Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Bánkövi Dorottya versei

Más már nem is kéne (tőle), / gondolják, csak egy kicsivel több fény, / hogy be lehessen fejezni végre. // Társat cseréltek új problémákhoz, / a gyep fehérlik az orvosoktól, / fű helyett nőnek a bundás virágok, / és tudják, (ő) nem jön vissza többet / fénylő öltönyében, hogy egy csókkal / összefoglalja az igazságot.

 

Bánkövi Dorottya 1994-ben született Budapesten. Költő, író, az ELTE BTK Irodalom- és kultúratudomány Intézetének hallgatója. Nyolc éve énekel az Angelica leánykarban, hat éve fényképez. 2016 óta publikál különböző magyar irodalmi folyóiratokban és portálokon. 

 

 

Polaroid

 

A szikkadt panelfények után

túl sokat nézték a pazarlást,

az összefonódó végtagokon

a Swarovski ékszereket,

és a használt ruhaként szétdobált képeket

a kristálycsillárok alatt.

 

Más már nem is kéne (tőle),

gondolják, csak egy kicsivel több fény,

hogy be lehessen fejezni végre.

 

Társat cseréltek új problémákhoz,

a gyep fehérlik az orvosoktól,

fű helyett nőnek a bundás virágok,

és tudják, (ő) nem jön vissza többet

fénylő öltönyében, hogy egy csókkal

összefoglalja az igazságot.

 

 

Ringnak a fejek

 

Műkörömmel felhasított karfa a nézőtér,

permetező kis női taps.

Fehérneműk lógnak a hegedűcsigákról.

Füst száll.

 

Robottá avanzsált bábuk mindenütt.

Az elragadtatás az utolsó lélegzetvétel.

 

Az óra körbejár,

gömbvillámba botlik a szív.

(Saját érzelmeitől mérgeződik meg.)

Pipacsokkal benőtt domboldal –

ringnak a fejek.

 

Egyszerre hal el minden,

a koncertterem megvadult zokogása.

 

Minden izzó kiég.

Minden ajtó zárva.