Lanczkor Gábor versciklusa
- Részletek
- Írta: Lanczkor Gábor
Madár ültette, hó terhelte borókák. Alacsonyan szálló utasszállítók. A kivégzett forradalmárok emlékművénél nyúl háromszögű nyomai a hóban. A koszorút középre kellett volna tenni. A gödör pereménél elhelyezett állványra tették, pedig az emlékmű alkotója elmondta, hogy aki koszorúzásra vetemedik, az hajoljon a gödör fölé, a gödör fölé kell hajolnia, hogy a pontosan ezerkilencszázötvenhat milliméter magasságú, hatszögletű fekete gránittömb tetejére tehesse a koszorúját.
Sarjerdő
(részletek)
„Itt nyugszik/ felejthetetlen férjem/ Petrovics Sándor/ 1906-1977”
Szőregi szerb temető
Nincs kerítés, csak a főutca felől. Lekaszált lucernás szalad bele a temető gyepébe. A lucernáson túl erdő. És a déli oldalon a Makóra tartó vasút bazalttöltése. Itt van szemközt a temesvári elágazás: a pálya alig egy kilométer után véglegesen megszakad. Síremlékek kőből, betonból, márványból, java részükön cirill betűs feliratok. De nem ezen itt. Sándor, Aleksandar Petrović, így lettél magyar, te, felejthetetlen hasonlata a felejthetetlen hasonlatok fesztávjának a segesvári tömegsírban.
„1960/ Колчдер Владимир/ 2017”
Gyálai temető
Ez itt már Szerbia, ez már a Vajdaság. Đala határa Szeged határa. Darvak krúgatnak, de nem látom őket innen a sírok közül, kutyák csaholnak, őket se látom. Fröccsöntött fehér betűk és számok az egyszerű fakereszten, mely egy megsüppedt hantba szúrva áll a temető déli végében. Lejt a táj dél felé; szántó, telelő gyümölcsös. Innen el lehetett látni egészen Szarajevóig. Dubrovnikig. A szerb határőr nyers magyarsággal tegezett le, hova mész, csak ide, a gyálai temetőbe, minek, hogy megnézzem. A migránsokat távol tartó kerítés a határon izraeli szakemberek segítségével épült, ezt Tel-Avivból hazafelé tudtam meg a mellettem ülő bácsitól, aki amúgy innen a Bánátból, de már a másik határon túlról, Temesvárról alijázott.
„Juhász Gyula/ 1883-1937”
Belvárosi temető, Szeged
Az óvodától, ahová a lányaimat hordom, ötven méterre van a ház, ahol utolsó éveiben élt (éveidben éltél?). Ahol az öngyilkosságot elkövette (elkövetted?). Egy fényképen az 1927. évi szegedi strand szépségverseny zsűrijének elnökeként áll a költő a verseny győzteseivel, Mezey Máriával és Kroó Matilddal a fehér fürdőkabinok előtt. A lányok fürdőruhában, Juhász Gyulán sötét öltöny, nyakkendő, végiggombolt mellény, felöltője a karján, kalapja kezében. És mosolyog, mosolyog ez a szépszakállú, ősmagyar költő, egész mélyről, úgy, mint a sztyeppékre tévedt faun, ki a nyugatnak tartó hét nomád törzshöz csapódott, miután szarvait letörte és szőrös kecskelábait nadrággal takarta el. Mária színésznő volt; szerették egymást a házas Márai Sándorral a negyvenes évek elején. Matild nem tért vissza Auschwitzból. Nem a Juhász Gyula utcai házban haltál meg (akkor még: Fodor utca), hanem a kórházban, és járt neked ebben a nőiesen komoly városban a díszsírhely.
301-es parcella
Új köztemető, Budapest
A harmadik körönd után, a sűrű sírkövek után akácos. A tüskés törzsek között mutatóba egy-egy nem-is-olyan-régi sír; madár ültette, hó terhelte borókák. Alacsonyan szálló utasszállítók. A kivégzett forradalmárok emlékművénél nyúl háromszögű nyomai a hóban. A koszorút középre kellett volna tenni. A gödör pereménél elhelyezett állványra tették, pedig az emlékmű alkotója elmondta, hogy aki koszorúzásra vetemedik, az hajoljon a gödör fölé, a gödör fölé kell hajolnia, hogy a pontosan ezerkilencszázötvenhat milliméter magasságú, hatszögletű fekete gránittömb tetejére tehesse a koszorúját.
Szálasi Ferenc
298-as parcella, Új köztemető, Budapest
Kivégzett nyilasokat is temettek el itt, az új köztemető hátsó sarkában 1945 után. Mint nemrégiben kiderült, magát a nemzetvezetőt is, álnévre kiállított (Lukács Ferenc) halotti anyakönyvi kivonattal. Egy székelykapu előtt állok, amely nem folytatódik kerítésben (de szép ríme hátul a temető betonkerítése). Kopjafák sora. Nemzeti Pantheon, ez van a székelykapura vésve, és egy figyelmeztetés, hogy amennyiben a szívem-lelkem nem magyar, ne. Ne haladjak át alatta. Elgondolkoztam, eszembe jutott egy korábbi versem (Ő, a Hétsarkúkönyvből), és lenyomtam a kilincset. Aztán gondosan becsuktam magam után a kaput, mintha attól kellene tartanom, kiszökik a kutya.
„Léda”
Fiumei úti temető, Budapest
Elolvadt a hó. A sírra csak ez a görög lánynév van ráírva, és lejjebb még egy versidézet Ady Endre nevével. Adél, megfordult a betűsor, mintha tükörben; nézte magát a tükörben a felajzott hattyú; a tollak közül előmeredő véreres emberfasz mutatta csak, hogy isten ő, ki holtában is maga alá gyűri asszonyát.
„Ady”
Fiumei úti temető, Budapest
Bebaszva, gitárba, erre a sorra egy nagyváradi kortárs költőtől emlékszem. A vátesz póz-szobra ül a vátesz földi maradványai fölött, a földdel kevert, reflektáltan roncs váz fölött. Korábban nem tetszett nekem ez a síremlék; pusztán csak patetikusnak találtam. Ady Endre politikai hőbörgéseit és szánalmas, ostoba, legtöbbször nyálas publicisztikáját nem tudom komolyan venni, jelent meg nemrég a szélsőjobboldali magyar kormány napilapjában, verset még lehet írni részegen, hiszen a vers az érzelem műfaja, de publicisztikát nem. Remekül időzített haláleset és temetés volt az Adyé: nemzeti gyász az első magyar köztársaságban, tömegek a ravatalnál, a szeizmográfok már jelezték a terror alábukó tektonikus lemezét. 1930-ig egyszerű csónakos fejfa állt a sírhantba szúrva.
Lanczkor Gábor (1981). Ez idáig tizenöt kötete jelent meg: versek, regények, gyerekkönyvek és egy-egy dráma- és tanulmánykötet. Legutóbb: Monolit. Válogatott és új versek, Jelenkor, 2018. Feleségével és két kislányával másfél éves szegedi tartózkodás után jelenleg megint régi otthonukban, egy balatonhenyei karanténban él.
