Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Süveg Szilvia: G-string

Fotó: a szerző archívuma

A te idődben már bugyiforradalom volt, eltűntek a hatalmas térdig érő alsók, de ilyenről azért nem is álmodtál.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Hat alma

Fotó: Zanati Réka

Felmásztam az egyik legnagyobb almafára, pont arra, amely a kert közepén állott. Leültem a törzshöz közel, egy erős ágra, majd leszakítottam egy almát. Beleharaptam.

Bővebben ...
Műfordítás

Santiago Rodas versei (f. Zahorecz Eszter)

Fotó: A szerző archívuma

A telepen / azt beszélik, hogy / valaki egymillió pesót talált / a szemétben

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Days Past Ovulation

Fotó: a szerző archívuma

Azt hitték, valami komoly bajunk van, amiatt utazgatunk folyton ide. Aztán amikor elmondtuk nekik, mi a dörgés, egyikük azt mondta, hogy menjünk el cigányasszonyhoz, mert biztos valami rontás okozza a dolgot. Volt, hogy mindketten nevettünk a hasonlókon, ma már azt sem tudom, mit gondoljak.

Bővebben ...
Műfordítás

Thomas Pynchon (f. Greskovits Endre): Ellenfényben

Még a kilencvenes évek végén, amikor a Drakula című regény miatt a vámpírizmus divatba jött, és ez lehetővé tette, hogy a vérszívók nyilvánosan engedelmeskedjenek az ösztöneiknek, Miskolci rájött, hogy egyáltalán nincs egyedül az elfajult ízlésével, hanem egy egészen kiterjedt közösség tagja. A budapesti telefonhálózat egy részét nyilvánvalóan ezeknek a hæmatofágoknak tartották fenn.

Bővebben ...
Költészet

Vasas Tamás: Orosz rulett

Fotó: A szerző archívuma

kis rózsaszín tütü a FAO Schwarzban

Bővebben ...
Költészet

Berényi Sarolta versei

Fotó: Szabó Róbert

viharban futott haza a mamám, / nehogy a lányát elkapja a ború

Bővebben ...
Műfordítás

Juli Zeh (f. Nádori Lídia): Nem egyezkedő tárgyalás

Fotó: Peter von Felbert

De nem tudja, mi a helyes válasz, és ettől a körül­ménytől annyira megijed, mintha ebben a pillanatban tűnne fel neki először, hogy valami alapvetően megválto­zott az életében. Mia világában ugyanis minden kérdésre létezett válasz, pontosabban kérdésenként csak egy helyes válasz létezett. Ami viszont nem létezett: olyan helyzetek, amikor úgy érezte, meleg víz lötyög a fejében.

Bővebben ...
Próza

Oravecz Imre: Alkonynapló II. (részlet)

Fotó: Szilágyi Lenke

Az érsebész pangó vérű lábvisszerembe szúrja az injekciós tűt, és valami oldatot fecskendez bele, mialatt megosztja velem nemzethalál-vízióját. Az érfal a kezelés következtében begyullad, összetapad, és állítólag teljesen felszívódik. Hetente ismétli majd, mert több ilyen erem van. Kivéve, ha látomása hamarosan beigazolódik, mert akkor nincs értelme az egésznek.

Bővebben ...
Költészet

Purosz Leonidasz: Jóslat, átszállással

Fotó: A szerző archívuma

megjavítani vagy / megsemmisíteni vagy legalább / eltitkolni Gerda elől

Bővebben ...

Kontra Attila versei

De ha tényleg a fennálló összefüggések / határozzák meg azt is, hogy mely / összefüggések nem állnak fenn, akkor / a föld objektív nehézségétől elszakadni / képes fajok látható öröméből a / röpképtelenség szomorúsága levezethető. / A lemezborítón ezt kéne megjeleníteni.

 

 

Kontra Attila 1979-ben született Budapesten. Magyar–filozófia szakos bölcsész és tanár, katolikus hittanár. A PPKE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájában szerzett abszolutóriumot. Jelenleg Tatán él. Verseit, tanulmányait, kritikáit az Új Forrás és a Vigilia közölte.

 

 

Ascensio

 

Mit lássunk ebben? Csak jelenséget?

Az emberi elméretezés vakvágányait?

Tudom, elég gyakran félreértjük

a jelek által közölt tartalmakat,

de a lényegen, valljuk be, ez nem

változtat semmit. A régiek például

kötelekkel húzták a magasba a mennybe

menő Krisztust ábrázoló szobrot,

ahol aztán angyalszobrok várták,

égő gyertyákkal. A gyártócsarnok

zajában gondoltál-e erre? Vagy csak

az járt a fejedben végig, hogy fent

és lent párharcán mi már korszakokkal

túl vagyunk? Igaz, hogy a hagyomány

tele van hasonló elemekkel, de a remény

néha együtt imbolyog a hajóval, és

az irányokat ilyenkor nehezen észleled.

 

 

Borítóterv

 

Ettől a képelemtől nincs eltávolodás,

búvóhely az osztóvonalak mentén.

Pedig számtalan madarat festettem már,

az eszközöket egészen közelre helyezve.

Máskor meg azt néztem éppen,

ami elválaszt tőlük. Azt, ahogyan

megtöltik magukkal a levegőt.

A hang természetéhez kapcsoltam őket,

a váltakozó hullámzáshoz két térpont

között, amely a testi szervezet

rezgésbehozatalaként elsősorban

hozzájuk tartozik, és csak azután

mihozzánk. Ilyen és ehhez hasonló formák,

indítékok és hozzárendelések

kellenek, melyek külső tapogatókként

érintik a valóság felsértett szövetét,

ha egyáltalán megvan még belőle

az a darab, amelyet leképezhetünk.

Máskülönben cellulózpehellyel kell

kitölteni a hiányzó részeket,

és megírni, hogy a faj egyik utolsó

példányát alighanem fejbe lőtték.

A mumifikált koponya röntgenfelvételén

tisztán látszanak az aprósörétek.

De ha tényleg a fennálló összefüggések

határozzák meg azt is, hogy mely

összefüggések nem állnak fenn, akkor

a föld objektív nehézségétől elszakadni

képes fajok látható öröméből a

röpképtelenség szomorúsága levezethető.

A lemezborítón ezt kéne megjeleníteni.

 

 

Purgatórium (c változat)

 

A kiürült nézőtér láttán

arra gondolt, hogy

holnaptól majd minden

átalakulást följegyez.

 

Talán nincs olyan technika,

amely egyformán

működne mindenkinél,

de a tisztulás valami

 

módon mégiscsak össze-

függhet a túlzott

tudatosság elengedésével.

A horizontális szeretet

 

háromszögesítése lehet

ilyen, amikor az időben

végrehajtott tetteket az

örökkévalóság mérlegére

 

rakják. Egy sivatag vár

akkor is, melyen egyedül kell

átkelnie kinek-kinek,

elégetni mindazt, aminek

 

önmagába való visszahullása

következtében nem lehet

már szerepe a végső

beteljesedésben. A szürke

 

homok végtelenjéről a 23.

zsoltár jutott eszébe,

aztán a ponyvának neki-

dőlve belélegezte a fertőtlenítőt.