Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Kabai Lóránt verse

történhetett volna minden máshogyan, lehetnék akár / inszeminátor borsodban, afféle ügyeletes isten, operatív / mágiával — mint apám volt. alakulhatott volna így; / nem is gondolkodnék túl sokat, de sem lennének / különösebb emlékeim, csak tenném a dolgom, járnám / a tanyákat, gumicsizma, katéter és hűtött spermafiolák

 

(Kristóf Levente felvétele)

 

kabai lóránt 1977-ben született Miskolcon. Csáth Géza-díjas költő, író, vizuális művész, performer. Legutóbbi kötete semmi szín címmel jelent meg 2016-ban a Tiszatáj Könyvek gondozásában. Budapesten él.

 

 

„nyers sötétet festve” — jutott eszembe

egy befejezetlen vers címe, mikor megint komolyan éreztem,

jobb volna egyszerű embernek lenni; igen, túl nagy

a metavers csábítása, mert elképzeltem már régebben is,

történhetett volna minden máshogyan, lehetnék akár

inszeminátor borsodban, afféle ügyeletes isten, operatív

mágiával — mint apám volt. alakulhatott volna így;

nem is gondolkodnék túl sokat, de sem lennének

különösebb emlékeim, csak tenném a dolgom, járnám

a tanyákat, gumicsizma, katéter és hűtött spermafiolák,

na meg az elmaradhatatlan szaros kesztyű — esetleg

kúrnám a háztartásbelieket, miután az állat már megvolt.

meginnám ugyanúgy a magamét, de akkor a másét is talán;

és rég megtanultam volna a képességet disznó nyakába

döfni a kést, vagy csirke torkát nyiszálni, malac tökét kicsapni.

„én lennék a kalapos bika, és lenne ez a lehető világok legjobbika”

— így zárult az első fogalmazvány, melyen nem dolgoztam

tovább, sőt az első szót a barátomnak adtam ajándékba,

kötetcím lett belőle — nekem pedig sehogy sem sikerül

egyszerű emberré lennem. csak valószínűtlenedem.