Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Takács-Csomai Zsófia: Extraszisztolé

Fotó: a szerző archívuma

Próbálom felidézni a hetekkel ezelőtti önfeledtséget, de olyan távolinak érzem, mintha sosem lett volna. Arcomat megtörölve a tükörbe nézek. Jóideje mindent más szemmel látok, beleértve magamat is.

Bővebben ...
Költészet

Filotás Karina: Ez a város

Fotó: Besenyei Lili

szél cibálja plakátbőrét, / bordái között lüktet a Duna

Bővebben ...
Próza

Meggyes Viola: Unakit

Fotó: a szerző archívuma

Kereszt autója furcsa volt. Egy régi BMW, amiben nem működött a sebességmérő, az volt a csoda, hogy egyáltalán elindult. Attól tartottam, ha felnyitom a motorháztetőt, a motor helyett egy seprűt találok benne.

Bővebben ...
Költészet

Hegedüs Anna versei

Fotó: Tóth Anna

borkán leszek a sufniban / levesznek évente egyszer

Bővebben ...
Költészet

Martzy Réka: lányok

Fotó: Szűcs Anna Emília

darazsakra lépünk néha, / hogy sírhassunk, mert így láttuk

Bővebben ...
Próza

György Alida: Pű, pű, pű

Fotó: a szerző archívuma

Még a tavalyelőtti esés után figyeltem fel rá, hogy mindenki sokkal kedvesebb, ha bottal járok, úgyhogy már inkább le sem teszem. Ha meglátok valakit az utcán, rögtön görbítem a hátam. Olyankor megállnak, érdeklődnek a hogylétem felől. Én meg mondom nekik, hogy egyedül vagyok, nincs segítségem, derekam, hátam, lábam, kezem fáj, de lényeg, hogy egészség legyen.

Bővebben ...
+SZIF

Szita György visszatér: Török Lajos interjúja Győri Péterrel

A 96. Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány kiadásában Szita György nyolc kötetből álló bűnügyiregény-sorozatának első három darabja. A szerző neve a mai magyar krimiolvasók számára aligha ismerős. Azok viszont, akiknek a Kádár korszak népszerű irodalma valaha a látóterükbe került, talán emlékeznek arra, hogy Szitának az 1980-as évek végén két bűnügyi regénye is megjelent.

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Bánki Benjámin: izommemória

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kupihár Rebeka: ünnepnapok

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Korsós Gergő: Medúzanézegetés

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Lukács Flóra: El a tengerhez

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...

Izsó Zita versei

Ők azt mondták, minden rendben lesz, meggyógyulunk. / Mi pedig bólogattunk, / mint egészen kiskorunkban, amikor angyalokról meg Jézuskáról beszéltek, / aztán meg kerülgethettük azokat a helyeket, /ahova elrejtették a karácsonyi ajándékokat. / Pont így kerülgetjük most is a szobákat, / amikben titokban sírnak.

 

(Bach Máté felvétele)

 

 

Izsó Zita 1986-ban született Budapesten. Gérecz Attila-díjas költő, drámaíró. Legutóbbi kötete Éjszakai földet érés címmel látott napvilágot a Scolar gondozásában, 2018 őszén.

 

A másik ajtó

 

Azt hitték, csak szimulál,

nincs is semmi baja,

pedig több napja esett az eső,

mintha már nyálazta volna az ujját az ég,

hogy átlapozzon az élete felett.

A legkisebb gyerek talált rá.

Teljesen kétségbeesett, de egyedül nem tudott sírni,

olyan volt a fájdalom,

mint egy legalább két hangszerre írt fantázia.

Pedig most azonnal meg kell ölni a jövőre vonatkozó terveket,

mint a hátsó kertben a tyúkokat,

mielőtt a közeli erdő rókái megéreznék a gazda halálát

és magukkal ragadnák mindegyiket.

A baromfiketrecek mögött

egy háromkerekű bicikli gurul le a domboldalon,

tehetetlen dühében a gyerek lökte le.

Egyre gyorsul, mint az évek előrehaladtával az élete.

De ő ezt nem látja. Mert már ott áll,

ahol nem egyetlen fényes alagút lesz majd előtte,

ahogy annyian hiszik,

hanem váratlanul nyílik majd meg több ezer ajtó,

akár egy hosszan tartó, képzelt betegség sebei.

 

 

Tizenegy

 

Soha nem voltak még egymáshoz ennyire közel.

Nem beszéltek,

mégsem csodálkoztak,

hogy értik egymás gondolatait.

Olyanok voltak mint ugyanannak a halottnak

a kioperált szervei,

amik nemsokára távol kerülnek egymástól,

hogy új embereket éltessenek tovább.

 

Mert biztosak voltak benne, hogy meghalt.

Látták, ahogy előrebukik a feje.

Látták, hogy vége van.

Mint villámhárítón az elektromosság,

futott bennük végig újra és újra a kétely,

amitől meg akarták védeni a másikat.

 

Később arra gondoltak,

hogy sokkal könnyebb lesz az életük,

ha hazamennek,

és úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna.

 

De aztán,

mint halászokat a vízbe a túltelített háló,

rántotta be őket a valóságba a felismerés,

 

hogy mindannyiunkban van egy üres sír,

ahova azt temettük, akiről elhittük,

ha elfelejtjük, nem létezik.

 

 

Vérmérgezés

 

Az előtérben hallottuk,

hogy magában beszél.

Amikor beléptünk hozzá, elhallgatott,

visszabújtak a szájába a szavak,

mint a padló repedéseibe a bogarak.

 

A férje mindig kérte, ne beszéljen vele csúnyán,

de ő azzal védekezett, hogy a visszanyelt szavak

szétmarják a nyelőcsövet, mint a sósav.

 

A fiai körülugrálják.

Azt mondják, már egy ideje nem beszél.

De én tudom, hogy olyan, mint egy háborúba küldött anyahajó,

tőle indul minden,

a veszekedések során az ő szavait ismétlik

és hozzá mennek vissza utánpótlásért,

ha már nem jut eszükbe semmi.

 

 

Műanyagszennyezés

 

Az lett a büntetése,

hogy összeszedje a műanyag szatyrokat az utcán.

Viccből a fejére húzza az egyik zacskót,

de nem a halálra gondol, hogy meddig lenne így elég a levegője,

hanem arra, hogy hányszor születhetne újjá,

hány újszülött tüdejét tölthetné meg első felsíráskor

a zacskóba szorult levegő.

 

Zacskóval a fején le nem bomló bűneire gondol.

Amik a legtovább megmaradnak belőle,

mint a halottakon a cipő gumi talpa,

amivel túl messzire jutottak,

oda, ahonnan talán már nincs visszaút.

 

Eszébe jut az apja.

Nem is ismerte, de tudja, mit tett.

Ezek a bűnök mélyen megmaradtak benne,

mint a szétroncsolódott műanyagkupakok és szatyrok darabjai

annak a halott madárfiókának a testében,

ami soha nem is találkozott az emberrel.

 

 

Angyalvárás

 

Ők azt mondták, minden rendben lesz, meggyógyulunk.

Mi pedig bólogattunk,

mint egészen kiskorunkban, amikor angyalokról meg Jézuskáról beszéltek,

aztán meg kerülgethettük azokat a helyeket,

ahova elrejtették a karácsonyi ajándékokat.

Pont így kerülgetjük most is a szobákat,

amikben titokban sírnak.