Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Hegedüs Anna versei

Fotó: Tóth Anna

borkán leszek a sufniban / levesznek évente egyszer

Bővebben ...
Költészet

Martzy Réka: lányok

Fotó: Szűcs Anna Emília

darazsakra lépünk néha, / hogy sírhassunk, mert így láttuk

Bővebben ...
Próza

György Alida: Pű, pű, pű

Fotó: a szerző archívuma

Még a tavalyelőtti esés után figyeltem fel rá, hogy mindenki sokkal kedvesebb, ha bottal járok, úgyhogy már inkább le sem teszem. Ha meglátok valakit az utcán, rögtön görbítem a hátam. Olyankor megállnak, érdeklődnek a hogylétem felől. Én meg mondom nekik, hogy egyedül vagyok, nincs segítségem, derekam, hátam, lábam, kezem fáj, de lényeg, hogy egészség legyen.

Bővebben ...
+SZIF

Szita György visszatér: Török Lajos interjúja Győri Péterrel

A 96. Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány kiadásában Szita György nyolc kötetből álló bűnügyiregény-sorozatának első három darabja. A szerző neve a mai magyar krimiolvasók számára aligha ismerős. Azok viszont, akiknek a Kádár korszak népszerű irodalma valaha a látóterükbe került, talán emlékeznek arra, hogy Szitának az 1980-as évek végén két bűnügyi regénye is megjelent.

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Bánki Benjámin: izommemória

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kupihár Rebeka: ünnepnapok

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Korsós Gergő: Medúzanézegetés

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Lukács Flóra: El a tengerhez

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Próza

Vecsei Márton: Ide, vissza

Fotó: Nemes Eszter

A vízben több tucat fekete, úszósapkás fejet véltem felfedezni. De rendesen elkolombuszoztam! Még a végére sem jutottam amúgy logikussá váló gondolatmenetemnek, ami megválaszolná a kérdést, hogy mi a fenéért hordanak az emberek úszósapkát az óceánban, mikor rájöttem, hogy azok nem emberek. Hanem fókák.

Bővebben ...
Költészet

Áfra János: Áttörve hullámon, ködön

Fotó: Vigh Levente

Örökségem ezer éve / földből lassan kikeverve

Bővebben ...
Próza

Vajna Ádám: A falu (regényrészlet)

Fotó: Oláh Gergely Máté

Végül pedig biztosan tudnak szerezni a fiúkkal valamit a Szent Rókustól, leginkább valami apróbb testrészt vagy hasonló maradványt, és ha rá hallgatnak, akkor a Szent Rókust választják, mert igaz, hogy a népszerűsége, így, hogy egy ideje nem volt komolyabb pestis, lecsengőben van, de előbb-utóbb úgyis jön megint valami járvány, ez majdnem olyan biztos, mint a Teremtő szeretete.

Bővebben ...

Lanczkor Gábor naplói

Út Szegedre. Enying körül, a Mezőföldön megint a rémkép: a gabonakonkjuktúra és a tökéletességre törekvő erdőirtások; a napóleoni háborúk idején a somogyi gazdák a Balatont is lecsapolták volna, a tervrajz megvolt. A Duna vastag kontúrvonala, mely itt valahogy mindkét irányba tartva, minden alkalommal megnyugtat. Megbeszéljük a lányokkal, hogy a család fele az Alföldön, fele a Dunántúlon született. Kiskunmajsa környékén megejt a vízió, hogy milyen lehetett az Alföld, amikor még nem pusztán szántóföldek egybefüggő hálózata volt.


Téli naplók

„Egy jóléti államnak a körvonalai kezdenek kibontakozni hárommillió koldus országából. Hárommillió demokrata paraszt él termelőszövetkezeti demokráciában, először a világon, tehát itt olyan dolgok történtek az elmúlt években, amelyek felmérhetetlenek. Én egyet hiányolok csak, és itt lehetne nekünk nagyon nagy munkánk: a hitet erősíteni a szocializmusban” – mondta Latinovits Zoltán az utolsó tévéinterjújában.

Egy körrel beljebb: felköltözünk egy időre a hegyi házba. Hajnalban a dombok puhaszürkén lógnak le a láthatatlan Balatonig, mint egy pléd. A völgy mélyén a köveskáli út aszfaltcsíkja tompán fénylik az esőtől.

Kiléptem ma reggel a présházból (a hamut vittem ki), és egy őz állt velem szemközt az erdőszélen. Csak akkor vettem észre, amikor megmozdult. Utólag meglepett, hogy milyen termetes. A bundája csapzott volt és sáros.

Dylan Thomas verseskönyvének sajátkezű fülszövegéről a húsz évvel ezelőtti kamasz-fennsík jut eszembe a kvarneri szigeten (soha nem találkoztunk ott fönn senkivel, szikrázott a nyár), a magányos, keménylombú tölgyek és a szárazon rakott, tetőtlen birkakarám, a karámon belül földbe döngölt kövekből kirakott nap és csillag. „Kötözni való bolond lennék, ha nem volnának.”

Kolompolnak alkonyatkor a birkák, a bozótosban fácánok dürrögnek.

Kasszandra-álom: a németek ugyanúgy megpróbálják majd írmagostul kiirtani az országukba befogadott muzulmánokat és utódaikat, ahogyan a németek tették ezt az országukba befogadott zsidókkal.

Északról a kopár erdőn is átüt néhány csillag.

*

 

 

Kiskamaszként, tiszta estéken, a város peremén, a szombathelyi Joskar-Ola lakótelep vasút melletti, aszfaltos sportpályájának kezdőkörében feküdtem, és egy egyszerű csillagtérképhez hasonlítgatva bámultam az eget az akkori legjobb barátommal.

Az általam előfizetett hetilap utolsó oldalán, a nevetnivalónak szánt naiv és nem naiv sajtóidézetek között olvasom a következőt: „Gönczi Antal kora gyermekkorától fogva részese a paraszti életnek. Évekig jegyzetelte emlékeit, és magánkiadásban – szerkesztő, lektor segítsége nélkül – tette le valóságmesékből szőtt meséit az olvasók asztalára. (…)

            – Megyénk négy ismert szövetkezetében évtizedekig figyelhette a szövetkezeti élet változásait. Innen származnak meséinek történetei?

            – A szövetkezeti életben benne éltem, sorsszerűen terhelődött eredményeivel, ellentmondásaival az idegeimre. Akár büszkék is lehettünk magunkra. Bennem azonban folyamatosan kísértett az érzés, hogy mindezt elérhettük volna a magyar nemzetfenntartó talapzata, a parasztság megroppantása nélkül.”

Rettentően vicces, sőt: fergeteges a büdösparaszt horthysta sztereotípiájának reflektálatlan továbbélése.

Akár büszkék is lehettünk magunkra. Súlyos mondat.

Lejött a hó a Bakonyból, reggelre hét-nyolc centi leesett itt fönn a hegyen és lenn a völgyben, a faluban is; Köveskálon szinte semmi.

Fát vágok, fúj a szél, érzem a kályhában égő hordódongák füstjének szagát.

A vaklik (a négyszögletes bemélyedés a dongapincék belső függőleges falán) a spiritusz helye: itt tartják az öregek a pálinkát.

A regényt visszamosni a versbe, mint egy fordított-aranymosó; nem verses prózaként.

 

*

 

Út Szegedre. Enying körül, a Mezőföldön megint a rémkép: a gabonakonkjuktúra és a tökéletességre törekvő erdőirtások; a napóleoni háborúk idején a somogyi gazdák a Balatont is lecsapolták volna, a tervrajz megvolt. A Duna vastag kontúrvonala, mely itt valahogy mindkét irányba tartva, minden alkalommal megnyugtat. Megbeszéljük a lányokkal, hogy a család fele az Alföldön, fele a Dunántúlon született. Kiskunmajsa környékén megejt a vízió, hogy milyen lehetett az Alföld, amikor még nem pusztán szántóföldek egybefüggő hálózata volt.

A lakásban, ahol egy éve nem jártam (több mint egy évig a barátaink lakták) az íróasztalon vörösmárvány talapzatra fektetett tollszár vár, mellette tintásüveg. A tollat Velencében vettem tizenöt éve, a vésett márvány egy irodalmi díjként kapott bronzplakett talapzata. Tízéves ambulánslapra jegyzem le ezeket a sorokat a jéghideg lakásban; a tollal.

Szentül hiszem, hogy a végén más se marad, csak az ürességben süvítő verssorok, amiket a Szentlélek süvített a fülembe.

A henyei hegyen a hálószoba ablaka mögött az erdő süvített éjszakánként; itt, a negyedik emeleti lakás erkélye fölött a puszta felleges ege néma.

A Várkertben már nem látszik a nagy tölgyfán a fekete festékszóróval ráfújt, bekarikázott A betű.  A megduzzadt Tisza ráncosan hömpölyög a fakó napfényben. A szalámiüzem szárítótornyának gőze a folyó fölött, mint lófarkas zászlók.

Újra Henyében. Egyetlen hegyi éjszaka után visszatérünk a lenti házba. Fagyott hó. Északi szél, déli napfény, miniatűr erdőrészletek az osztott ablak négyszögeiben. És ami Horatiusnak nem adatott meg: boldog-derűs, kerek család.

Szajkó fürdi le a friss havat a diófa vastag alsó ágáról.

Mintha gőzölögne az aszfalt, kavarog a szélben a porhó.

Lanczkor Gábor (1981). Ez idáig tizenöt kötete jelent meg: versek, regények, gyerekkönyvek és egy-egy dráma- és tanulmánykötet. Legutóbb: Monolit. Válogatott és új versek, Jelenkor, 2018. Feleségével és két kislányával másfél éves szegedi tartózkodás után jelenleg megint régi otthonukban, egy balatonhenyei karanténban él.