Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Hegedüs Anna versei

Fotó: Tóth Anna

borkán leszek a sufniban / levesznek évente egyszer

Bővebben ...
Költészet

Martzy Réka: lányok

Fotó: Szűcs Anna Emília

darazsakra lépünk néha, / hogy sírhassunk, mert így láttuk

Bővebben ...
Próza

György Alida: Pű, pű, pű

Fotó: a szerző archívuma

Még a tavalyelőtti esés után figyeltem fel rá, hogy mindenki sokkal kedvesebb, ha bottal járok, úgyhogy már inkább le sem teszem. Ha meglátok valakit az utcán, rögtön görbítem a hátam. Olyankor megállnak, érdeklődnek a hogylétem felől. Én meg mondom nekik, hogy egyedül vagyok, nincs segítségem, derekam, hátam, lábam, kezem fáj, de lényeg, hogy egészség legyen.

Bővebben ...
+SZIF

Szita György visszatér: Török Lajos interjúja Győri Péterrel

A 96. Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány kiadásában Szita György nyolc kötetből álló bűnügyiregény-sorozatának első három darabja. A szerző neve a mai magyar krimiolvasók számára aligha ismerős. Azok viszont, akiknek a Kádár korszak népszerű irodalma valaha a látóterükbe került, talán emlékeznek arra, hogy Szitának az 1980-as évek végén két bűnügyi regénye is megjelent.

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Bánki Benjámin: izommemória

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kupihár Rebeka: ünnepnapok

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Korsós Gergő: Medúzanézegetés

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Lukács Flóra: El a tengerhez

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Próza

Vecsei Márton: Ide, vissza

Fotó: Nemes Eszter

A vízben több tucat fekete, úszósapkás fejet véltem felfedezni. De rendesen elkolombuszoztam! Még a végére sem jutottam amúgy logikussá váló gondolatmenetemnek, ami megválaszolná a kérdést, hogy mi a fenéért hordanak az emberek úszósapkát az óceánban, mikor rájöttem, hogy azok nem emberek. Hanem fókák.

Bővebben ...
Költészet

Áfra János: Áttörve hullámon, ködön

Fotó: Vigh Levente

Örökségem ezer éve / földből lassan kikeverve

Bővebben ...
Próza

Vajna Ádám: A falu (regényrészlet)

Fotó: Oláh Gergely Máté

Végül pedig biztosan tudnak szerezni a fiúkkal valamit a Szent Rókustól, leginkább valami apróbb testrészt vagy hasonló maradványt, és ha rá hallgatnak, akkor a Szent Rókust választják, mert igaz, hogy a népszerűsége, így, hogy egy ideje nem volt komolyabb pestis, lecsengőben van, de előbb-utóbb úgyis jön megint valami járvány, ez majdnem olyan biztos, mint a Teremtő szeretete.

Bővebben ...

Szolcsányi Ákos prózaversei

Szentendre. Anyám a nagyszobában könyvel. Düh, hogy elhitette, hogy meghalt. Düh, hogy most helyet kell neki csinálni. Délelőtt, laposan betűző fény, megtörik a számológép kijelzőjén, onnan vág a szemembe, nem látom a számot. Düh, amiért nem látom. Düh, amiért már nem nekem kell látnom, mintha felmentettek volna, mint egy rosszul teljesítő embert. Ébredés. Viaskodik az álmosság és a késztetés.

 

(Szöllősi Mátyás felvétele)

 

Szolcsányi Ákos 1984-ben született. Költő, kritikus, az Universidad de Salamanca-n szerzett doktori fokozatot García Lorca magyarországi recepciójáról írt értekezésével. Kötetei: Csehország szép, útjai jók (Orpheusz, 2008), A felszínről (Kalligram, 2012), Semmi meglepő vagy fontos (FISZ, 2018).

 

 

 Pilis, éjszaka. Először csak félelem, hogy más is van ott. Aztán kiderül, hogy vagy tízen élnek ott, a fészer-budi környékén. Nyers, vidám figurák, Menzel-filmekbe illőek. De mégiscsak a birtokomon, nem törődve vele. Remény, hogy jönnek a többiek, anyám, visszaállítják a rendet. Be próbálom zárni az ajtókat, röhejes látvány, ahogy csak nem sikerül, de csinálom tovább. Aztán az erdő felől rosszabbak jönnek, torz, idős férfiak, svankmajeri alakok. Velük vaddisznókat fogunk be, emberformára borotváljuk őket, fejtetőn, hónaljban marad rajtuk szőr. Versenyeztetjük őket, az eredménytől függ a megevés sorrendje. A bútorokról kiderül, hogy csupa antik, mocsokban, nyitott ajtók között. Bátyám megjön, be van vezetve a gáz. Felhívják, a név a kijelzőn Házasság. Emelt díjas, ebből él, pofátlanul beszél a hívókkal, akik ezért fizetnek, engem se int csendre, hogy dolgozik. Ő tudna itt élni, de nem megnyugtató vagy vonzó az alkalmazkodása. Ébredés. Tanácstalanság.

 

 

Pilis, éjszaka. Kocka alakú tartályban hideg víz. Vékony szeletekre vágott agyak lebegnek benne. Átlátszóak, kivéve néhány vörösen világító pontot. Köztük lépkedek a tartályban, a karjaim könnyebben mozdulnak, mint a lábaim. Majd a fészer mögött meszesgödröt ásunk apámmal, beledobunk néhány hullát. Most elmegyünk a többiért, mondja, amikor megvagyunk. Egy-két házzal lejjebb vannak. Egy fal mögött vagy fél tucat, a fal szivacsos-gumis, az ott élők a hátukkal támasztják, hogy ki ne essenek, de látszani mindig látszanak. Ébredés. Bűntudat.

 

 

Pilis, délután. Tél. Nagyanyám nem halt meg. Szemei kidüllednek, fél és reszket a púpja, mint amikor fürdettem. Mozog a szája, de nem hallok semmit, mert ő nem él. Azt akarja, hogy hozzáérjek, de nem lehet. Dönthetek, én akarom-e, de csak erről, mert akkor sem lehet. Nem akarom. A szobában egy-másfél méteres hangyák a padlón, mindkét ajtó felé. Mozdulatlanok, a lábaik merev, teleszkópos, csapágyakon kapcsolódó rudak. A konyha felőli ablak előtt az agancs. Ébredés. Ott érek puhához, ahol csak tudok, párnám, combom.

 

 

Falu. Németh László embere vagyok. Rám van bízva egy szekér, de nem adhatom oda. Rajtam keresik, és igazuk is van, mégsem szabad. Egyre dühösebbek, megkönnyebbülök, ahogy hirtelen együtt érzek velük. Zavarhatna, hogy a haragjuk billentett át, de ezt a frissen megtalált meggyőződést nem veszélyeztethetem. Akkor meg minek az egész. Végül már csak magamat kell legyőznöm, felmerül, hogy megölöm magam, de ez nem öngyilkosság, továbbélek utána, csak anélkül, akit megöltem. Idétlen, kán-kánszerű táncmozdulatok egy árok füves emelkedő felőli szélén, a másik széle felől földút. Minden dilemmát és kételyt felülír a lépték kisszerűsége miatti szégyen. Ébredés. Ivan Karamazov sértettsége az ördög pitisége miatt. Mulasztásaimat indokolja ez a lelkiállapot, mintegy minél kevesebb dologba fogtam, annál kevesebb dolgot ronthattam el. Magamhoz hűtlen vigasz a rosszban, „mire megyünk ketten”.

 

 

Szentendre. Anyám a nagyszobában könyvel. Düh, hogy elhitette, hogy meghalt. Düh, hogy most helyet kell neki csinálni. Délelőtt, laposan betűző fény, megtörik a számológép kijelzőjén, onnan vág a szemembe, nem látom a számot. Düh, amiért nem látom. Düh, amiért már nem nekem kell látnom, mintha felmentettek volna, mint egy rosszul teljesítő embert. Ébredés. Viaskodik az álmosság és a késztetés, utánanézni, mennyire örökletes a szisztémás lupus. Düh, amiért az álmosság az erősebb, még a dühvel együtt is.