Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Takács-Csomai Zsófia: Extraszisztolé

Fotó: a szerző archívuma

Próbálom felidézni a hetekkel ezelőtti önfeledtséget, de olyan távolinak érzem, mintha sosem lett volna. Arcomat megtörölve a tükörbe nézek. Jóideje mindent más szemmel látok, beleértve magamat is.

Bővebben ...
Költészet

Filotás Karina: Ez a város

Fotó: Besenyei Lili

szél cibálja plakátbőrét, / bordái között lüktet a Duna

Bővebben ...
Próza

Meggyes Viola: Unakit

Fotó: a szerző archívuma

Kereszt autója furcsa volt. Egy régi BMW, amiben nem működött a sebességmérő, az volt a csoda, hogy egyáltalán elindult. Attól tartottam, ha felnyitom a motorháztetőt, a motor helyett egy seprűt találok benne.

Bővebben ...
Költészet

Hegedüs Anna versei

Fotó: Tóth Anna

borkán leszek a sufniban / levesznek évente egyszer

Bővebben ...
Költészet

Martzy Réka: lányok

Fotó: Szűcs Anna Emília

darazsakra lépünk néha, / hogy sírhassunk, mert így láttuk

Bővebben ...
Próza

György Alida: Pű, pű, pű

Fotó: a szerző archívuma

Még a tavalyelőtti esés után figyeltem fel rá, hogy mindenki sokkal kedvesebb, ha bottal járok, úgyhogy már inkább le sem teszem. Ha meglátok valakit az utcán, rögtön görbítem a hátam. Olyankor megállnak, érdeklődnek a hogylétem felől. Én meg mondom nekik, hogy egyedül vagyok, nincs segítségem, derekam, hátam, lábam, kezem fáj, de lényeg, hogy egészség legyen.

Bővebben ...
+SZIF

Szita György visszatér: Török Lajos interjúja Győri Péterrel

A 96. Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány kiadásában Szita György nyolc kötetből álló bűnügyiregény-sorozatának első három darabja. A szerző neve a mai magyar krimiolvasók számára aligha ismerős. Azok viszont, akiknek a Kádár korszak népszerű irodalma valaha a látóterükbe került, talán emlékeznek arra, hogy Szitának az 1980-as évek végén két bűnügyi regénye is megjelent.

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Bánki Benjámin: izommemória

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kupihár Rebeka: ünnepnapok

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Korsós Gergő: Medúzanézegetés

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Lukács Flóra: El a tengerhez

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...

Borsik Miklós versei

Kitartóan hajtogatják, kerítést / fonnak és metszenek, mellettük zöldessárga gyep. / Lapul, hogy a fűnyíró kése, ha fölötte pörög, ne érje el. / Aztán kikapcsolják, hogy bekapcsolják a szivattyút, / a slag vége eltűnik egy kisfiúban. Mire azt hinnéd, / szétdurran, kiugrik szájából a cső. Arrébb heves szülő (...) Az ágak nyársain látható néhány / vastagabb, szalonnás levél.

 

 

Borsik Miklós 1986-ban született. Dunakeszin nőtt fel, jelenleg Budapesten él. Költő, szerkesztő. A József Attila Kör tagja. Rajzai a vonalmergezes.tumblr.com oldalon érhetőek el.

 

 

Átokkalendárium IX.

 

Vegyél mély levegőt, 

hunyd le a szemed vagy 

nyomd ki, és engedd el magad,

betokozódva, szennyesen,

sárga falevelekkel teleszórva,

mint akit lehányt az ősz.

Székestül zuhanj frissen

fúrt kútba csobbanásig.

Ismételj bátran. Mint egy

homokvárba ejtett fényképező, 

ha hullámok jönnek, mint 

a naptárszagú nyár, merülj. 

Ahogy belesüppednél

nappalidba, magyarázkodni

félálomban, fotelből gyónni.            

Mert a szél a nyár összes pókjával

egy szájba fújja most a port,

idióta fényben örvénylenek

a testápolók könnyű tubusai,

és aki kínjában röhög a szelek

fölött, végre abbahagyja,

hogy folytassa más. Ha egyszer

követeli, hogy hallgassuk 

meg az ő nevetését, fingását. 

De mi nyársakat faragunk 

húsból, azokat sütjük süketen, 

ha tábortüzet raktunk gitárokból, 

és földet szórunk a hangszerekre. 

Köpjék le a földet, ha téged temetnek,

és ha eltemettek, köpjön ki a föld.

 

 

Átokkalendárium  V.


A ravasz melegben, egy önmegszólító költeményben, 

pompás sátrak alatt a kávéfőzőgépről rám omlanak

a papírpoharak. De látom, hátában napernyővel, 

a földanyát és barátait hűsölni pengék árnyékában. 

Ott vagyok én, az évszak délceg tanúja, kezem alatt 

jelzők véreznek el. Mégis szeretettel gondolok rád, 

te fényes homlokú, álmos rohadék, ahogy unod a homok 

vagy ég színét, fejedet föl-le mozgatva, mintha várnád, 

hogy letörik, mint a drót. Kitartóan hajtogatják, kerítést 

fonnak és metszenek, mellettük zöldessárga gyep.

Lapul, hogy a fűnyíró kése, ha fölötte pörög, ne érje el. 

Aztán kikapcsolják, hogy bekapcsolják a szivattyút, 

a slag vége eltűnik egy kisfiúban. Mire azt hinnéd, 

szétdurran, kiugrik szájából a cső. Arrébb heves szülő, 

saját teraszán szinte kirázza kezéből a vért. Minden 

a harcias ebédre kész. Az ágak nyársain látható néhány 

vastagabb, szalonnás levél. Úgy süt rájuk a Nap,

hogy nem hiszed el, hogy a gyomrodban sötét van. 

Legalább nem hízelegsz a fénynek, csak annyit látok, 

hogy megcsillan a nyelved. A konyhaablakban 

lekváros káröröm, három tepsi szégyen, vékony 

rétegekben. Minden kész magát visszafogni.

 

Borsik Miklós