Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Tóth Vivien: Elefántsimogató (regényrészlet)

Fotó: Szokodi Bea

A többiekkel gyógyszerosztásnál koccintunk az újévre egy pohár vízzel. Még utoljára kinézek az utcára, ahonnan egyre több dudaszó szűrődik be.

Bővebben ...
Költészet

Vida Kamilla versei

Fotós: Sivák Zsófia

mindegy: a sznobokat az első könyvemben már úgyis elijesztettem!

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Ferencz Mónika: Hiszti

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Taizs Gergő versei

Fotó: Pápai Zoltán

A cilinderben üregedő nyúl / orrcimpáján a tenger habjai

 

A fénykörön túl

A takarás roppant rendszerében
az emberek úgy változnak,
hogy elfelejtenek szólni róla.
Engem arra szánt az Úr,
hogy vágyni tanuljak,
de sosem tanított meg
jól feledni.
Határozott bizonytalansággal,
szó- és számkivetettségben,
a hallgatás szemhéjnyi zsákutcájában
sosem leszek igazán
egymagam,
fogadkozom,
és lehugyozom a gyanútlan csillagokat.

 

Paphos nélküled

Nyikorog a reggel, a kertkapu, a hintaszék –
minden határos valamivel.
Aztán az ellobbanó felhők.
Az anyag szenvedő szerkezete.
A cilinderben üregedő nyúl
orrcimpáján a tenger habjai.
De mi okozza a bolygók táncát,
az aritmiát a harangszóban,
amikor félrevered szívemet?

 

Taizs Gergő 1984-ben született Tatabányán. Verset ír.
 
Költészet

Farkas Arnold Levente: teketória

Fotó: A szerző archívuma

mint / teketória nélküli szóban / a méla igazság

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Korda Bonifác: A nagy fölemelkedés

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor II.

Fotó: a szerző archívuma

Ha apám tudta, hogyan kell enni, akkor anyám azt tudja, hogyan kell koplalni. Egész gyerekkoromban vagy koplalt, vagy folyékony diétán volt, miközben apám zabált és dohányzott és énekelt és ivott.

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor I.

Fotó: a szerző archívuma

Amit nem merek elmondani anyámnak az az, hogy ez nem egy egyszerű húgyúti fertőzés. Apám családjában van egy széles körben elterjedt hiedelem, miszerint a szellemek lábtól felfelé hatolnak be egy nő testébe.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Eszter Hanna: lebegő

Fotó: Török Levente

sodrást ami elmossa / az elhordozott erőszakot

Bővebben ...
Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Költészet

Rostás Mihály versei

Fotó: A szerző archívuma

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...

Borsik Miklós versei

Kitartóan hajtogatják, kerítést / fonnak és metszenek, mellettük zöldessárga gyep. / Lapul, hogy a fűnyíró kése, ha fölötte pörög, ne érje el. / Aztán kikapcsolják, hogy bekapcsolják a szivattyút, / a slag vége eltűnik egy kisfiúban. Mire azt hinnéd, / szétdurran, kiugrik szájából a cső. Arrébb heves szülő (...) Az ágak nyársain látható néhány / vastagabb, szalonnás levél.

 

 

Borsik Miklós 1986-ban született. Dunakeszin nőtt fel, jelenleg Budapesten él. Költő, szerkesztő. A József Attila Kör tagja. Rajzai a vonalmergezes.tumblr.com oldalon érhetőek el.

 

 

Átokkalendárium IX.

 

Vegyél mély levegőt, 

hunyd le a szemed vagy 

nyomd ki, és engedd el magad,

betokozódva, szennyesen,

sárga falevelekkel teleszórva,

mint akit lehányt az ősz.

Székestül zuhanj frissen

fúrt kútba csobbanásig.

Ismételj bátran. Mint egy

homokvárba ejtett fényképező, 

ha hullámok jönnek, mint 

a naptárszagú nyár, merülj. 

Ahogy belesüppednél

nappalidba, magyarázkodni

félálomban, fotelből gyónni.            

Mert a szél a nyár összes pókjával

egy szájba fújja most a port,

idióta fényben örvénylenek

a testápolók könnyű tubusai,

és aki kínjában röhög a szelek

fölött, végre abbahagyja,

hogy folytassa más. Ha egyszer

követeli, hogy hallgassuk 

meg az ő nevetését, fingását. 

De mi nyársakat faragunk 

húsból, azokat sütjük süketen, 

ha tábortüzet raktunk gitárokból, 

és földet szórunk a hangszerekre. 

Köpjék le a földet, ha téged temetnek,

és ha eltemettek, köpjön ki a föld.

 

 

Átokkalendárium  V.


A ravasz melegben, egy önmegszólító költeményben, 

pompás sátrak alatt a kávéfőzőgépről rám omlanak

a papírpoharak. De látom, hátában napernyővel, 

a földanyát és barátait hűsölni pengék árnyékában. 

Ott vagyok én, az évszak délceg tanúja, kezem alatt 

jelzők véreznek el. Mégis szeretettel gondolok rád, 

te fényes homlokú, álmos rohadék, ahogy unod a homok 

vagy ég színét, fejedet föl-le mozgatva, mintha várnád, 

hogy letörik, mint a drót. Kitartóan hajtogatják, kerítést 

fonnak és metszenek, mellettük zöldessárga gyep.

Lapul, hogy a fűnyíró kése, ha fölötte pörög, ne érje el. 

Aztán kikapcsolják, hogy bekapcsolják a szivattyút, 

a slag vége eltűnik egy kisfiúban. Mire azt hinnéd, 

szétdurran, kiugrik szájából a cső. Arrébb heves szülő, 

saját teraszán szinte kirázza kezéből a vért. Minden 

a harcias ebédre kész. Az ágak nyársain látható néhány 

vastagabb, szalonnás levél. Úgy süt rájuk a Nap,

hogy nem hiszed el, hogy a gyomrodban sötét van. 

Legalább nem hízelegsz a fénynek, csak annyit látok, 

hogy megcsillan a nyelved. A konyhaablakban 

lekváros káröröm, három tepsi szégyen, vékony 

rétegekben. Minden kész magát visszafogni.

 

Borsik Miklós