Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Németh Gábor Dávid versei

Fotó: Szulovszky Mária

Átkeretezés

Hová tevé boldogtalan fiait?
Vörösmarty Mihály: Előszó

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán.
Ránézek az algás lépcsőről, összerándulunk,
és nincs közünk egymáshoz. Szárnyak kopognak
a maradásra alkalmatlan kikötő oldalán.
Születés helyett tél van és csend.
Ezért késnek nálunk az anyák, mert
szállnak el az angyalok a családtól. A korán
érkezettek. Bár felsírnak, csak egy órát
élnek. Összerándulok minden koppanásra,
és csak az ablakon keresztül merek az égre
nézni. De hiába, az égben semmi sincsen,
ami fiamhoz hasonlítana. Újabban őket keresem
minden parton. A visszatérő vájatokat
bámulom az iszapban, az esztétikáját keresem
mindennek, mintha ez segítene a távolságtartásban.
Elfárad a part az ismétlődésben. Nyomaiban
próbálok nyelvet találni, de nem fordíthatom le
halálukat arra, ahogy megtörnek a hullámok
a tengerirózsák, hínárok és kagylók közt.

 

Alakjamúlt

Amikor a nagypapámtól örökölt borotvapenge-csomag
egyik darabjával végigvágtam a kezemet az ütőér mellett,
mintha egy folyó öntött volna ki az alkaromból. Azóta
esténként benyomom a dugót a lefolyóba, megvárom,
amíg a mosdó megtelik vízzel, belerakom a fejemet,
és nézem a zománcot fulladásig. Fehér szirmú
vadvirágként ölel a csap. Ahogy kiemelem fejemet a vízből,
véletlenszerű mintában hullanak a cseppek. Addig
bámulom őket, amíg jelenteni kezd valamit a formájuk. Közben
arra gondolok, mikor dédszüleim 1918-ban átszöktek
a határon, talán a Szamoson át jöttek, hogy legyen valamilyen
kapcsolatom velük. Sodrásuk feltöltött egy várost.
Állítólag romániai svábok voltak, akaratuk ellenére is
sokkal több nyelvet beszéltek, mint amennyit én
valaha is fogok, mégsem tudnák elmondani,
nem azért küzdöttek, hogy a torkom köré tekerjem
a folyókat. Pedig a vízben gyorsan terjed a hang,
talán gyorsabban, mint ahogy visszahátrálok a télbe,
és a fagyban végleg rögzülnek a távolságok.

 

Németh Gábor Dávid, Budapest, 1994, költő, szerkesztő. Megjelent verseskötetei: Banán és kutya, FISZ, 2017; Lebegő arborétum, Prae Kiadó, 2022. Színházi munkái: Fatima (bemutató: Kolozsvári Magyar Opera, 2021); Emma (A MÜPA 2020-as zeneműpályázatának díjazottja); Az elveszett Hold (bemutató: Zene Háza, 2026).

Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: a szerző archívuma

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...

Kovács Újszászy Péter versei

Precíz vágás a csőr alatt, majd / forró vízbe merítik a kakast. / A kopasztás alatt tudatosul benned, / felnőttél. / Tízéves vagy. A madár vergődése megvisel, / de a nagyok nem sírnak. / Nem szabad sírni, bár felriadsz, az állat csendjére. / Szürkéssárgán fekszik. Csak a nyakon tátongó bemetszés vörös, / mégis ugyanúgy tekint rád, mint néhány órája, / amikor még élt.

 

Kovács Újszászy Péter 1996-ban született Kolozsváron. A Babeș-Bolyai Tudományegyetem bölcsészhallgatója. Általában verseket ír, de közölt már irodalomkritikát és műfordítással is próbálkozik.

 

 

Főütőérfagyás

 

„mintha csak szív volnék, fázva emberköpeny alatt”

(Erdélyi Béla)

 

A falevelek a Lipótváros aszfaltjára fagynak.

A szerelmesek kipárolgása a kabátok mögé fészkel,

és jólfésült leheletpónik fűtik a Citadellát. A Duna hópelyheket nyel,

az emberke pedig ott ül a Nagy Ignác és az Alkotmány utca sarkán. Nejlont tűz

a szekere oldalára, mert nincs hám, amiben kényelmesen elférnének a fűtés kancái.

Didereg. A kutyáját tavaly nyáron agyonverte, a tetemet pedig eladta

egy kígyótulajdonosnak. A pénzből telefont vett. Most, november végen

a bokáján tátongó fekélyek lüktetése is szelídebb. Jégvirág kapaszkodik a sebek szélére. Csak

akkor fáj, ha le kell tépni róluk az elszennyeződött kötést. Olyankor vodkával enyhíti a

a kellemetlen érzést. A hányás nyoma gyorsan kásásodik a fagyban, a vékony nejlonréteg

pedig semmitől sem véd. Kesztyű nélkül játszik a telefonon. A legújabb divatú Samsung.

Ezért érdemes volt. Ha nem muszáj nem spórol az étellel. A kutya halála

óta különben is több marad neki. Talán a megélhetését féltette?

Egyre hidegebb van. A telefon magában zenél, és az ember szív már nem fázik a bűzlő kabát

alatt. Az ablakból nézem. Sosem szerettem közel menni az utca emberéhez. Bár most már

biztosan nem kérne semmit. Csak a szégyen tenyészik képzelt emberségemen.

 

 

Gégemetszés

 

Precíz vágás a csőr alatt, majd

forró vízbe merítik a kakast.

A kopasztás alatt tudatosul benned,

felnőttél.

Tízéves vagy.  A madár vergődése megvisel,

de a nagyok nem sírnak.

Nem szabad sírni, bár felriadsz, az állat csendjére.

Szürkéssárgán fekszik. Csak a nyakon tátongó bemetszés vörös,

mégis ugyanúgy tekint rád, mint néhány órája,

amikor még élt.

 

 

Szükséglet

 

Halott bogarak a lámpatestben.

A szekrény mögött egérfészek.

Az anyáknak jól

kell táplálkozniuk, hogy elég

tejük legyen.

A papagáj

a gipszvénuszra piszkít.

 Megszokta már,

hogy az egerekkel osztozni kell

mindenen.

A párja tetemét is ők ették meg.

A padlón keresi a hímet,

de nem maradt utána emlék.

Az utolsó héten már

széklete sem volt.