Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Csermely Mátyás: Szocia

Fotó: Zanati Réka

Aztán szétestem. Volt olyan is. Nem szeretek róla beszélni, de ha így vizslatod, hát muszáj. Inkább hallgatok, az az egyszerűbb, kényelmes közöny, mint holmi fura nemet mondás. Így hordtak szét a hangyák, mindenki magának, a maga királynőjének, hátha utána homlokon csókolja őket.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: A szabadságról

Fotó: Ádám Gyula

zsörtölődsz reggeltől / estig, akár medve a hó nélküli teleken

Bővebben ...
Próza

Klein Mari: Ágyban Prousttal

Fotó: a szerző archívuma

Újra meg újra felszítottad a tested, reggel hatig, amíg a maradék félsz ki nem rázkódott belőle. Míg ki nem világosodott. Mert akkor megbizonyosodtál: a denevérek már hazatértek, és bevackoltak a háztömb hasadékaiba.

Bővebben ...
Költészet

Gulisio Tímea versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Vasalt zoknival fojtják meg anyát

Bővebben ...
Próza

Bali Péter: take this longing

Fotó: a szerző archívuma

Mitteleuropa nem létezik, soha nem is létezett, a porosz nagyhatalmi törekvéseket melegítették újra egyfajta prémium kulturkampf díjcsomagként, melynek lényege annyi, hogy Németország (és a Volkswagen-konszern) neokoloniális törekvéseit támogassák.

Bővebben ...
Próza

Ambrus Máté: A forradalmár

Fotó: a szerző archívuma

Egyszer séta közben baljával belém karolt, a gangkorlát virágjainak rozsdás fémfonatán keresztül nézett az alattunk tátongó mélységbe, s amikor észrevette az udvar foltokban hiányos keramitburkolatát, megjegyezte, hogy az régen nem ilyen volt, a forradalomban szedték fel egy részét, hogy barikádot építsenek belőle.

Bővebben ...
Költészet

Szabó Imola Julianna versei

Fotó: A szerző archívuma

ne tudja senki / hogy nem érzel / csak megkönnyebbülést

Bővebben ...
Költészet

Bene Adrián: Kimérapalota

Fotó: A szerző archívuma

eltévedt bent egyszer egy kimérajaguár

Bővebben ...
Próza

Hegyi Damján: Jonatán a sakk-klub előtt

Fotó: a szerző archívuma

Közelebb lépett, figyelmesen kémlelte, mert nem hitt a szemének. Amit látott: egy kisujj legfelső ujjperce. Az ujjperc vége élénkpirosan vibrált, a köröm rajta olyan egészséges volt, mint egy most szüretelt gyümölcs.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Tóth-Csiki Zsuzsanna: „És formák eleven térfogata kitölt alkatot, kompozíciót” – januári, februári lapszemle

Montázs: SZIFONline

Egyik kedvenc szpotom Budapesten a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi könyvtára. Nem volt kérdés, hogy oda ülök majd be folyóiratokat olvasni, miután megkaptam a felkérést a szemlére.

Bővebben ...
Műfordítás

Billy Collins: Őrültek (f. Góz Adrienn)

Fotó: A szerző Facebook-oldala

Figyeltem, ahogy a versem a kocsma / homlokfalára száll

Bővebben ...

Kontra Attila versei

De ha tényleg a fennálló összefüggések / határozzák meg azt is, hogy mely / összefüggések nem állnak fenn, akkor / a föld objektív nehézségétől elszakadni / képes fajok látható öröméből a / röpképtelenség szomorúsága levezethető. / A lemezborítón ezt kéne megjeleníteni.

 

 

Kontra Attila 1979-ben született Budapesten. Magyar–filozófia szakos bölcsész és tanár, katolikus hittanár. A PPKE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájában szerzett abszolutóriumot. Jelenleg Tatán él. Verseit, tanulmányait, kritikáit az Új Forrás és a Vigilia közölte.

 

 

Ascensio

 

Mit lássunk ebben? Csak jelenséget?

Az emberi elméretezés vakvágányait?

Tudom, elég gyakran félreértjük

a jelek által közölt tartalmakat,

de a lényegen, valljuk be, ez nem

változtat semmit. A régiek például

kötelekkel húzták a magasba a mennybe

menő Krisztust ábrázoló szobrot,

ahol aztán angyalszobrok várták,

égő gyertyákkal. A gyártócsarnok

zajában gondoltál-e erre? Vagy csak

az járt a fejedben végig, hogy fent

és lent párharcán mi már korszakokkal

túl vagyunk? Igaz, hogy a hagyomány

tele van hasonló elemekkel, de a remény

néha együtt imbolyog a hajóval, és

az irányokat ilyenkor nehezen észleled.

 

 

Borítóterv

 

Ettől a képelemtől nincs eltávolodás,

búvóhely az osztóvonalak mentén.

Pedig számtalan madarat festettem már,

az eszközöket egészen közelre helyezve.

Máskor meg azt néztem éppen,

ami elválaszt tőlük. Azt, ahogyan

megtöltik magukkal a levegőt.

A hang természetéhez kapcsoltam őket,

a váltakozó hullámzáshoz két térpont

között, amely a testi szervezet

rezgésbehozatalaként elsősorban

hozzájuk tartozik, és csak azután

mihozzánk. Ilyen és ehhez hasonló formák,

indítékok és hozzárendelések

kellenek, melyek külső tapogatókként

érintik a valóság felsértett szövetét,

ha egyáltalán megvan még belőle

az a darab, amelyet leképezhetünk.

Máskülönben cellulózpehellyel kell

kitölteni a hiányzó részeket,

és megírni, hogy a faj egyik utolsó

példányát alighanem fejbe lőtték.

A mumifikált koponya röntgenfelvételén

tisztán látszanak az aprósörétek.

De ha tényleg a fennálló összefüggések

határozzák meg azt is, hogy mely

összefüggések nem állnak fenn, akkor

a föld objektív nehézségétől elszakadni

képes fajok látható öröméből a

röpképtelenség szomorúsága levezethető.

A lemezborítón ezt kéne megjeleníteni.

 

 

Purgatórium (c változat)

 

A kiürült nézőtér láttán

arra gondolt, hogy

holnaptól majd minden

átalakulást följegyez.

 

Talán nincs olyan technika,

amely egyformán

működne mindenkinél,

de a tisztulás valami

 

módon mégiscsak össze-

függhet a túlzott

tudatosság elengedésével.

A horizontális szeretet

 

háromszögesítése lehet

ilyen, amikor az időben

végrehajtott tetteket az

örökkévalóság mérlegére

 

rakják. Egy sivatag vár

akkor is, melyen egyedül kell

átkelnie kinek-kinek,

elégetni mindazt, aminek

 

önmagába való visszahullása

következtében nem lehet

már szerepe a végső

beteljesedésben. A szürke

 

homok végtelenjéről a 23.

zsoltár jutott eszébe,

aztán a ponyvának neki-

dőlve belélegezte a fertőtlenítőt.