Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Milbacher Róbert: P/S avagy utóirat a költő titkos életéhez (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Csak Heydte látta a halottat, ő azonban életében nem ismerte Sándort, aki viszont az ő személyleírása alapján felismerni vélte, az nem látta a Heydte említette holttestet.

Bővebben ...
Próza

Sz. Szabó Ádám: A grízgaluska íze

Fotó: a szerző archívuma

Soha többet nem látta szüleit boldogan. Anyján állandó, ideges feszültség lett úrrá, mint aki arra számít, hogy minden pillanatban ráijeszthetnek, vagy bármelyik sarkon ott bujkálhat egy rabló. Apja épp ellenkezőleg, immár semmin nem tudta felizgatni magát. Mintha lelkének egy része már rég felröppent volna a földről, de teste továbbra is makacsul lehorgonyozta.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Csermely Mátyás: Mégis egy történetbe jutunk - 2025 novemberi, decemberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

Noha az egyetemi közegben óhatatlanul belefut az ember egy-egy nyomtatott lapszámba, tényleg csak belefut. Nem tulajdonít nagyobb jelentőséget nekik, hisz ezek általában folyosóra vagy könyvtárba kitett, két-három éves példányok, alig akad bennük pár ismerős név. Mondogatja is néha magának az ember, igazán elmehetne egyszer egy újságoshoz, vehetne egy friss lapszámot, elolvashatná az egészet, úgy ahogy az meg van írva. Vonatállomások újságosaiban és az Írók boltjában tett beszerző körök után, mikor megkezdi az olvasást, konstatálja, van jogosultsága ennek a formátumnak is, mert az (össze)olvasás során egy sokkal összetettebb élményt kap, igaz több figyelmet és időt szánt rá. Egyszóval rájön: nem is olyan nagy baj, hogy feleslegesen vett több, ezen szemléhez nem felhasználható folyóiratot, hiszen minden egyes szám más-más felfogásban működik, és ezek a világok remek lehetőséget adnak egy szabadlevegős merülésre a vállalkozó kedvű olvasónak.

Bővebben ...
Költészet

Fellinger Károly versei

Fotó: Görföl Jenő

A szépséges / Perszephoné sikolyát egyedül csak / Hekaté hallja

Bővebben ...
Költészet

Ayhan Gökhan versei

Fotó: Vas Viktória

nem fizettek közös költséget, / kilakoltatták őket.

Bővebben ...
Próza

Szöllősi Tamás: Űrutazás

Fotó: a szerző archívuma

Nem válaszoltam, csak ösztönösen gyorsabban kezdtem tekerni. Ujjaim ráfeszültek a kormányra, és már nem volt idő gondolkodni. Éreztem, hogy a kerék alatt recsegnek a kövek, a pedál szinte perzselte a talpam. Ervin nem csak gyors, hanem vakmerő is volt.

Bővebben ...
Költészet

Katona Ágota versei

Fotó: Tinordi-Karvaly Bence

A halovány Európában / fogynak a színek

Bővebben ...
Próza

Bánfi Veronika: A telhetetlen

Fotó: a szerző archívuma

Körbenézek a rozsdamentes acéltermékeknél, de azt hiszem, nem illik csontozókést tenni a fa alá. Nem is kockázatmentes, ha számításba vesszük a karácsonyi ebédek feszült hangulatát.

Bővebben ...
Költészet

Zudor Boglárka versei

Fotó: Sárvári Géza

A pekándiós latte / És Karády a kedvence

Bővebben ...

Ozsváth Zsuzsa versei

Az angyal kétszer csönget // harmadjára betöri az ablakot / küldi az isten fénypostával / nagy meszes szárnyakkal sivít a térben / időben érkezik az angyal már csak ilyen / és te alszol az ágyban mit sem sejtőn mint a gyermek / hogy mit mondtak anno szüleidnek szülei ők se hitték / csak nőttön-nőtt csöndben a titok / amit majd egyszer a célkeresztben / vízszintes huszonhárom függőleges hetes / függőleges hetes vízszintes huszonhárom sorolhatnám / de inkább csak aludj

 

Hetvenszázalék

kiakadni térből kiakadni időből hát hova vezet ez
felcsap orrba-szájba a vadult örvény
nem való minden résbe víz hiába hetvenszázalék
ecce homo valaki mondta valaki tapsolt
és azóta ritkul a taps azóta a szívét akarja kiönteni
felcsap orrba-szájba mert valaha minden víz
még ez a lüktető nagy darabos része is
ment a nagy körforgásba hogy tenger pára felhő
a test egy szűkös lakótelep nagy vadakhoz szokott szívnek
vissza hozzád nagy víz vissza benned szeretni a tiszta mederben
eltűnni csendben fel ott majd szomorú istenek szemében duzzadni tovább
s a nagy magasztos könnycsatornán éppen abba a szembe csöppenni
amelyik na most néz fel még mielőtt kiöntené a szívét
s egy szomorú istennel kezdene reggelig mindent de mindent meginni

 

Csomag


De ki viszi át a szerelmet a Dunán a Körösön
Rafiaszatyorban vászonszütyőben metsző fogában tartva
Sietve ráérősen ez nem kérdés csak ábrándi lakos téli fagyos mélasága
Déli (import) gyümölcsöt nyammogván szóval miért nem viszi senki importba
Lenne keletje biztos nyugati északi telkeken esős nyirkos ködös vidéken
De nem viszi senki nem viszi csak ábrándoznak róla
hogy majd eljut Á-ból B-be és ott találkoznak
És annyit mégse tenne senki hogy fogja s átvigye
Mondaná nesze most már valamit kezdjetek is vele
Mintha amnéziásnak mindig újra kell mondani
Márpedig füstjelekkel nem lehet tüzet csiholni

 

Az angyal kétszer csönget


harmadjára betöri az ablakot
küldi az isten fénypostával
nagy meszes szárnyakkal sivít a térben
időben érkezik az angyal már csak ilyen
és te alszol az ágyban mit sem sejtőn mint a gyermek
hogy mit mondtak anno szüleidnek szülei ők se hitték
csak nőttön-nőtt csöndben a titok
amit majd egyszer a célkeresztben
vízszintes huszonhárom függőleges hetes
függőleges hetes vízszintes huszonhárom sorolhatnám
de inkább csak aludj az angyal elintézi ezt is csöndzsák
nem a télapó az nem a jézuska nem hoz fát
fiatalkori gerincsérv minimum
az angyal ügyes nagy szárnyai vitorlák az üres égen
húzd el a függönyt nagy fehér zaj a fényposta küldötte
vigyáz rád az isten így az angyali üzenet
legyen isten bárki bárki legyen isten
a titok csöndben nő most töröld le a nyálad
kispárnádon gyűlik a sárgás folt egyre
vízszintes huszonhárom függőleges hetes
függőleges hetes vízszintes huszonhárom
sorolhatnám


Ozsváth Zsuzsa
(1992, Nagyvárad) költő, író, képzőművész. Részt vesz az Élő Várad Mozgalom projektjeiben, tagja a Fiatal Írók Szövetségének. Kötete: Előző részek (2020, FISZ).