Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Fotó: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Simon Bettina a Litmusz Műhelyben

Fotó: Simon Bettina

Vendégünk volt Simon Bettina író, költő, művészettörténész, aki szerint a „mi az irodalom?” kérdés maga az irodalom.

Bővebben ...
Költészet

Farkas Arnold Levente versei

Fotó: A szerző archívuma.

hallottalak sírni uram / de a könnyed bizonytal / an bizonytalan minden

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Simon Bettina - Kerber Balázs - Körtesi Márton: Az éjszaka fényszíve

Fotó: Litmusz Műhely

Ömlik belőlem / a malőr, idegesen bámulom a csillárt, / a hátam mögött érzem a fintorgást, / és megtölti az éjszaka kezemben a poharat.

Bővebben ...

Bánkövi Dorottya versei

Más már nem is kéne (tőle), / gondolják, csak egy kicsivel több fény, / hogy be lehessen fejezni végre. // Társat cseréltek új problémákhoz, / a gyep fehérlik az orvosoktól, / fű helyett nőnek a bundás virágok, / és tudják, (ő) nem jön vissza többet / fénylő öltönyében, hogy egy csókkal / összefoglalja az igazságot.

 

Bánkövi Dorottya 1994-ben született Budapesten. Költő, író, az ELTE BTK Irodalom- és kultúratudomány Intézetének hallgatója. Nyolc éve énekel az Angelica leánykarban, hat éve fényképez. 2016 óta publikál különböző magyar irodalmi folyóiratokban és portálokon. 

 

 

Polaroid

 

A szikkadt panelfények után

túl sokat nézték a pazarlást,

az összefonódó végtagokon

a Swarovski ékszereket,

és a használt ruhaként szétdobált képeket

a kristálycsillárok alatt.

 

Más már nem is kéne (tőle),

gondolják, csak egy kicsivel több fény,

hogy be lehessen fejezni végre.

 

Társat cseréltek új problémákhoz,

a gyep fehérlik az orvosoktól,

fű helyett nőnek a bundás virágok,

és tudják, (ő) nem jön vissza többet

fénylő öltönyében, hogy egy csókkal

összefoglalja az igazságot.

 

 

Ringnak a fejek

 

Műkörömmel felhasított karfa a nézőtér,

permetező kis női taps.

Fehérneműk lógnak a hegedűcsigákról.

Füst száll.

 

Robottá avanzsált bábuk mindenütt.

Az elragadtatás az utolsó lélegzetvétel.

 

Az óra körbejár,

gömbvillámba botlik a szív.

(Saját érzelmeitől mérgeződik meg.)

Pipacsokkal benőtt domboldal –

ringnak a fejek.

 

Egyszerre hal el minden,

a koncertterem megvadult zokogása.

 

Minden izzó kiég.

Minden ajtó zárva.