Tóth Júlia Éva versei
- Részletek
Ahogy elnyúlva hasra feküdtem a végén, / úgy dobogott a matracra a mellkasom / melletted, hogy ritmusra reszketni / kezdtek az ágykeretre rögzített / lámpafűzér / kis papírgömb burái. / Azt hitted menekülni próbál egy beszabadult poloska, / pedig csak bennem alakult át épp a barátság / alvó imágóból lepidopterré.
Tóth Júlia Éva 1988-ban született Debrecenben. Művészeti menedzser, szöveggyáros, énekes, kitalátor. Számos kulturális és art projekt ötletgazdája, megalkotója. Tagja a Fiatal Írók Szövetségének, jelenleg első kötetén és könnyűzenei szóló projektjén dolgozik.
Szinesztézia
A nagyház mellett éjszakánként
mindig kibomlott a fura csutoravirág.
Pont mikor leparkoltam a forró
puha aszfaltra, akkor pattantak ki a tölcsérei.
Elidőztem nem szálltam ki
egyből, végighallgattam a dalt,
ami szólt. Te is így teszel.
Nem hagyunk félbe zenét.
Ma csendben parkoltam, nem szólt semmi,
mert a nagyház emeleti ablakából már
messzire hallatszott, ahogy énekelsz.
Festetted a lányszobát.
Fülledt meleg éjszaka volt, a csutorák
most a hamis hangodra bomlottak.
Nem siettem fel, pedig nagyon akartam.
Elszívtam háromszállal, kikönyökölve
hallgattam a hangos slágert,
az éneked: Well you said that we would still be friends
But I'll admit that I was glad it was over..
Maradtam volna végleg így,
de látni akartam
a lányszobába kevertetett zöldet.
Felmentem. A parkolásomra te küldtél
SMS-t. Az éjjel virágzó bokor alatti automata
körzetszíne lila, zónaszáma: 00135
Now you're just somebody that I used to know.
Zörej
Ahogy elnyúlva hasra feküdtem a végén,
úgy dobogott a matracra a mellkasom
melletted, hogy ritmusra reszketni
kezdtek az ágykeretre rögzített lámpafűzér
kis papírgömb burái.
Azt hitted menekülni próbál egy
beszabadult poloska,
pedig csak bennem alakult át épp a barátság
alvó imágóból lepidopterré.
