Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Vasas Tamás: Orosz rulett

Fotó: A szerző archívuma

kis rózsaszín tütü a FAO Schwarzban

Bővebben ...
Költészet

Berényi Sarolta versei

Fotó: Szabó Róbert

viharban futott haza a mamám, / nehogy a lányát elkapja a ború

Bővebben ...
Műfordítás

Juli Zeh (f. Nádori Lídia): Nem egyezkedő tárgyalás

Fotó: Peter von Felbert

De nem tudja, mi a helyes válasz, és ettől a körül­ménytől annyira megijed, mintha ebben a pillanatban tűnne fel neki először, hogy valami alapvetően megválto­zott az életében. Mia világában ugyanis minden kérdésre létezett válasz, pontosabban kérdésenként csak egy helyes válasz létezett. Ami viszont nem létezett: olyan helyzetek, amikor úgy érezte, meleg víz lötyög a fejében.

Bővebben ...
Próza

Oravecz Imre: Alkonynapló II. (részlet)

Fotó: Szilágyi Lenke

Az érsebész pangó vérű lábvisszerembe szúrja az injekciós tűt, és valami oldatot fecskendez bele, mialatt megosztja velem nemzethalál-vízióját. Az érfal a kezelés következtében begyullad, összetapad, és állítólag teljesen felszívódik. Hetente ismétli majd, mert több ilyen erem van. Kivéve, ha látomása hamarosan beigazolódik, mert akkor nincs értelme az egésznek.

Bővebben ...
Költészet

Purosz Leonidasz: Jóslat, átszállással

Fotó: A szerző archívuma

megjavítani vagy / megsemmisíteni vagy legalább / eltitkolni Gerda elől

Bővebben ...
Költészet

Jakab-Balogh Lilla versei

Fotó: Bánkövi Dorottya

A terapeutám szerint apakomplexus. / Apám szerint a terápia hülyeség

Bővebben ...
Műfordítás

Matteo Bussola (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A rozmaringot nem bántja a tél

Fotó: a szerző archívuma

Nem engedheted meg magadnak azt a luxust, hogy minden kórházi esetet személyes ügyként kezelj. Az empátia mindig lesben áll, készen arra, hogy széttépjen.

Bővebben ...
Költészet

Zsolnai György: Nem elérhető

Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

írásban maradt a mélység nyaggatása

Bővebben ...
Költészet

Lesitóth Csaba versei

Fotó: @orsiornot

ja csak a békególya / meghozza a kivasalt üres kendőt

Bővebben ...
Próza

Papp-Zakor Ilka: Kirándulás

Fotó: a szerző archívuma

A Kiss-család gesztusait lehetetlen volt viszonozni, tudták a módját, hogyan tromfoljanak rám, bármit is teszek. Életvitelszerűen voltak jók.

Bővebben ...

Kovács Újszászy Péter versciklusa

A rendelőben a kutyák / nyári délutánokat köhögnek fel. / Fűszálat álmodnak a padlócsempére. / Felidézik, ahogy a lány melléjük fekszik, / és tenyerébe veszi mellső mancsukat. / Ilyenkor a neonfény napsütéssé alakul át, / de a hörgés ellopja a hangszálaktól a vonyítást. // A rendelőben a kutyák lázasak. / Mancsaikat fejszével ütötték le.

 


Kovács Újszászy Péter 1996-ban született Kolozsváron. A Babeș-Bolyai Tudományegyetem bölcsészhallgatója. Általában verseket ír, de közölt már irodalomkritikát és műfordítással is próbálkozik.


A rendelőben a kutyák
pokrócba bugyolálva fetrengenek. 
Egy szúrás, és megszűnik az izomgörcs.
Szétfoszlanak a bénulással járó kellemetlenségek.
A gazdák könnye és orrváladéka benedvesíti az ősz szőrszálakat.
Az injekció után a tű sem használható többet. 

 


A rendelőben a kutyák
csupaszok.
Sebesre harapják mellső lábukat.
A rühatkás fertőzés kérgesre szárítja a testet.
Hasukra fekélybolhák telepednek.
Beteg szemmel nézik a gyógyszeres szekrényt.

 


A rendelőben a kutyák
eszméletlenek. 
Mancsaikat a műtőasztal felületéhez erősítik.
Felvágják a hasfalat, 
hogy eltávolítsák a herét, a méhet, 
vagy azt a daganatot, ami ötszörösére növeli testtömegüket.
Lámpafényben stagnálnak a kimetszett herék.
Felületük szárazon csillog. 
Csak a tumorral feltörő genny folyik szét az asztalon.

 


A rendelőben a kutyák
bizalmatlanok.
Hathetes korukban megtanultak félni. 
Egy szemeteszacskó és néhány pár bakancs elég volt ahhoz, 
hogy csalódjanak az emberben.
Mindenkiben csak az erőt észlelik, 
aki a garázs oldalához csapja, 
majd vérző fejjel egy műanyag zsákba süllyeszti őket. 
Szemgolyójuk kidülledt, és lábszárcsontjaik a sokadik műtét után is rosszul forrtak össze.
Hátukon ott a rúgások nyoma. 
A szőr nem nő újra a forradásokon.

 


A rendelőben a kutyák
magukra piszkítanak 
és gennyesre súrolják felfekvéseiket.
Némelyiket a műtőasztal lábához kötik. 
Nem érdekli őket a védőgallér. 
Nem nyüszítenek, ha bőrük alá csúszik a tű.
Az infúzió beszúrótövise hidegen hagyja idegdúcaikat,
de annyi erejük még maradt, 
hogy két világ között is feszítsék a pórázt.

 


A rendelőben a kutyák
vakok.
Szemük smaragdzöld
hamvas árnyalatokkal.
A váróterem székei alatt lihegnek.
Érzik, ha föléjük hajolsz.
Értőn nyalogatják tenyered,
amíg el nem vezetik őket.

 


A rendelőben a kutyák
nyári délutánokat köhögnek fel.
Fűszálat álmodnak a padlócsempére.
Felidézik, ahogy a lány melléjük fekszik, 
és tenyerébe veszi mellső mancsukat.
Ilyenkor a neonfény napsütéssé alakul át, 
de a hörgés ellopja a hangszálaktól a vonyítást. 

 


A rendelőben a kutyák 
lázasak.   
Mancsaikat fejszével ütötték le. 
Orrukba kúszik az altatógáz, 
de a hőemelkedés nem enyhül. 
Még érzik a baltafej hasítását.

 


A rendelőben a kutyák 
eltorzultak.
Terepjáró után kötötték őket.
Az orr összeroncsolódott.
Nyelvük kettészakadt. 
Bordáik közül az aszfalt
ledörzsölte a bőrt.
Medencecsontjuk eltörött.