Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Veréb Árnika versei

a férfiak kezébe / szeretek bele. / az erek mint folyók / dagadnak. / ez az a víz. / apám keze / száraz és nagy / lassú folyamokkal. / szerethető / a lapos holdnyi / körmökkel. / a repedések / az ízületeknél / akár a szakadékok / a kéz szakadékai.

 

Veréb Árnika 1995-ben született Kistarcsán, Veresegyházon nőtt fel. Az ELTE Irodalom- és kultúratudomány mesterképzésének elsőéves hallgatója. Főként irodalomkritikákat ír.

 

 

otthon

 

amikor hazamegyünk

Zemplénbe

elmegyünk apámmal

Vizsolyba a nagyszülői házhoz

ahogy ő mondja

körözünk autóval

a puszta utcákon

eddig csak egyszer

szállt ki kenyérért

amúgy csak ülünk

az ablak mögött

apám mindig csak lassít

a ház előtt

 

a nagyszülői udvaron

ahol Jancsika négykézláb

ette a tyúkszart              

ott most putri van

apám szerint

a kút ugyanaz

és ilyenkor megfeszül

az alkarja

mert az idegen morgásra előbújik

valami a putriból

megáll a kútnál

és nézi a drága autót

a neki drágát

néz minket belülről

kifelé

sohasem látni a szemét

csak hogy ott egy ferde

folt

a kopár udvaron

és az autó lassan

továbbfordul

 

 

Apám keze

 

a férfiak kezébe

szeretek bele.

az erek mint folyók

dagadnak.

ez az a víz.

apám keze

száraz és nagy

lassú folyamokkal.

szerethető

a lapos holdnyi

körmökkel.

a repedések

az ízületeknél

akár a szakadékok

a kéz szakadékai.

ott mindig perceg

apám keze

mint a szálas

fahasáb.

amikor kivágják

fekete füsttel

ég.