlékszel-e, / hét éve hogy szaladtunk át egymáshoz a legnagyobb télben, / hogy a Szenteste éjjelét együtt tölthessük, / előbb én vittem át az ajándékokat, / aztán te velem visszajöttél, míg szétfagytunk a keményre taposott hóban, / féltékeny volt rám az összes családtagod, a mindened

 

 

Tinkó Máté 1988-ban született Békéscsabán. Költő, kritikus, az ELTE PhD-hallgatója, a FISZ Könyvek szerkesztője. Első kötete Amíg a dolgok rendeződnek címmel látott napvilágot 2014-ben, a FISZ gondozásában.

 

 

Meddőségeim (tavasz)

 

1.

Először a kórház tavánál találkoztunk.

A kiskacsákat etetted. És rögtön ott

felhívtad a figyelmet a szavakra,

amit használsz, a nyelv

varázsát hogy nyeri.

 

2.

„A tavacska szélén a kacsák

legott a nádasba bújnak.”

Én pedig cserébe elmeséltem

a lámpagyújtogató történetét.

 

3.

Nem volt semmilyen más mentőövem,

nem volt vigaszágam, ami segíthetett.

 

4.

Ijedtedben felkiáltottál, hogy „Jaj,

te csacsi, úgy félek én a tűztől.”

Kacagnom kellett volna, de én csak megint

egy hibátlan tájra gondoltam, el is mormoltam

hirtelen a rendező nevét.

 

5.

„A rendező neve viszont olyan télies.”

 

 6.

Éppen ezért voltál te annyira más,

mint a többiek. Pedig körbevettek mennyien

az ápolók és orvosok,  de ha nem jöttél,

csak üres napjaim voltak, ahol elválik

birtokviszonyától a birtokos. A fal szorítása.

 

7.

Mint a koponyatörést követő hét keddje,

vagy szerdán vagy csütörtökön, nem tudom,

burokba zárult az idő, még hittem, hogy a lidérces álom

végén majd komolyabban meghalok, és felültem, és vissza-

zuhantam, és összeizzadtam az ágyat.

 

8.

De pénteken már ügy döntöttem, ha az élőket

még bármivel magamhoz köthetem, ki kell

botorkálnom a tóhoz,  ami éppen most

 

az ablakból, a part szélén, egy angyal arcát tükrözi.

 

 

Meddőségeim (tél)

 

vajon még emlékszel-e,
hét éve hogy szaladtunk át egymáshoz a legnagyobb télben,
hogy a Szenteste éjjelét együtt tölthessük,
előbb én vittem át az ajándékokat,
aztán te velem visszajöttél, míg szétfagytunk a keményre taposott hóban,
féltékeny volt rám az összes családtagod, a mindened,
és az enyéim is furcsán viszonyultak a helyzethez,
de hiszen elválaszthatatlanok voltunk, és árvák,
mint a szép antik szerelmesek,
naivak, mint Daphnisz és Chloé,
aztán te feladtad a naivságodat,
a képzeletedből egyszer csak kivetettél,
azóta én egy ócska burleszkfilmben élek,
csak próbálom megúszni, hogy ne rajtam nevessenek,
és üvöltéssel ne az emlékek verjék fel az utcákat, a várost,
emlékeim révén kipusztítani valaha volt boldogságomat