Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Szamosvári Bence: fogascet express

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...
Költészet

Németh Gábor Dávid versei

Fotó: Szulovszky Mária

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán.

Bővebben ...
Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: Som Balázs

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Fotó: Dallos István

Taizs Gergő verse

9 óra 33 perc / egy héttel ezelőtt / a szűk utcában / a régi ház előtt elsétálva / igazolta a látvány (érzés?) / a viszonylagosság törvényét / hogy felnőve minden / zsugorodik, sorvad, látod (érzed?) / távolságok, magasságok vagy éppen / a megbicsakló horizontból / kiloccsanó napfény

 

kakaós tej

 
9 óra 32 perc
épp az imént
jutott eszembe
első steril emlékeim egyike
mikor negyedszázada átszöktem
az utca túlfelére
(kis lépés apának
nagy lépés a négyévesnek)
hatalmasnak tűnt a táv
és a következménye
beláthatatlannak, mint

9 óra 33 perc
egy héttel ezelőtt
a szűk utcában
a régi ház előtt elsétálva
igazolta a látvány (érzés?)
a viszonylagosság törvényét
hogy felnőve minden
zsugorodik, sorvad, látod (érzed?)
távolságok, magasságok vagy éppen
a megbicsakló horizontból
kiloccsanó napfény

9 óra 31 perc
hogy megnézzem ép-e
a kakaós tej zacskóját
kétszer ellenőriztem
sértetlen pedig
tapintásra is kisebbnek tűnt
mint amire emlékszem
mostanában ritkábban
iszom kakaót tudod
az áll rajta hogy
450 ml

9 óra 34 perc
minden dolog
mértéke az ember
a felépített ház
az utca túloldala
a szomszédnéni (nagymama?)
otthonkáján egy zsírfolt
a bolti hűtőregál
a neoncső duruzsolása
az összegyűrt bankó
50 ml zsírszegény letargia

 

Taizs Gergő 1984-ben született Tatabányán. Tanulmányait a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészettudományi karán végezte Piliscsabán. Újságíróként, kulturális programszervezőként és kommunikációs szakemberként dolgozott. Első kötete Utasok címmel 2019-ben látott napvilágot.