Bánkövi Dorottya versei
- Részletek
Bánkövi Dorottya 1994-ben született Budapesten. Költő, író, az ELTE BTK Irodalom- és kultúratudomány Intézetének hallgatója. Nyolc éve énekel az Angelica leánykarban, hat éve fényképez. 2016 óta publikál különböző magyar irodalmi folyóiratokban és portálokon.
Polaroid
A szikkadt panelfények után
túl sokat nézték a pazarlást,
az összefonódó végtagokon
a Swarovski ékszereket,
és a használt ruhaként szétdobált képeket
a kristálycsillárok alatt.
Más már nem is kéne (tőle),
gondolják, csak egy kicsivel több fény,
hogy be lehessen fejezni végre.
Társat cseréltek új problémákhoz,
a gyep fehérlik az orvosoktól,
fű helyett nőnek a bundás virágok,
és tudják, (ő) nem jön vissza többet
fénylő öltönyében, hogy egy csókkal
összefoglalja az igazságot.
Ringnak a fejek
Műkörömmel felhasított karfa a nézőtér,
permetező kis női taps.
Fehérneműk lógnak a hegedűcsigákról.
Füst száll.
Robottá avanzsált bábuk mindenütt.
Az elragadtatás az utolsó lélegzetvétel.
Az óra körbejár,
gömbvillámba botlik a szív.
(Saját érzelmeitől mérgeződik meg.)
Pipacsokkal benőtt domboldal –
ringnak a fejek.
Egyszerre hal el minden,
a koncertterem megvadult zokogása.
Minden izzó kiég.
Minden ajtó zárva.
