Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...

Kontra Attila versei

De ha tényleg a fennálló összefüggések / határozzák meg azt is, hogy mely / összefüggések nem állnak fenn, akkor / a föld objektív nehézségétől elszakadni / képes fajok látható öröméből a / röpképtelenség szomorúsága levezethető. / A lemezborítón ezt kéne megjeleníteni.

 

 

Kontra Attila 1979-ben született Budapesten. Magyar–filozófia szakos bölcsész és tanár, katolikus hittanár. A PPKE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájában szerzett abszolutóriumot. Jelenleg Tatán él. Verseit, tanulmányait, kritikáit az Új Forrás és a Vigilia közölte.

 

 

Ascensio

 

Mit lássunk ebben? Csak jelenséget?

Az emberi elméretezés vakvágányait?

Tudom, elég gyakran félreértjük

a jelek által közölt tartalmakat,

de a lényegen, valljuk be, ez nem

változtat semmit. A régiek például

kötelekkel húzták a magasba a mennybe

menő Krisztust ábrázoló szobrot,

ahol aztán angyalszobrok várták,

égő gyertyákkal. A gyártócsarnok

zajában gondoltál-e erre? Vagy csak

az járt a fejedben végig, hogy fent

és lent párharcán mi már korszakokkal

túl vagyunk? Igaz, hogy a hagyomány

tele van hasonló elemekkel, de a remény

néha együtt imbolyog a hajóval, és

az irányokat ilyenkor nehezen észleled.

 

 

Borítóterv

 

Ettől a képelemtől nincs eltávolodás,

búvóhely az osztóvonalak mentén.

Pedig számtalan madarat festettem már,

az eszközöket egészen közelre helyezve.

Máskor meg azt néztem éppen,

ami elválaszt tőlük. Azt, ahogyan

megtöltik magukkal a levegőt.

A hang természetéhez kapcsoltam őket,

a váltakozó hullámzáshoz két térpont

között, amely a testi szervezet

rezgésbehozatalaként elsősorban

hozzájuk tartozik, és csak azután

mihozzánk. Ilyen és ehhez hasonló formák,

indítékok és hozzárendelések

kellenek, melyek külső tapogatókként

érintik a valóság felsértett szövetét,

ha egyáltalán megvan még belőle

az a darab, amelyet leképezhetünk.

Máskülönben cellulózpehellyel kell

kitölteni a hiányzó részeket,

és megírni, hogy a faj egyik utolsó

példányát alighanem fejbe lőtték.

A mumifikált koponya röntgenfelvételén

tisztán látszanak az aprósörétek.

De ha tényleg a fennálló összefüggések

határozzák meg azt is, hogy mely

összefüggések nem állnak fenn, akkor

a föld objektív nehézségétől elszakadni

képes fajok látható öröméből a

röpképtelenség szomorúsága levezethető.

A lemezborítón ezt kéne megjeleníteni.

 

 

Purgatórium (c változat)

 

A kiürült nézőtér láttán

arra gondolt, hogy

holnaptól majd minden

átalakulást följegyez.

 

Talán nincs olyan technika,

amely egyformán

működne mindenkinél,

de a tisztulás valami

 

módon mégiscsak össze-

függhet a túlzott

tudatosság elengedésével.

A horizontális szeretet

 

háromszögesítése lehet

ilyen, amikor az időben

végrehajtott tetteket az

örökkévalóság mérlegére

 

rakják. Egy sivatag vár

akkor is, melyen egyedül kell

átkelnie kinek-kinek,

elégetni mindazt, aminek

 

önmagába való visszahullása

következtében nem lehet

már szerepe a végső

beteljesedésben. A szürke

 

homok végtelenjéről a 23.

zsoltár jutott eszébe,

aztán a ponyvának neki-

dőlve belélegezte a fertőtlenítőt.