Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Kovács Újszászy Péter versei

Precíz vágás a csőr alatt, majd / forró vízbe merítik a kakast. / A kopasztás alatt tudatosul benned, / felnőttél. / Tízéves vagy. A madár vergődése megvisel, / de a nagyok nem sírnak. / Nem szabad sírni, bár felriadsz, az állat csendjére. / Szürkéssárgán fekszik. Csak a nyakon tátongó bemetszés vörös, / mégis ugyanúgy tekint rád, mint néhány órája, / amikor még élt.

 

Kovács Újszászy Péter 1996-ban született Kolozsváron. A Babeș-Bolyai Tudományegyetem bölcsészhallgatója. Általában verseket ír, de közölt már irodalomkritikát és műfordítással is próbálkozik.

 

 

Főütőérfagyás

 

„mintha csak szív volnék, fázva emberköpeny alatt”

(Erdélyi Béla)

 

A falevelek a Lipótváros aszfaltjára fagynak.

A szerelmesek kipárolgása a kabátok mögé fészkel,

és jólfésült leheletpónik fűtik a Citadellát. A Duna hópelyheket nyel,

az emberke pedig ott ül a Nagy Ignác és az Alkotmány utca sarkán. Nejlont tűz

a szekere oldalára, mert nincs hám, amiben kényelmesen elférnének a fűtés kancái.

Didereg. A kutyáját tavaly nyáron agyonverte, a tetemet pedig eladta

egy kígyótulajdonosnak. A pénzből telefont vett. Most, november végen

a bokáján tátongó fekélyek lüktetése is szelídebb. Jégvirág kapaszkodik a sebek szélére. Csak

akkor fáj, ha le kell tépni róluk az elszennyeződött kötést. Olyankor vodkával enyhíti a

a kellemetlen érzést. A hányás nyoma gyorsan kásásodik a fagyban, a vékony nejlonréteg

pedig semmitől sem véd. Kesztyű nélkül játszik a telefonon. A legújabb divatú Samsung.

Ezért érdemes volt. Ha nem muszáj nem spórol az étellel. A kutya halála

óta különben is több marad neki. Talán a megélhetését féltette?

Egyre hidegebb van. A telefon magában zenél, és az ember szív már nem fázik a bűzlő kabát

alatt. Az ablakból nézem. Sosem szerettem közel menni az utca emberéhez. Bár most már

biztosan nem kérne semmit. Csak a szégyen tenyészik képzelt emberségemen.

 

 

Gégemetszés

 

Precíz vágás a csőr alatt, majd

forró vízbe merítik a kakast.

A kopasztás alatt tudatosul benned,

felnőttél.

Tízéves vagy.  A madár vergődése megvisel,

de a nagyok nem sírnak.

Nem szabad sírni, bár felriadsz, az állat csendjére.

Szürkéssárgán fekszik. Csak a nyakon tátongó bemetszés vörös,

mégis ugyanúgy tekint rád, mint néhány órája,

amikor még élt.

 

 

Szükséglet

 

Halott bogarak a lámpatestben.

A szekrény mögött egérfészek.

Az anyáknak jól

kell táplálkozniuk, hogy elég

tejük legyen.

A papagáj

a gipszvénuszra piszkít.

 Megszokta már,

hogy az egerekkel osztozni kell

mindenen.

A párja tetemét is ők ették meg.

A padlón keresi a hímet,

de nem maradt utána emlék.

Az utolsó héten már

széklete sem volt.